Almásy-kastély (Gyulavári)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Koordináták: é. sz. 46,6466°, k. h. 21,2845°

Almásy-kastély (Wenckheim-Almássy-kastély)
Épült 1725 körül 1730 és 1742 között / 1758 előtt / 1766 / 1798 / 1801–03 / 1900 / 1902–05
Építész Czigler Antal
Sztraill Ferenc
Stílus barokk
copf
Család Almásy család
Wenckheim család
Harruckern család

Jelenlegi funkció üresen áll
Tulajdoni helyzet Körös-Maros Alapítvány
Elhelyezkedése
Almásy-kastély  (Magyarország)
Almásy-kastély
Almásy-kastély
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46,6466°, k. h. 21,2845°

Almásy-kastély Gyulavári vagy más néven Wenckheim-Almássy-kastély vagy Harruckern–Wenckheim–Almásy-kastély

A gyulai uradalmat 1723-ban kapta Harruckern János György, majd 1725 körül kezdte el építtetni a kastélyt, a régi huszárvár helyére. A várban serfőzőt és pálinkaházat rendezett be, cselédlakásokat épített és helyre állítatta a várbörtönt. Az ő nevéhez fűződik a szlovákok, románok és svábok Békés megyébe telepítése. Fia Harruckern Ferenc a huszárvár kaputornyát, melyen át a kastélyba bejárat vezet, barokk stílusú átalakítással felújíttatta, emeletesre építette át, rajta órát helyeztek el és párnatagos toronysisakkal fedték le. A kastély bővítésére, Franz Anton Hillebrandt, kamarai főépítész 1761 - 1762-ben tervet készített, de ez nem valósult meg. A kastély 1795-ben leégett, Wenckheim Józsefné 1798-ban az előző helyére felépítette az új kastélyt. Az 1801-es második tűzvész után a Wenckheim Ferenc építtette újjá. Az uradalmi építész, id. Czigler Antal által tervezte barokk stílusú, copf stílusjegyekkel átszőtt manzárdtetős épületet. Ekkor kapta második tornyát és kupoláját, portikuszait, és ekkor egységesítették a melléképületeket. A toronyhoz földszintes szárnyak csatlakoztak. A kastély utolsó tulajdonosai az Almásyak voltak, a Wenckheim-lányok egyike Wenckheim Stefánia egy Almásy grófhoz, Almásy Kálmánhoz ment feleségül, innen ered a kastély legismertebb neve is. A család 1888-ban költözött ide, 1902-ben a szárnyépületekre is emeletet húztak Sztraill Ferenc építész tervei szerint, de megőrizve az épület addigi stílusát. 1945 után a keleti tornyot lebontották és belülről is többször átalakították. A kastélyt Wenckheim Frigyes és Wenckheim Krisztina vissza akarta vásárolni a Wenckheim családnak, de az Almásy család nem akarta eladni reális áron. Emiatt épült meg Szabadkígyóson a Wenckheim-kastély[1]

Az épület számos esemény színtere volt, többek között itt tartózkodott 1849-ben Damjanich János, Anrep tábornok foglyaként, miután a kastély udvarán fegyverezték le a Világosnál kapitulált honvédtiszteket. Az 1850-es évektől a gyulai születésű Erkel Ferenc tartózkodott gyakran a kastélyban: a legenda szerint itt komponálta a Bánk bánt és a Brankovics György című operát. Ennek emlékét őrzi az egykori kastély parkban létesült Várfürdő területén a lombját vesztett mezei juhar, az Erkel-fa. 1861-ben pedig a fiatal Munkácsy rajzolgatott festőinasként a kastély földszintjén az ősök képeit restauráló Szamossy Elek festő mellett.

A volt csecsemőotthont a gyulai önkormányzat 2010-ig gyógyszállóvá alakította volna. A megyei önkormányzat ugyan fél éve lemondott vagyonkezelői jogáról Gyula javára, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-vel (MNV) azonban nem jut dűlőre a város, így még felújítási tervet sem tudtak készíteni.[2]

Tulajdonosai [szerkesztés]

A kastélyt többen birtokolták az idő folyamán:

Év Tulajdonos
1698 - 1732 Lőwenburg János Jakab
1732 - 1741 gr. Gaisruck Antal
1741 - 1776 gr. Andrássy Zsigmond
1776 - 1793 gr. Andrássy György
1793-1840 gr. Almássy Ignác
1840 gr. Almássy Alajos
1898-1933 gr. Almássy Dénes
1933-1948 gr. Almássy Jeanne
1948-1995 TSz. Tulajdon
1995-2004 Gyula Város Önkormányzata
2004 - Körös-Maros Alapítvány

Források [szerkesztés]