Almásy Géza
| Almásy Géza | |
| Született | 1849. május 19. Eger,  |
| Elhunyt | 1909. március 21. (59 évesen) Budapest, |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Rósa Malvina |
| Gyermekei | Malvina |
| Szülei | Almásy László, Dőry Paula |
| Foglalkozása | politikus, főispán |
| Tisztsége |
|
| Iskolái | Pozsonyi Királyi Jogakadémia (–1870) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Tarnazsadányi és törökszentmiklósi Almásy Géza (Eger, 1849. május 19.[1] – Budapest, 1909. március 21.) politikus, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánja.
Élete[szerkesztés]
1849-ben született a nagy múltú Almásy családba Almásy László és Dőry Paula negyedik gyermekeként. Középiskoláit Egerben, jogi tanulmányait Pozsonyban végezte.[1]
Tanulmányai befejeztével az Országgyűlés képviselőházának háznagyi titkáraként működött. 1870. június 20-ától másfél éven keresztül Heves vármegye Tarnai járásának esküdtje volt. 1877-ben választották meg a Tarnai közép járás szolgabírájává, mely tisztét egészen 1883-ig betöltötte, amikor is áthelyezték az Egri járásba, Kápolna főszolgabírójának.
A kápolnai kerület 1887-ben országgyűlési képviselővé választotta, és ekkor lemondott a szolgabíróságról. A Szabadelvű Párt politikusaként háznagyi tisztséget látott el, és tagja volt több bíráló és közigazgatási bizottságnak is. Alapító tagja volt a Nemzeti Társaskörnek.[1] 1892-ben iktatták be Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispáni hivatalába, ahol a Szatmár vármegye főispáni székébe távozó Újfalussy Sándor helyébe lépett.
Heves ellenfele volt gróf Apponyi Albertnek, aki ellen Jászberényben ellenjelöltet állított Erdély Sándor, a későbbi igazságügyminiszter személyében.[2] Főispánsága alatt nehéz idők jártak a vármegyében. 1893 tavaszán Jászladányban tűz ütött ki, ahol 300-nál is több épület égett le, majd mintegy három hónap múltán Szolnokon és a környékbeli falvakban kolerajárvány tört ki. Hajdu Sándort, Almásy alispánjának idegeit a kolera elleni küzdelem felőrölte, felfüggesztették, majd nyugdíjba vonulva hamarosan el is hunyt. Ugyancsak Almásy hivatala idején mentek végbe az egyházpolitikai reformok is. Szintén ekkor ünnepelte Magyarország ezeréves fennállását, a vármegyében tartott megemlékezésen a főispán mondhatta el az ünnepi beszédet.
1898 őszén Almásy visszavonult a közhivataloktól, helyére pedig a kormány Lippich Gusztávot jelölte ki. A Szabadelvű Párt feloszlása után teljesen visszavonult a politikai élettől, és csak mezőgazdasággal foglalkozott.[1]
Hosszabb ideig érelmeszesedésben szenvedett, amely 1909. március 21-én a halálát okozta. Március 23-án a Kerepesi úti temetőben temették el.[2]
Családja[szerkesztés]
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
1890-ben vette feleségül kunhalmi Rósa Malvinát, aki egyetlen leánnyal, Malvinával (később Benkó Lajosné) ajándékozta meg. Egyetlen leányukat a családban csak Mincsiként ismerték.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d (1909. március 23.) „Almásy Géza meghalt”. Az Ujság 7 (69), 12. o.
- ↑ a b (1909. március 23.) „Almássy Géza halála”. Pesti Napló 60 (69), 8. o.
Források[szerkesztés]
- Országgyűlési Almanach 1887–1892 (online hozzáférés)
- Cseh-Kondorné-Kovács-Kozma-Nemes-Pap-Szabó: Tisztviselői életpályák (online hozzáférés)
- Almásy Géza családfája (online hozzáférés)
- A törvényhatóság élete a századforduló évtizedeiben
| Elődje: Újfalussy Sándor |
|
Utódja: Lippich Gusztáv |
