Balogh Pál (orvos)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Almási Balogh Pál szócikkből átirányítva)
Disambig gray.svg  Ez a szócikk az orvos, nyelvész Balogh Pálról szól. Hasonló címmel lásd még: Balogh Pál (egyértelműsítő lap).
Balogh Pál
Balogh Pál.jpg
Balogh Pál Rusz Károly metszetén
Született Nagybarca
1794. október 18.
Elhunyt Pest
1867. szeptember 11. (72 évesen)
Nemzetisége magyar
Foglalkozása orvos, nyelvész, barlangkutató
Portréja a Vasárnapi Újság 1858. évi 43. számából

Almási Balogh Pál (Nagybarca, 1794. október 18. – Pest, 1867. szeptember 11.) homeopátiás magyar orvos, nyelvész, barlangkutató.

Tartalomjegyzék

Élete[szerkesztés]

Atyja Balogh Mózes református lelkész volt. Alsóbb iskoláit Rimaszombaton végezte, ahonnan 1810-ben Sárospatakra és 1814-ben Késmárkra ment a jog hallgatására; ekkor a francia és az olasz nyelvet is megtanulta. Visszatért ismét Sárospatakra, ahol elvégezte tanulmányait, és az angol nyelvet is elsajátította. 1817-ben Pestre ment az orvosi tudományok hallgatása végett, és azokat 1822-ben el is végezte, mire a következő évben orvosi oklevelet szerzett. 1825-ben bejárta Németországot, hol az akkoriban keletkezett homeopátiás gyógymód elveivel is bővebben megismerkedett. Mint Samuel Hahnemann követője tért vissza Magyarországra, és 1826-tól az új gyógyiskola elvei mellett hiven megmaradt. A Magyar Tudományos Akadémia első nagygyűlésén 1831. február 17-én levelező tagjává választotta nyelvészeti munkáinak elismeréseképpen; rendes taggá lett 1835. szeptember 14-én. A berlini és lyoni orvosi társaságok 1834-ben szintén levelező tagjukká választották. Az 1846–1847-ben alakult homeopátiás egyletnek jegyzője volt. 1847-ben a velencei kongresszuson a magyar orvosok és természetvizsgálók Sopronban tartott VIII. nagygyűlését képviselte. Az iparegyesület eszméje tőle származott, az állatvédő egyesület szintén az ő műve volt. 1856 nyarán ismét külföldre ment és huzamosabb ideig tartózkodott Párizsban, Londonban és Brüsszelben. 1865-ben élénken részt vett a magyar homeopátiás orvosegylet szervezésében, mely megalakulása után még azon év december 28-án elnökévé választotta.

Munkái[szerkesztés]

  1. Baradlai utazás 1818-dik Esztendőben. Tudományos Gyűjtemény, 1820. 1.
  2. Dissertatio inaug. medica de evolutione et vita encephali. Pestini, 1823.
  3. A visszaigazításra való feleletnek visszaigazítása. Feleletül prof. Bugát Pál urnak a magyar nyelv ügyében. U. ott, 1831.
  4. Rövid orvosi értekezés a cholera morbusról. Temesvár, 1831.
  5. A' Kávé, thé és csokoládé történeti, természethistoriai, diaetetikai és orvosi tekintetben. Pest, 1831.
  6. Tudományos mívelődésünk története. Buda, 1835. 100 aranynyal jutalmaztatott. (Philosophiai pályamunkák I. kötet. Ism. Figyelmező 1835.)
  7. Hahnemann. Emlékbeszéd. Buda. 1844.
  8. Egy pár szó a magyar tudós társaság ügyében. Pest, 1848.
  9. Az olasz tudósok congressusa Velenczében 1847. Pest, 1863.
  10. Des dangers des mariages consangvines. Paris, 1865.

Számos tudományos értekezése jelent meg a Közhasznú Esmeretek Tárában, melyet 180 cikkel gyarapított és az Ujabbkori Ismeretek Tárában is. A nemzeti színház könyvtárában megvan kéziratban: Bronzfő vagy a szökevény, dr. 3 felv. (ford.). Hátrahagyott kéziratait 50 ezer kötetből álló könyvtárával együtt megvette a magyar kormány és azokat a budapesti egyetemi könyvtárba kebelezte be.

Szerkesztette a Tudománytár literatúrai részét 1837-től 1843-ig. Arcképe Lieder által kőre rajzolva jelent meg és a Vahot Imre által kiadott: Magyar írók díszképcsarnoka I. lapján (1859.)

Álneve: Kákay Aranka.

Nevéhez fűződik az aggteleki Baradla-barlang első részletes magyar nyelvű leírása. 1846-ban a Tufnai-csontbarlangokról értekezett a Magyar Tudós Társaság Évkönyvében.

Irodalom[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Balogh Pál (orvos) témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Balogh_Pál_(orvos)&oldid=13556109”