Alosa
 |
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Eocén - jelenkor | ||||||||||||||||||
 Illusztráció a fattyúheringről (Alosa alosa) |
||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Alosa témájú médiaállományokat. |
Az Alosa a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a heringalakúak (Clupeiformes) rendjéhez, ezen belül a heringfélék (Clupeidae) családjához tartozó nem.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulásuk
Az Alosa-fajok megtalálhatók az Atlanti-óceán mindkét oldalán, ezenkívül előfordulnak a Földközi- a Fekete- és a Kaszpi-tengerben,[1] belső édesvízi tavakban és a folyókban is. Többségük csak az édesvízben ívik.
[szerkesztés] Megjelenésük
Általában a hátuk sötét vagy fekete, fejük kékes, zöldes vagy lilás.[1] Egyes fajok háta szürke vagy zöld.[1] A fej mögött és az úszókon sötét foltok találhatók; ezek mérete és száma fajtól függően változó.[1] A legtöbb faj csak 300 grammos, vagy ennél is könnyebb, de a dunai hering eléri a 2 kilogrammos súlyt is.[1]
[szerkesztés] Szaporodásuk
Az Alosa-fajok általában anadrom vándorhalak (a tengerből az édesvízbe vonul ívni). Számos akadályon kell, hogy átmenjenek, hogy az ívási helyhez eljussanak.[2] Legfőbb ívóhelyeik a folyótorkolatok. Ezeken a helyeken sok a táplálék, de a ragadozók is. Mivel a legtöbb felnőtt hal elpusztul ívás után, az ivadék kell, hogy visszaússzon a tengerekbe. A vándorlás hossza, szabja meg, hogy hány hal éli túl az ívási időszakot.
A szaporodás fajtól függően változó.[1] Iránban végzett megfigyelések, arra következtettek, hogy az ívásban szerepet játszik az évszak, a hely és a vízhőmérséklete.[1] A termékenység is ezektől a tényezőktől függ. A legtöbbjük kora április és késő augusztus között ívik, amikor a vízhőmérséklet 11 - 27 Celsius-fok között van.[1] A nőstények 20 000–312 000 ikrát raknak.[1]
Ahol több faj előfordul ugyanazon a helyen, hibrid példányok is megjelennek.[3] Az Alosa-fajok körülbelül 10 évig is élhetnek, azonban a legtöbbjük ívás után elpusztul.[1]
[szerkesztés] Rendszerezés
A nembe az alábbi 24 faj tartozik:
.jpg&filetimestamp=20100916022133)
- Alosa aestivalis (Mitchill, 1814) - Nyugat-Atlanti-óceán
- Alosa agone (Scopoli, 1786) - Európa és Földközi-tenger
- Alosa alabamae D. S. Jordan & Evermann, 1896 - Nyugat-Közép-Atlanti-óceán
- Alosa algeriensis Regan, 1916 - Földközi-tenger
- fattyúhering (Alosa alosa) (Linnaeus, 1758) - Kelet-Atlanti-óceán
- Alosa braschnikowi (Borodin, 1904) - volt Szovjetunió és Ázsia
- Kaszpi-tengeri kis hering (Alosa caspia), korábban (Caspialosa caspia) (Eichwald, 1838) - Eurázsia
- Alosa chrysochloris (Rafinesque, 1820) - Nyugat-Közép-Atlanti-óceán
- kizilaga-hering (Alosa curensis), korábban (Caspialosa curensis) (Suvorov, 1907) - Európa és Ázsia
- finta (Alosa fallax) (Lacépède, 1803) - Északkelet-Atlanti-óceán
- Dunai hering (Alosa immaculata), korábban (Alosa pontica vagy Caspialosa pontica) E. T. Bennett, 1835 - Eurázsia
- Alosa kessleri (Grimm, 1887) - volt Szovjetunió és Ázsia
- Alosa killarnensis Regan, 1916 - Európa
- Alosa macedonica (Vinciguerra, 1921) - Európa
- lagúnahering (Alosa maeotica), korábban (Caspialosa maeotica) (Grimm, 1901) - Eurázsia
- Alosa mediocris (Mitchill, 1814) - Nyugat-Atlanti-óceán
- Alosa pseudoharengus (A. Wilson, 1811) - Észak-Amerika
- Alosa sapidissima (A. Wilson, 1811) - Észak-Amerika
- nagyszemű hering (Alosa saposchnikowii), korábban (Caspialosa saposchnikowii) (Grimm, 1887) - volt Szovjetunió és Ázsia
- Alosa sphaerocephala (L. S. Berg, 1913) - volt Szovjetunió és Ázsia
- Volgai hering (Alosa suworowi), korábban (Caspialosa suworowi) (Berg, 1904) - Európa
- Alosa tanaica (Grimm, 1901) - Fekete-tenger és Márvány-tenger
- Alosa vistonica Economidis & Sinis, 1986 - Európa
- Alosa volgensis (L. S. Berg, 1913) - Európa
[szerkesztés] Kereskedelmi célú halászata
Azokról a halakról, melyek az élelmezésben fontos szerepet töltenek be a Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet éves jelentést készít. Ez alapján az Alosa nembe sorolt halak kereskedelmi halászata világösszesen az alábbi táblázatban foglalt tonnában számított fogást eredményezte.
| A kereskedelmi célú halászat eredményeként a természetes vizekből fogott Alosa mennyisége tonnában.[4] | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|
| 2003 | 2004 | 2005 | 2006 | 2007 | 2008 | 2009 |
| 510 216 | 554 620 | 580 655 | 577 716 | 582 828 | 589 287 | 592 556 |
[szerkesztés] Jegyzetek
- ^ a b c d e f g h i j Coad, Brian. "THE SHAD FOUNDATION’S SHAD JOURNAL-Shad in Iranian Waters." SHAD Journal ISSN 1099-4990 2.4 (Fall 1997): 4-7.
- ↑ Lochet, A., S. Boutry, and E. Rochard. Estuarine Phase during Seaward Migration for Allis Shad Alosa Alosa and Twaite Shad Alosa Fallax Future Spawners. Ecology of Freshwater Fish 18 (2009): 323-35.
- ↑ Faria, R.; Weiss, S.; & Alexandrino, P. (2006): A molecular phylogenetic perspective on the evolutionary history of Alosa spp. (Clupeidae). Molecular Phylogenetics and Evolution 40(1): 298–304. DOI:10.1016/j.ympev.2006.02.008 (HTML abstract).
- ↑
[szerkesztés] Források
- Természetkalauz: Édesvízi halak, Magyar Könyvklub, Budapest, 1996., ISBN 963 547 140 8
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Shad című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. A fordítás eredetijének szerzőit az eredeti cikk laptörténete sorolja fel.
