Allemande

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az allemande (allemanda, almain, vagy alman) (fr. „német”) a barokk kor egyik népszerű tánctipusa és a szvitek állandó része, általában első vagy második tétele, akkor, ha ezt a tételt egy rövid előjáték követi (prelúdium, toccata, preambulum, nyitány stb.).

A 16. századból származik, eredetileg egy páros ütemű, mérsékelt tempójú németek által favorizált tánc. A 17. századi francia szerzők 4-es ütésű és gyorsabb tánccá alakították, ezalatt a német szerzők ugyan megtartották az eredeti stílusjegyeket, de például Johann Sebastian Bach billentyűs hangszereken alkalmazta.

Itáliában és Angliában a szerzők nagyon lazán kezelték: gyakran elpontozásokat hajtottak benne végre, ill. a tempót össze-vissza variálták (largotól a prestoig)

A 18. században radikális változásokon esett át (például 3/4-es ütemmutatót kapott), és később ebből alakult ki a bécsi keringő.