Almásy Imre (politikus, 1868–1929)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Almásy Imre szócikkből átirányítva)
Almásy Imre
SzületettAlmásy Imre József István Géza Mária
1868. február 1.
Kétegyháza, magyar
Elhunyt1929. január 25. (60 évesen)
Budapest, magyar
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaWesselnyi Kornélia
GyermekeiDénes, Ilona, Imre, Mária
SzüleiAlmásy Kálmán, Wenckheim Stefánia
Foglalkozásapolitikus, főispán
Tisztsége
SírhelyeKörösladány
A Wikimédia Commons tartalmaz Almásy Imre témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Zsadányi és törökszentmiklósi gróf Almásy Imre József István Géza Mária (Kétegyháza, 1868. február 1.Budapest, 1929. január 25.) földbirtokos, politikus, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánja.

Élete[szerkesztés]

Szülei gróf Almásy Kálmán lovassági százados és Wenckheim Stefánia grófnő, egyik bátyja pedig Almásy Dénes politikus. A középiskolát Kétegyházán és az aradi főgimnáziumban végezte. Ezt követően jogi tanulmányokat folytatott Kolozsvárott, Budapesten és Berlinben is, és ezalatt bejárta Európát. A kolozsvári egyetemen szerezte meg az államtudományi doktori oklevelet. Tanulmányai befejeztével a család szenttamási birtokait igazgatta. Már fiatal korában aktívan részt vett a vármegye közéletében. Örökös jogon tagja volt a Főrendiháznak is, egy időben jegyzője is volt, de 1892-től az Országgyűlésben is képviselősködött, ugyanis ekkor a szilágymegyei diósadi választókerület szabadelvű párti programmal képviselővé választotta. 1904-ben a Lipót-rend lovagkeresztjét kapta. 1906-ban a vármegye főispánjává tették meg. Jelentős része volt a szolnoki Tisza-híd megépítésében, a Duna–Tisza-csatorna és a tiszai hajózás fejlesztésében is. Szolnok városa egy kőszínházzal is gazdagabb lett Almásy jóvoltából, melyet 1894-ben avattak fel, és az 1911-ben életre hívott szolnoki felsőkereskedelmi iskola is Almásy ötlete nyomán valósult meg. Főispánsága után a vármegyei gazdasági egyesületet irányította. Az első világháború alatt a hátországban maradva annak életét szervezte. A harcoló katonák családjainak segélyezésében is komoly rész vállalt. Tevékenységei elismeréséül a Vörös Kereszt első osztályú érdemkeresztjével tüntették ki. A háború után létrejött Vitézi rend számára ő adományozott elsőként földterületet.

Más tevékenységei közül kiemelendő, hogy tagja és elnöke (1927-től pedig e tisztségről lemondva örökös tiszteletbeli elnöke) volt a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamarának, és az 1923-ban megalakult Országos Mezőgazdasági Kamara is elnökévé választotta, mely utóbbi tisztségét haláláig betöltötte. Az OMGE jelölése alapján 1927-ben az Országos Mezőgazdasági Kamara az új országgyűlés Felsőházába delegálta és abban mint a közgazdasági, pénzügyi és közlekedésügyi bizottságok tagja tevékenykedett. 32 éven át elnöke volt a Szolnok megyei Gazdasági Egyesületnek, 27 éven át a Berettyó-vízszabályozó Társulatnak. Tevékeny tagja volt az OMGE igazgatóválasztmányának, szakosztályainak és bizottságainak. Elnöke, vagy tagja volt ezenkívül úgyszólván minden számottevő gazdasági és társadalmi egyesületnek: 27 egyesületben is viselt elnöki pozíciót, csakúgy, mint a Vármegyei Kaszinóban.

Irodalmi munkái közül meg kell említeni a napi és szaklapok oldalain közölt cikkeit, melyek főként közgazdasági és mezőgazdasági témájúak voltak. Ő maga is rendszeresen szerepelt a sajtóban, lévén, hogy jeles vadász is volt.

1929. január 25-én, kevéssel 61. születésnapja előtt hunyt el. Pusztaszenttamáson helyezték örök nyugalomra végakarata szerint, de halála után felesége eladta a kastélyt, és Almásy földi maradványait Körösladányba szállíttatta, majd az ottani katolikus templom sírkertjében újratemettette.[1]

Családja[szerkesztés]

1892. február 8-án vette feleségül Wesselényi Kornélia bárónőt (1871–1962), aki négy gyermekkel ajándékozta meg:

  • Dénes Imre Ilona Mária Immaculata (1892–1972), neje: Teleki Éva grófnő (1893–1984)
  • Ilona Mária Denise (1894–1966); férje: Johann von Meran gróf (1896–1970)
  • Imre Dénes Mária Ilona (1896–1973); neje: Széchenyi Antónia grófnő (1896–1971)
  • Mária Ilona Imre Dénes (1902–1986); férje: Széchenyi Ferenc gróf (1901–1963)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]


Elődje:
Lenk Gyula
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánja
1906. május 12.1910 januárja
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye címere
Utódja:
Horthy Szabolcs