Alosa tanaica

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Alosa tanaica
Rajz a halról
Rajz a halról
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Clupeomorpha
Rend: Heringalakúak (Clupeiformes)
Család: Heringfélék (Clupeidae)
Alcsalád: Alosinae
Nem: Alóza (Alosa)
H. F. Linck, 1790
Faj: A. tanaica
Tudományos név
Alosa tanaica
(Grimm, 1901)
Szinonimák
  • Alosa bulgarica Drensky, 1934
  • Alosa caspia nordmanni Antipa, 1904
  • Alosa caspia tanaica (Grimm, 1901)
  • Alosa caspia tanaica asovi Pavlov, 1959
  • Alosa nordmanni Antipa, 1904
  • Caspialosa caspia palaeostomi Sadowsky, 1934
  • Caspialosa caspia tanaica (Grimm, 1901)
  • Caspialosa palaeostomica Sadowsky, 1934
  • Caspialosa tanaica etemi Battalgil, 1941
  • Caspialosa tanaica palaeostomi Sadowsky, 1934
  • Caspiolosa tanaica etemi Battalgil, 1941
  • Clupea tanaica Grimm, 1901
Elterjedés
Az elterjedési területeAz elterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Alosa tanaica témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Alosa tanaica témájú kategóriát.

Az Alosa tanaica a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a heringalakúak (Clupeiformes) rendjébe, ezen belül a heringfélék (Clupeidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Alosa tanaica elterjedési területe a Fekete-, az Azovi- és Márvány-tengerek.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a halfaj legfeljebb 20 centiméteresre nőhet. Súlya 59 gramm. A szájpadláson és az ekecsonton (vomer), a fogak alig fejlettek.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyaránt megél a sós-, édes- és brakkvízben is. Általában 50-70 méteres mélységben tartózkodik. Tápláléka állati plankton, rákok, rovarlárvák és kis halak.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez az Alosa-faj anadrom vándorhal (a tengerből az édesvízbe vonul ívni). Egy-két évesen válik ivaréretté. A folyók állóvizes részét keresi, vagy beúszik a tavakba, vagy az elöntött területekre. Sok példány, kétszer-négyszer ívik életében. Január-március között, az Alosa tanaica rajok megjelennek a partok közelében; amikor a hőmérséklet 10 Celsius-fokos lesz, április-május között, a halak felúsznak a folyókba. Május-június között, amikor már 15 Celsius-fok van, elkezdődik az ikrák lerakása. Az ikrák vagy úsznak, vagy a fenékre ereszkednek. Az ivadék ősszel a folyótorkolatokba és lagúnákba úszik, aztán az első tél elteltével kiúszik a tengerbe.

Állományai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vízszennyezés miatt, a 20. század első évtizedeiben, az Az Alosa tanaica állományok erősen lecsökkentek. A Fekete-tenger északi részén, még mindig alacsony a számuk, kivételt képezve az azovi-tengeri állomány, amely manapság is, bővelkedik a példányokban.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Alosa tanaica halfajt, az ember tenyészti.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]