Alkalmazott kineziológia
Az alkalmazott kineziológia, amelyet a kineziológia egyik legjelentősebb irányzataként tartanak számon, 1964-ben jelent meg. Kialakulása dr. George Goodheart amerikai csontkovács nevéhez fűződik. Napjainkban számos különböző kineziológiai irányzat létezik, amelyek felhasználják dr. Goodheart felfedezéseit.[1] Az alkalmazott kineziológia elnevezés viszont csak a dr. George Goodheart által kifejlesztett eredeti rendszerre vonatkozik és kizárólag az általa 1973-ban alapított International College of Applied Kinesiology-n végzett terapeuták használhatják.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Történeti áttekintés
Dr. George Goodheart amerikai csontkovács 1964-ben izomteszteléssel ellenőrizte munkája hatékonyságát. Egy sor izmot tesztelt végig kezelés előtt és után, amiből értékes következtetéseket vont le.
Az izomgörcsök tanulmányozásával is foglalkozott és felfedezett egy új izommegerősítő technikát, amely eredés- és tapadásmasszázs néven vált ismertté.
Később folytatta a görcsös izmok tanulmányozását figyelembe véve, hogy bármilyen mozgást is végezzen egy adott izom, minden esetben egy másik izom vagy izomcsoport is kapcsolódik egy adott mozdulathoz. Az izmok párban dolgoznak, miközben az egyik izom megfeszül, az ellentétes oldali párja ellazul. Dr. Goodheart megfigyelte, hogy egy gyenge izom esetén a test másik oldalán található ellentétes izom megfeszül. Amint a gyengeséget kiküszöbölte, a feszes, sőt görcsben levő izmok ellazultak még akkor is, ha nem dolgozott velük közvetlenül. Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy nem a görcsben lévő izom okozza a bajt, hanem a gyenge ellenpárja, emiatt lettek más izmok túl feszesek. A jelenséget modellezhetjük egy olyan ajtóval, amelyet két rugó tart a helyén. Mindaddig, amíg a nyomás egyenletesen oszlik meg, minden rendben van. Amikor kinyitjuk az ajtót, az egyik rugó megnyúlik, a másik összenyomódik. Az ajtó ezután visszalendül eredeti helyzetébe. Ha viszont az egyik rugó megereszkedik, akkor a másik megfeszül, összehúzódik, így az ajtó nem leng szabadon. Hiába olajozzák az összepréselt rugót, hiába tekergetik, nem áll helyre az egyensúly. A gyenge rugót kell megerősíteni vagy kicserélni, hogy a gond megoldódjék. Ez az egyszerű megfigyelés – vagyis hogy az egyensúly helyreállításához nem a feszes izmon kell dolgozni, hanem a gyenge ellenpárján - forradalmi felfedezés volt. Akkoriban általános gyakorlatnak számított, hogy csupán a túl feszes, fájó izmot masszírozták. A görcs megszüntetésével, esetleg a csontok helyretételével a kezelést teljesnek vélték. Ez ideiglenesen csakugyan enyhítette a fájdalmat és ellazulást eredményezett, de a görcs visszatért, mert okát, a gyenge izmot nem szüntették meg. Ahogy minden egyes tartókötélnek egyformán kell tartania ahhoz, hogy a sátor szilárdan álljon, a test minden izmának jól kell működnie, hogy fennmaradjon az egyensúly.
Dr.Goodheart később azzal folytatta a kutatásait, hogy megpróbálta kideríteni, mi okozhatja egy adott izom gyengeségét. A gyenge izmokon dolgozva további olyan technikák után kutatott, amelyekkel helyreállíthatná a test egyensúlyát. 1965-ben megfigyelte, hogy az izmok megerősödnek, amikor a test bizonyos távolabbi pontjait masszírozza, olyan területeket, amelyek látszólag semmi összeköttetésben nem állnak az érintett problémás izommal. Kiderült, hogy ezek a pontok azonosak a már ismert Chapman-féle neurolymphatikus reflexpontokkal.
A meggyengült izmok megerősítésére további technikákat dolgozott ki, ideértve a vérárammal, a különböző táplálékokkal, az érzelmekkel, a meridiánokkal, az akupunktúrás pontokkal és az energiaáramlással való munkát.[2]
Dr. George Goodheart megajándékozott minket egy új módszerrel a fájdalom és feszültség enyhítésére. Nem csak kifejlesztette ezt a tudományt, hanem tanfolyamokon, előadásokon és bemutatókon meg is osztotta tudását más kiropraktikusokkal. Így született meg az Applied Kinesiology, az alkalmazott kineziológia.
[szerkesztés] Az alkalmazott kineziológia napjainkban
„Az ember az emberi szövet veleszületett intelligenciája révén rendelkezik a gyógyulás képességével. Ez a képesség rendelkezésünkre áll, ott van a kezünkben, a szívünkben, az agyunkban. Természetes örökségünk, csak hagynunk kell működni és gyógyítani. Ez áldás az embernek, mindannyiunknak és áldás hivatásunknak is.”
Dr. George Goodheart
Az 1973-ban létrehozott International College of Applied Kinesiology (ICAK) biztosítja az alkalmazott kineziológiai kutatások tudományos hátterét és az eredmények közzétételét.[3]
Azok jelentkezhetnek az ICAK képzésére és válhatnak taggá, akik mögött legalább négy év egészségügyi képzés van és akiknek jogukban áll diagnosztizálni: orvosok, orvostanhallgatók, fogorvosok, kiropraktikával vagy oszteopátiával foglalkozó szakemberek. Az alkalmazott kineziológiát manapság a kiropraktikusok és orvosok nagy számban használják Amerika-szerte. Más országokban a kineziológia inkább a természetgyógyászok körében terjedt el. Sokan közülük nem jogosultak diagnosztizálni, de felismerték a kineziológiában rejlő lehetőségeket és beépítették munkájukba.
Az alkalmazott kineziológia alapja az egészség háromszöge, melynek alkotóelemei a strukturális/fizikai, táplálkozási/kémiai és érzelmi/mentális területek. Minden összetevő hatással van az összes többire. Az alkalmazott kineziológiával foglalkozó szakember izomteszt segítségével felméri a személy állapotát, megkeresi a test egyensúlyhiányait, kiválasztja a megfelelő korrekciót, majd újabb izomtesztekkel ellenőrzi, hogy hatékony volt-e a kezelés.
[szerkesztés] Az alkalmazott kineziológia kritikája
Az alkalmazott kineziológiát elméleti és empirikus alapokon is vitatják[4] és áltudománynak tartják.[5]
A rendelkezésre álló adatok nem támogatják a használatát szervi bajok diagnosztizálására.[6]
Az eddigi független és megbízható tesztek negatív eredményt hoztak.
Képviselőik különféle diagnózist állítottak fel ugyanazokról a betegekről a tápanyagok hiánya és egyensúlya tekintetében. Ezek a diagnózisok nem feleltek meg a beteg vérképének. A javasolt gyógyászati beavatkozás eredménye nem volt jobb, mint a placebo hatás.[7]
Egy átfogó vizsgálat megállapította, hogy az alkalmazott kineziológia képtelen meghatározni, hogy a fogászati betegek mely fogászati anyagra érzékenyek. Eredményeik nem voltak jobbak, mint a véletlen találgatás.[8]
Az izomból a betegségre való következtetés megbízhatatlan, ami nem véletlen, hiszen az izommozgás és gerincmanipuláció közötti kapcsolat véletlenszerű jelenség.[9]
Darázsméregre rendkívül érzékeny betegek izommozgásának alapján után az alkalmazott kineziológia négy képviselőjének el kellett döntenie, hogy a rendelkezésükre bocsátott üvegben sós víz vagy darázsméreg volt. A kísérlet az alkalmazott kineziológia szempontjából kudarccal végződött.[10] A cikk megállapítja, hogy az alkalmazott kineziológia eredményei ebben a tekintetben nem jobbak a találgatásnál.
Egy áttekintő elemzés[11] az International College of Applied Kinesiology által publikált 20 tanulmányról azt a következtetést vonta le, hogy azok egyike sem tartalmaz elfogadható színvonalú statisztikát, így eredményeiket nem lehet érvényesnek tekinteni.
Az alkalmazott kineziológia két vezető képviselője által készített áttekintés kritikai vizsgálata[12] azt állapította meg, hogy az alkalmazott kineziológia eredményességét mutató tanulmányok érvényessége nem létező, így ennek alkalmazása a klinikai gyakorlatban nem javasolható.
Az American Speciality Health klinikai bizottsága[13] arra az eredményre jutott, hogy az alkalmazott kineziológia nem tudta bizonyítani klinikai hatékonyságát, a szakma által nem elismert, veszélyt jelent a beteg számára mind egészségügyileg, mint a betegbiztonságot tekintve, mert a kezelés helyettesítésére ösztönöz és önkényesen állapít meg diagnózist. A tudományossága valószínűtlen.
[szerkesztés] Jegyzetek
- ↑ http://www.kinesiology.net
- ↑ Ann Holdway: A kineziológia alapjai Édesvíz kiadó Budapest 2000 (A fordítás Ann Holdway: Kinesiology / Shaftesbury, Dorset SP7 8RF, UK 1995 kiadás alapján készült) ISBN 963-528-455-1
- ↑ http://www.icak.com Hozzáférés ideje: 2010. március 31.
- ↑
- ↑ Atwood KC (2004.). „Naturopathy, pseudoscience, and medicine: myths and fallacies vs truth”. MedGenMed 6 (1), 33. o. PMID 15208545.
- ↑ Stephen Barrett, M.D.: Applied Kinesiology: Phony Muscle-Testing for "Allergies" and "Nutrient Deficiencies", http://www.quackwatch.com/01QuackeryRelatedTopics/Tests/ak.html
- ↑ Kenny JJ, Clemens R, Forsythe KD. Applied kinesiology unreliable for assessing nutrient status. Journal of the American Dietetic Association 88:698-704, 1988
- ↑ H.-J. Staehle, M.J. Koch and T. Pioch: Double-blind Study on Materials Testing with Applied Kinesiology, Journal of Dental Research, Vol. 84, No. 11, 1066-1069 (2005)
- ↑ Haas, M., Peterson, D., Hoyer, D. & Ross, G. (1994). Muscle testing response to provocative vertebral challenge and spinal manipulation: A randomized controlled trial of construct validity [Abstract]. Journal of Manipulative and Physiological Therapeutics, 17(9), 620-621.
- ↑ Ludtke, R., Kunz, B., Seeber, N., & Ring, J. (2001). Test-retest-reliability and validity of 13 the Kinesiology muscle test. Complementary Therapies in Medicine, 9(3), 141-145.
- ↑ Klinkoski B, Leboeuf C. A review of research papers published by the International College of Applied Kinesiology from 1981 to 1987. Journal of Manipulative and Physiological Therapeutics 13:190-194, 1990
- ↑ Haas M, Cooperstein, R., Peterson, D.: Disentangling manual muscle testing and Applied Kinesiology: critique and reinterpretation of a literature review. Chiropractic & Osteopathy 2007, 15:11
- ↑ http://www.ashcompanies.com/Resources/PDF/AppliedKinesiology.pdf

