Almásy Pál (katona)
| Almásy Pál | |
| Született | Vác, 1902. július 8. |
| Elhunyt | Budapest, 1985. március 17. |
| Nemzetisége |  magyar |
| Fegyvernem | tüzér |
| Szolgálati ideje | 1924–1947 |
| Rendfokozata | altábornagy |
| Csatái | II. világháború |
| Civilben | gépészmérnök |
Almásy Pál (Vác, 1902. július 8. – Budapest, 1985. március 17.) altábornagy és gépészmérnök, a II. világháború alatti magyar ellenállás tagja.
[szerkesztés] Élete
1916-1920 között a soproni honvéd főreáliskola növendéke volt, a Ludovika Akadémia elvégzése után 1924-ben tüzérhadnagy lett. 1929-ig csapatszolgálatot teljesített, közben megszerezte a gépészmérnöki diplomát. 1934-ben századosi rangot kapott. 1939-1944 között a Haditechnikai Intézet lőszeralosztályának vezetője volt. 1942 tavaszán őrnaggyá, majd ősszel alezredessé léptették elő. Tevékenyen részt vett a Kiss János altábornagy vezette ellenállási mozgalomban, ezért annak leleplezése után, 1944 november 22-én elfogták, majd a Dominich Vilmos által elnökölt nyilas haditörvényszék társaival együtt először halálra ítélte, melyet aztán 15 évi börtönre mérsékeltek. Sopronkőhidán raboskodott, a nyilasok Németországba hurcolták, ahonnan csak 1945 májusában, Berlin szovjetek általi elfoglalása után térhetett haza. Ezt követően a honvédelmi Minisztérium csoportfőnöke lett, 1945 októbertől vezérőrnagyi, majd 1946 júniusától altábornagyi rangban. 1947-ben a kommunista fordulat után kivált a honvédségből és gépészmérnökként dolgozott. A koncepciós perek idején az ÁVH a magyar katonai vezérkar sok más tagjával együtt letartóztatta és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte „háborús bűntettek” miatt. 1956 augusztusában szabadult, majd a szabványügyi hivatalban dolgozott haláláig gépészmérnökként. A Sopronkőhidán írt naplóját, még életében, beleegyezésével Simonffy András adta ki.
[szerkesztés] Műve
Sopronkőhidai napló (1944–1945); sajtó alá rendezte Simonffy András, Tények és tanúk, Budapest, 1984
[szerkesztés] Forrás
- Almásy Pál a Magyar életrajzi lexikonban
