Alkalmazott kineziológia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az alkalmazott kineziológia, amelyet a kineziológia egyik legjelentősebb irányzataként tartanak számon, 1964-ben jelent meg. Kialakulása dr. George Goodheart amerikai csontkovács nevéhez fűződik. Napjainkban számos különböző kineziológiai irányzat létezik, amelyek felhasználják dr. Goodheart felfedezéseit.[1] Az alkalmazott kineziológia elnevezés viszont csak a dr. George Goodheart által kifejlesztett eredeti rendszerre vonatkozik és kizárólag az általa 1973-ban alapított International College of Applied Kinesiology-n végzett terapeuták használhatják.

A kineziológia története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A múlt század húszas éveiben Frank Chapman írta le a neurolymphatikus reflexrendszert. Később Charles Owen és H. R. Small saját kutatásaik alapján jelentették meg az Endocrine Interpretation of Chapman’s Reflexes című könyvüket. Ebben a reflexeket az endokrin rendszer zavaraival összefüggésben magyarázták. Később dr. George Goodheart hozta összefüggésbe a reflexzónákat az egyes izmokkal 1966-ban.

Terence Benett kaliforniai kiropraktikus írta le a neurovascularis reflexpontok létezését 1930-ban. Ezen pontok érintése befolyásolja az egyes szervek vérellátását.

Az izomtesztelési eljárást, azaz az izmok vizsgálatának és tesztelésének koncepcióját dr. George Goodheart dolgozta ki a hatvanas évek elején, miután rájött, hogy a kedvező fizikai ingerek (pl. táplálék-kiegészítők) növelik bizonyos jelzőizmok erejét, viszont az ártalmas ingerek hirtelen elerőtlenedést okoznak ugyanezekben az izmokban. Ebből arra következtetett, hogy egy, a tapasztalati tudásunknál jóval mélyebb szinten a test maga is „tudta”, mi jó neki és mi nem, s ezt az izmok feszültségén keresztül jelezni is képes volt. Az izomtesztelésről írott könyvét 1964-ben jelentette meg.

Goodheart később megállapította, hogy a gyenge tónusú izmok megerősödnek, ha megérintünk egy neurovascularis (Benett-féle) reflexpontot, így ezen pontokat hozzárendelte a speciális izmokhoz. Betegeinél a mozgáskorlátozott izmokat az említett neurolymphatikus és neurovascularis reflexpontok kezelésével javította. Ezen felfedezéseit 1967-ben jelentette meg.

Goodheart 1969-ben a koponyacsontok vizsgálatával folytatta kutatásait, majd 1970-ben hozta kapcsolatba az izmokat a kínai orvoslásból ismert meridiánokkal. Tanulmányozta az állkapocsízület korlátozott funkcióját és az ezzel összefüggő energetikai, elektromágneses és idegi kiegyensúlyozatlanságokat. Felfedezte az úgynevezett terápialokalizációt, amikor is a tesztelendő helyeket a beteg maga érinti meg.

Dr. John Diamond pszichológus kutatásai során arra a felfedezésre jutott, hogy a jelzőizmok – a fizikai ingerek mellett – az érzelmi és szellemi ingerek hatására is megerősödnek, illetve elgyengülnek. [2] Felfigyelt arra a jelenségre is, hogy bizonyíthatóan igaz kijelentések hangfelvételeire egyetemesen erős volt a tesztválasz. E megfigyelésből kiindulva kezdett kutatni David R. Hawkins amerikai pszichiáter.

Dr. Hawkins 1975-ben kezdte tanulmányozni az igaz és hamis állításokra adott kineziológiai reakciókat. Megállapította, hogy a vizsgálati alanyoknak nincs szükségük a tesztelt anyag vagy kérdés tudatos ismeretére. A kettős vak rendszerű kísérletekben és a tömeges – akár az egész hallgatóság részvételével végzett – bemutatókon az alanyok minden esetben gyenge tesztválaszt adtak a mesterséges édesítőszert tartalmazó, jelöletlen borítékokra, viszont nem gyengültek el, ha teljesen azonos kinézetű, de semleges anyagot tartalmazó borítékkal tesztelték őket. Ugyanez a tudattalan reakció volt megfigyelhető elvont értékek tesztelésekor is.[3]


Történeti áttekintés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dr. George Goodheart amerikai csontkovács 1964-ben izomteszteléssel ellenőrizte munkája hatékonyságát. Egy sor izmot tesztelt végig kezelés előtt és után, amiből értékes következtetéseket vont le.

Az izomgörcsök tanulmányozásával is foglalkozott és felfedezett egy új izommegerősítő technikát, amely eredés- és tapadásmasszázs néven vált ismertté.

Később folytatta a görcsös izmok tanulmányozását figyelembe véve, hogy bármilyen mozgást is végezzen egy adott izom, minden esetben egy másik izom vagy izomcsoport is kapcsolódik egy adott mozdulathoz. Az izmok párban dolgoznak, miközben az egyik izom megfeszül, az ellentétes oldali párja ellazul. Dr. Goodheart megfigyelte, hogy egy gyenge izom esetén a test másik oldalán található ellentétes izom megfeszül. Amint a gyengeséget kiküszöbölte, a feszes, sőt görcsben levő izmok ellazultak még akkor is, ha nem dolgozott velük közvetlenül. Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy nem a görcsben lévő izom okozza a bajt, hanem a gyenge ellenpárja, emiatt lettek más izmok túl feszesek. A jelenséget modellezhetjük egy olyan ajtóval, amelyet két rugó tart a helyén. Mindaddig, amíg a nyomás egyenletesen oszlik meg, minden rendben van. Amikor kinyitjuk az ajtót, az egyik rugó megnyúlik, a másik összenyomódik. Az ajtó ezután visszalendül eredeti helyzetébe. Ha viszont az egyik rugó megereszkedik, akkor a másik megfeszül, összehúzódik, így az ajtó nem leng szabadon. Hiába olajozzák az összepréselt rugót, hiába tekergetik, nem áll helyre az egyensúly. A gyenge rugót kell megerősíteni vagy kicserélni, hogy a gond megoldódjék. Ez az egyszerű megfigyelés – vagyis hogy az egyensúly helyreállításához nem a feszes izmon kell dolgozni, hanem a gyenge ellenpárján - forradalmi felfedezés volt. Akkoriban általános gyakorlatnak számított, hogy csupán a túl feszes, fájó izmot masszírozták. A görcs megszüntetésével, esetleg a csontok helyretételével a kezelést teljesnek vélték. Ez ideiglenesen csakugyan enyhítette a fájdalmat és ellazulást eredményezett, de a görcs visszatért, mert okát, a gyenge izmot nem szüntették meg. Ahogy minden egyes tartókötélnek egyformán kell tartania ahhoz, hogy a sátor szilárdan álljon, a test minden izmának jól kell működnie, hogy fennmaradjon az egyensúly.

Dr.Goodheart később azzal folytatta a kutatásait, hogy megpróbálta kideríteni, mi okozhatja egy adott izom gyengeségét. A gyenge izmokon dolgozva további olyan technikák után kutatott, amelyekkel helyreállíthatná a test egyensúlyát. 1965-ben megfigyelte, hogy az izmok megerősödnek, amikor a test bizonyos távolabbi pontjait masszírozza, olyan területeket, amelyek látszólag semmi összeköttetésben nem állnak az érintett problémás izommal. Kiderült, hogy ezek a pontok azonosak a már ismert Chapman-féle neurolymphatikus reflexpontokkal.

A meggyengült izmok megerősítésére további technikákat dolgozott ki, ideértve a vérárammal, a különböző táplálékokkal, az érzelmekkel, a meridiánokkal, az akupunktúrás pontokkal és az energiaáramlással való munkát.[4]

Dr. George Goodheart megajándékozott minket egy új módszerrel a fájdalom és feszültség enyhítésére. Nem csak kifejlesztette ezt a tudományt, hanem tanfolyamokon, előadásokon és bemutatókon meg is osztotta tudását más kiropraktikusokkal. Így született meg az Applied Kinesiology, az alkalmazott kineziológia.

A kineziológia mint módszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kineziológia egy holisztikus szemléletű alternatív gyógymód, amely a személy energiarendszerének kiegyensúlyozásával, a szabad energiaáramlás biztosításával foglalkozik. Alternatív és komplementer jellegű, pedagógiai és pszichológiai elemeket is tartalmazó készség-, képesség- és személyiségfejlesztő módszer. Az érzelmi stresszek feloldásával energetikai egyensúlyt hoz létre a testben, és aktivizálja annak öngyógyító mechanizmusait. Preventíven alkalmazva képes a stressz kezelésére és a lelki egészség fenntartására. Technikái felhasználják a távol-keleti gyógyászat több ezer éves tanait a meridiánokban történő energiaáramlásról (amelyre az akupunktúra, akupresszúra is épül), a modern kiropraktika, naturopátia és csontkovácsolás elemeit, viselkedési genetikai és neurológiai ismereteket.

Számos irányzata létezik, de valamennyi irányzat lényeges alkotóeleme az izomtesztelés.

A manuális izomtesztelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A test soha nem hazudik, ha a megfelelő kérdést tesszük fel a megfelelő módon.
– Dr. George Goodheart

Az izomteszt során egy meghatározott izmot gondolatban elkülönítenek a többi izomtól és ellenőrzik a működését, ily módon próbálják feltárni az energiarendszer kiegyensúlyozatlanságát.

Az izomtesztelés valójában az izomműködés ellenőrzése, annak vizsgálata, hogy bizonyos konkrét körülmények között egy adott izom tart vagy nem tart. Gyakorlott, érzékeny megfigyelőre van szükség ahhoz, hogy a kineziológus az „erős” (más néven „bekapcsolt”) és egy „gyenge” („kikapcsolt”) izmokat megkülönböztesse egymástól.[5]

Bár a testnek csak egyetlen részét vizsgálják, az izomzat az ínreflexekkel, az idegekkel és az aggyal is kapcsolatban áll. A különböző kérdések után felvett feed-back (visszajelző) jellegű izomtesztek eredményéből ezért az energiarendszert zavaró tudattartalmak, gondolatok, félelmek és belső konfliktusok jelenlétére is következtetnek. [6] Ennek ellenére a kineziológusok szerint a kezelést ekkor is a páciens, kliens irányítja, éppen csak tudat alatt, az általa közölt izomválaszok segítségével.

Az izomtesztet annak feed-back célú alkalmazása előtt mindenképpen kalibrálni kell. A jelzőizom kalibráció során megállapítják, hogy az adott izom, amivel dolgoznak, ellenáll-e a terapeuta által kifejtett enyhe nyomásnak. Miután így meggyőződtek róla, hogy az adott izom összeköttetésben áll az energiarendszerrel, és képes a ki- és bekapcsolásra, az izom feszültségének változásait az test válaszrendszereként használják. [6]

Az energia-egyensúly elve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kineziológia a hagyományos kínai orvoslás tanaiból átvette a meridiánrendszer elképzelését. Eszerint az élő szervezetben az energia az úgynevezett meridiánrendszer segítségével jut el testünk minden szervéhez, minden egyes sejtjéhez. A meridiánok külső pályája az inakat, izmokat és csontokat látja el energiával, a belső pálya pedig az egyes szervek energiaellátását végzi. Ez az energia szabályozza testünk fiziológiai folyamatait, segíti a velünk született autonóm mozgásreflex működését, és koordinálja az öngyógyító a szervezet öngyógyító folyamatait. A kineziológusok szerint ugyanis az emberi test egy, a túlélést szolgáló autonóm rendszer. Ezzel az akaratunktól függetlenül működő túlélési rendszerrel kapcsolatba lépve próbálják segíteni a test öngyógyító folyamatainak működését. [6]

Ideális esetben a szervezet energia-eloszlása egyenletes, azonban ez az egyensúly a helytelen táplálkozás, a túl sok stressz, valamint a megterhelő élethelyzetek hatására tartósan fel is borulhat. A kineziológia célja, hogy feltárja és kiegyensúlyozza a szervezet „egyenetlen energiaeloszlását”, tehát visszaállítsa a szervezet belső egyensúlyát, bármilyen okból borult is fel.

A kineziológus először izomtesztelés segítségével beazonosítja azokat a pontokat, ahová túl sok vagy túl kevés energia jut, majd különféle eljárásokkal korrigálja az eltéréseket. A kineziológia eszköztára e tekintetben nagyon változatos, és az egyes kineziológusok gyakorlata élesen eltérhet egymástól, de abban valamennyi korrekciós eljárás hasonlít, hogy a páciens életébe kevéssé beavatkozó, „szelíd” kezelési módok. A teljesség igénye nélkül egy kis ízelítő ezekből az eljárásokból:

  • tornagyakorlatok
  • vizualizáció
  • tekintetirányokkal való munka
  • neurolymphatikus pontok masszírozása
  • akupresszúrás pontok kezelése
  • neurovascularis pontok érintése
  • színek, illatok, Bach-virágterápia
  • pozitív gondolatok
  • viselkedésgenetikai ismeretek tudatosítása.

A kezelés végén az izomteszt segítségével ellenőrizhető, hogy valóban helyreállt-e az energia egyensúlya az adott ügy/téma vonatkozásában.

Az egészség, energia-egyensúly a kineziológusok szerint úgy határozható meg, mint az az állapot, amelyben

  • nem vagyunk negatív emóciók foglyai
  • a szellemi teljesítőképességünk teljes
  • a stressz csak élettapasztalat, életcéljaink elérésének motorja, tehát nem lépi túl teherbíró képességünk határát, és
  • „az élet művészet”.

Az aura[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az életerő nincs bezárva az emberbe, hanem sugárzik benne és körülötte, mint egy fénnyel teli gömb.
– Paracelsus

A szervezet belső energiaáramlásának elképzelésén kívül a kineziológusok hisznek még abban is, hogy valamennyiünket körülvesz egy energiamező, aura, amely bőrünk határán túl is látható, érezhető. Ezt az energiát nevezik finomenergiának.

Ann Holdway az aurát azonosította azokkal a koronakisülésekkel, amelyek a Szemjon Davidovics Kirlian örmény származású orosz mérnök által feltalált Kirlian-fotográfia segítségével fényképezhetők le. Ehhez hozzáteszi, hogy néhány ember születésétől fogva látja ezeket, mások pedig némi gyakorlás után szabad szemmel is látják őket. [7]

Szintén az aura létezésének bizonyítására ajánlja az alábbi eljárást:

  1. Fogjuk meg egy társunk kezét.
  2. Amennyire karunk engedi, anélkül, hogy a kezünket elengednénk távolodjunk el, majd lassan térjünk vissza eredeti helyzetbe, azután megint lépjünk egy kicsit távolabb.
  3. Engedjük el egymás kezét, és karunkat mozgassuk előre-hátra, növelve és csökkentve a távolságot.
  4. Most figyeljük meg, érzünk-e valamit, például meleget, hideget vagy bizsergést.

Ugyanezt megtapasztalhatjuk oly módon is, hogy csupán a saját két kezünket közelítjük és távolítjuk egymástól.

A kineziológusok szerint a finomenergiák felhasználhatók a gyógyítás érdekében, mivel az összes múltbéli tapasztalatunkról és egészségi állapotunkról is árulkodnak. [7]

Törvényi szabályozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon kineziológus szakképesítés kizárólag az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet által szervezett vizsgák letételével szerezhető, a tevékenység végzéséhez pedig az ÁNTSZ engedélye szükséges. A működési engedély megújítása rendszeres továbbképzésekhez kötött.


Az alkalmazott kineziológia napjainkban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„Az ember az emberi szövet veleszületett intelligenciája révén rendelkezik a gyógyulás képességével. Ez a képesség rendelkezésünkre áll, ott van a kezünkben, a szívünkben, az agyunkban. Természetes örökségünk, csak hagynunk kell működni és gyógyítani. Ez áldás az embernek, mindannyiunknak és áldás hivatásunknak is.”

Dr. George Goodheart

Az 1973-ban létrehozott International College of Applied Kinesiology (ICAK) biztosítja az alkalmazott kineziológiai kutatások tudományos hátterét és az eredmények közzétételét.[8]

Azok jelentkezhetnek az ICAK képzésére és válhatnak taggá, akik mögött legalább négy év egészségügyi képzés van és akiknek jogukban áll diagnosztizálni: orvosok, orvostanhallgatók, fogorvosok, kiropraktikával vagy oszteopátiával foglalkozó szakemberek. Az alkalmazott kineziológiát manapság a kiropraktikusok és orvosok nagy számban használják Amerika-szerte. Más országokban a kineziológia inkább a természetgyógyászok körében terjedt el. Sokan közülük nem jogosultak diagnosztizálni, de felismerték a kineziológiában rejlő lehetőségeket és beépítették munkájukba.

Az alkalmazott kineziológia alapja az egészség háromszöge, melynek alkotóelemei a strukturális/fizikai, táplálkozási/kémiai és érzelmi/mentális területek. Minden összetevő hatással van az összes többire. Az alkalmazott kineziológiával foglalkozó szakember izomteszt segítségével felméri a személy állapotát, megkeresi a test egyensúlyhiányait, kiválasztja a megfelelő korrekciót, majd újabb izomtesztekkel ellenőrzi, hogy hatékony volt-e a kezelés.

A kineziológia ágai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kineziológia gyűjtőszóvá vált, amely az alkalmazott kineziológia 1964-es megjelenése óta sok különböző irányzatot fed.

Alkalmazott kineziológia (AK)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alkalmazott kineziológia a kineziológia Dr. George Goodheart által kidolgozott irányzata. Alapja az egészség háromszöge, amelynek oldalait a strukturális, az érzelmi és a kémiai összetevők képezik. Az egészséget ezen összetevők egyensúlyaként definiálja.[9]

Touch for Health (TFH) - Gyógyító érintés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

John F. Thie törekvése az volt, hogy a kineziológiát a szélesebb közönség számára is hozzáférhetővé tegye, az egészségmegőrzés akár családi körben is folytatható legyen. Iskolateremtő könyve, a Touch for Health (Gyógyító érintés) 1973-ban jelent meg. A TFH-ban 14 fő izom szerepel, amelyek 12+2 meridiánhoz vannak hozzárendelve. A TFH azt ígéri, hogy segítségével nagyon gyorsan lehet felmérni a meridiánok energiáját.

Klinikai kineziológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Allen Beardall fejlesztette ki az úgynevezett ujjmódokat, vagy más néven a kézkomputer alkalmazást. Módszeréről azt állítja, hogy segítségével gyorsan megállapíthatjuk, mely területeken áll fenn kiegyensúlyozatlanság. A módszert a kineziológia minden ágában átvették. [10]

Professzionális kineziológiai praxis (PKP)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dr. Bruce Dewe új-zélandi kineziológus és felesége, Joan fejlesztették ki. A PKP úgy tartja, hogy minden problémához érzelmek is kötődnek. Ezekkel foglalkozik, a hagyományos kínai orvoslás öt őselemére támaszkodva. Dr. Bruce bővítette a kineziológiában használható izmok és ujjmódok számát. A kiegyensúlyozás céljaként nem csak az adott betegség gyógyítását helyezi fókuszba, hanem azt a tevékenységet, amit a beteg egészségesen végezne.[7]

Viselkedés kineziológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dr. John Diamond pszichológus fejlesztette ki. Diamond szerint környezetünkből számtalan testünk energiáit befolyásoló hatás ér minket. Naponta ki vagyunk téve olyan szimbólumoknak, képeknek, színeknek és hangoknak, amelyek gyengítik vagy erősítik szervezetünk energiáját. Diamond leírja ezeket a külső tényezőket és az emberek viselkedésére gyakorolt hatásaikat, és védekezési módokat is ajánl ellenük.

A meridiánokhoz különböző érzelmeket párosít. Módszere azt ígéri, hogy életenergiánkat pozitív gondolatokkal vagy zenével is növelhetjük. [11]

Hyperton-X (HT-X)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A HT-X módszer a test teljes izomzatának feszültségmentesítésére törekszik. Első alkalmazója Frank Mahony, aki megállapította, hogy egy hipertóniás (feszült) izom zavart okoz a központi idegrendszerben. Ezáltal csökken az agy képessége a szenzoros információk gyors feldolgozására.

Mahony módszere azt ígéri, hogy azonosítja és ellazítja a túlfeszített izmokat és szöveteket, melyek gátolják a koponya, a gerinc és a keresztcsont közti szabad mozgást.[12]

Three in One Concept – Három az Egyben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezt a módszert az 1980-as években dolgozta ki Gordon Stokes (a Touch for Health módszer egyik jelentős képviselője), Daniel Whiteside (a viselkedési genetika úttörője) és Candace Callaway. A módszer One Brain - Egységes Agy néven is ismert. Hazánkban a leginkább elterjedt irányzat.[forrás?]

A módszer a test, lélek, szellem hármas felosztást alkalmazza a kliensekre, de ezek integrálását tűzi ki célul, a szabad választást gátló negatív érzelmi töltés oldására összpontosít. A test integrálásának elősegítése érdekében különböző korrekciókat alkalmaz a blokkolt energiák elengedéséhez. Az elme integrálásának elősegítéséhez az egyén valós vágyainak és félelmeinek azonosítására törekszik a Viselkedési barométer használatával. A szellem egységesítéséhez a Szerkezet / Funkció módszert alkalmazza, amely viselkedési genetikai alapokon segíti az egyént valós önmaga felfedezésében.[13] [14]

Edu-kinesztétika (Edu-K)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Paul E. Dennison 1969-ben kezdte meg kutatásait, hogy új módszerekkel segítse tanítványait az olvasás tanulásában. Azt tapasztalta, hogy tanulási képességünk jelentős mértékben előmozdítható bizonyos egyszerű tornagyakorlatok által. Módszere szerinte lehetővé teszi, hogy az információ szabadon áramoljon az érzékszervekből az emlékezetbe és vissza. [15] [16][17]

Stress Release – Stresszoldás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dr Wayne Topping saját rendszere, amely a stressz kezelésére alkalmas egyszerű technikák gyűjteménye.[18]

Eternal Movement (EM-K) – Öngyógyító kineziológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kim da Silva és Do-Ri Rydl fejlesztették ki. Naponta végzendő gyakorlatokat ír elő a klienseknek. [6]


Alkalmazott kineziológiai intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kineziológia kutatásával és képzésével foglalkozó intézmények:

  • International College of Applied Kinesiology (ICAK): Dr. George Goodheart alapította 1973-ban, ez a szervezet foglalkozik az alkalmazott kineziológia művelőinek képzésével.[19]
  • International Association of Specialized Kinesiologists (I-ASK): ez a szervezet a kineziológusok által kifejlesztett új technikák vizsgálatával és terjesztésével foglalkozik. [20]
  • Kinesiology Schools and Colleges [21]


Az alkalmazott kineziológia kritikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kineziológia kritikusai kiemelik, hogy a módszer művelői általában nem használnak egzakt méréseket, így az izomfeszültség normális és abnormális mértékét, végső soron a terápia eredményességét kizárólag saját szubjektív véleményükre alapozzák. Ezen túl a kineziológia alapját képező izomtesztelés módszerét az ideomotoros tevékenység[22] egyszerű félremagyarázásának tartják. A módszer ezen problémái, a tudományos megbízhatóság hiánya[23][24] és a kineziológia elméleti hátterének ellentmondásai miatt áltudománynak is nevezik.

Az alkalmazott kineziológiát elméleti és empirikus alapokon is vitatják[25] és áltudománynak tartják.[26]

A rendelkezésre álló adatok nem támogatják a használatát szervi bajok diagnosztizálására.[27]

Az eddigi független és megbízható tesztek negatív eredményt hoztak.

Képviselőik különféle diagnózist állítottak fel ugyanazokról a betegekről a tápanyagok hiánya és egyensúlya tekintetében. Ezek a diagnózisok nem feleltek meg a beteg vérképének. A javasolt gyógyászati beavatkozás eredménye nem volt jobb, mint a placebo hatás.[28]

Egy átfogó vizsgálat megállapította, hogy az alkalmazott kineziológia képtelen meghatározni, hogy a fogászati betegek mely fogászati anyagra érzékenyek. Eredményeik nem voltak jobbak, mint a véletlen találgatás.[29]

Az izomból a betegségre való következtetés megbízhatatlan, ami nem véletlen, hiszen az izommozgás és gerincmanipuláció közötti kapcsolat véletlenszerű jelenség.[30]

Darázsméregre rendkívül érzékeny betegek izommozgásának alapján után az alkalmazott kineziológia négy képviselőjének el kellett döntenie, hogy a rendelkezésükre bocsátott üvegben sós víz vagy darázsméreg volt. A kísérlet az alkalmazott kineziológia szempontjából kudarccal végződött.[31] A cikk megállapítja, hogy az alkalmazott kineziológia eredményei ebben a tekintetben nem jobbak a találgatásnál.

Egy áttekintő elemzés[32] az International College of Applied Kinesiology által publikált 20 tanulmányról azt a következtetést vonta le, hogy azok egyike sem tartalmaz elfogadható színvonalú statisztikát, így eredményeiket nem lehet érvényesnek tekinteni.

Az alkalmazott kineziológia két vezető képviselője által készített áttekintés kritikai vizsgálata[33] azt állapította meg, hogy az alkalmazott kineziológia eredményességét mutató tanulmányok érvényessége nem létező, így ennek alkalmazása a klinikai gyakorlatban nem javasolható.

Az American Speciality Health klinikai bizottsága[34] arra az eredményre jutott, hogy az alkalmazott kineziológia nem tudta bizonyítani klinikai hatékonyságát, a szakma által nem elismert, veszélyt jelent a beteg számára mind egészségügyileg, mint a betegbiztonságot tekintve, mert a kezelés helyettesítésére ösztönöz és önkényesen állapít meg diagnózist. A tudományossága valószínűtlen.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.kinesiology.net
  2. John Diamond: Your body doesn't lie. 1979
  3. Dr. David R. Hawkins: Erő kontra erő. Budapest: Agykontroll Kft., 2004. (A fordítás a kaliforniai Hay House, Inc. 2002-es kiadása alapján készült.) ISBN 963-7959-96-3
  4. Ann Holdway: A kineziológia alapjai Édesvíz kiadó Budapest 2000 (A fordítás Ann Holdway: Kinesiology / Shaftesbury, Dorset SP7 8RF, UK 1995 kiadás alapján készült) ISBN 963-528-455-1
  5. H. O. Kendall: Muscles: Testing and Function. Baltimore: Williams & Wilkins, 1971. (Második kiadás)
  6. ^ a b c d Kim da Silva & Do-Ri Rydl: Kineziológia: Öngyógyítás – gyógyítás a dyslexiától az allergiáig. Dunakönyv Kiadó, 1994. (A fordítás a müncheni Droemersche Verlagsanstalt Th. Knaur Nachf. 1993-as kiadása alapján készült.) ISBN 963-7961-75-5
  7. ^ a b c Ann Holdway: A kineziológia alapjai. Budapest: Édesvíz Kiadó, 2000. ISBN 963-528-455-1
  8. http://www.icak.com Hozzáférés ideje: 2010. március 31.
  9. George Goodheart: Applied Kinesiology. Detroit, 1976.
  10. http://pnwf.org/Clinical_Kinesiology__web_version_.pdf Hozzáférés ideje: 2010. március 20.
  11. http://www.enhancementbooks.com Hozzáférés ideje: 2010. március 20.
  12. Frank Mahony: Hyperton-X. Performance Enhancement, a Revolutionary Method
  13. Carol Ann Hontz: Rejtett kincsünk. Budapest, 1996. ISBN 963-85188-0-4
  14. Carol Ann Hontz: Végtelen lehetőség. Budapest, 1997. (A fordítás a Bloomsbury 1990-es kiadása alapján készült.) ISBN 963-85188-1-2
  15. Dr. Paul E. Dennison és Gail E. Dennison: Észkapcsoló agytorna. ISBN 963-7959-03-3
  16. Dr. Paul E. Dennison és Gail E. Dennison: Észkerékkapcsoló - Az edukinesztetika alapjai. Budapest ISBN 963-7959-04-1
  17. Helga Baureis-Claudia Wagenmann: Hatékony tanulás kineziológiával. Z-Press Kiadó, 2006. ISBN 963-9493-31-7
  18. Wayne W. Topping: Stress release.
  19. http://www.icak.com Hozzáférés ideje: 2010. március 17.
  20. http://www.iask.org Hozzáférés ideje: 2010. március 17.
  21. http://www.kinesiology.net/schools.asp Hozzáférés ideje: 2010. március 17.
  22. Szabadgondolkodó.hu. Letöltve: 2013. április 26.
  23. Tschernitschek H, Fink M (2005. február). „[„Applied kinesiology” in medicine and dentistry — a critical review]” (német nyelven). Wien Med Wochenschr 155 (3–4), 59–64. o. DOI:10.1007/s10354-004-0113-9. PMID 15791778.  
  24. Szkeptikus blog: Energiakarkötők. Letöltve: 2013. április 26.
  25. Carroll, Robert Todd "These are empirical claims and have been tested and shown to be false": Applied Kinesiology. The Skeptics Dictionary. (Hozzáférés: 2007. július 26.)
  26. Atwood KC (2004.). „Naturopathy, pseudoscience, and medicine: myths and fallacies vs truth”. MedGenMed 6 (1), 33. o. PMID 15208545.  
  27. Stephen Barrett, M.D.: Applied Kinesiology: Phony Muscle-Testing for "Allergies" and "Nutrient Deficiencies", http://www.quackwatch.com/01QuackeryRelatedTopics/Tests/ak.html
  28. Kenny JJ, Clemens R, Forsythe KD. Applied kinesiology unreliable for assessing nutrient status. Journal of the American Dietetic Association 88:698-704, 1988
  29. H.-J. Staehle, M.J. Koch and T. Pioch: Double-blind Study on Materials Testing with Applied Kinesiology, Journal of Dental Research, Vol. 84, No. 11, 1066-1069 (2005)
  30. Haas, M., Peterson, D., Hoyer, D. & Ross, G. (1994). Muscle testing response to provocative vertebral challenge and spinal manipulation: A randomized controlled trial of construct validity [Abstract]. Journal of Manipulative and Physiological Therapeutics, 17(9), 620-621.
  31. Ludtke, R., Kunz, B., Seeber, N., & Ring, J. (2001). Test-retest-reliability and validity of 13 the Kinesiology muscle test. Complementary Therapies in Medicine, 9(3), 141-145.
  32. Klinkoski B, Leboeuf C. A review of research papers published by the International College of Applied Kinesiology from 1981 to 1987. Journal of Manipulative and Physiological Therapeutics 13:190-194, 1990
  33. Haas M, Cooperstein, R., Peterson, D.: Disentangling manual muscle testing and Applied Kinesiology: critique and reinterpretation of a literature review. Chiropractic & Osteopathy 2007, 15:11
  34. http://www.ashcompanies.com/Resources/PDF/AppliedKinesiology.pdf

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]