Alizaprid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alizapride.svg
3D Alizapride.png
Alizaprid
IUPAC név
N-[(1-allilpirrolidin-2-il)metil]-6-metoxi-1H-benzo[d][1,2,3]triazol-5-karboxamid
Azonosítók
CAS-szám 59338-93-1
ATC kód A03FA05
PubChem 43008
DrugBank DB01425
Kémiai adatok
Képlet C16H21N5O2 
Moláris tömeg 315,37 g/mol
SMILES O=C(c2cc1nnnc1cc2OC)NCC3N(C\C=C)CCC3
Fizikai adatok
Olvadáspont 139 °C (282 °F)
Farmakokinetikai adatok
Biohasznosíthatóság  ?
Metabolizmus  ?
Felezési idő 3 óra
Kiválasztás vese
Terápiás előírások
Terhességi kategória

?

Jogi státusz

receptköteles

Alkalmazás orális, intramuszkuláris, intravénás

Az alizaprid (INN: alizapride) hányinger és hányás elleni gyógyszer, beleértve a kemoterápia okozta hányingert is.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Működésmód

A központi idegrendszer kemoreceptor trigger zónájában[1] gátolja a dopamin D2 receptorokat, ezáltal a legtöbb hányást okozó ingert.

[szerkesztés] Mellékhatások, ellenjavallatok

Az alizaprid ellenjavallt emésztőrendszeri vérzés, székrekedés és perforáció esetén, közvetlenül műtéti beavatkozás után, valamint pheochromocytomás[2] betegeknél.

Miután a szert a vese választja ki, csökkent vesefunkció esetén fokozott óvatosság szükséges.

Az egyik mellékhatás az extrapiramidális szimptóma[3], ezért fokozott figyelemmel kell alkalmazni a szert a nem akaratlagos mozgás minden rendellenessége esetén (epilepszia, Parkinson-kór). Ugyanezen okból az autóvezetési képességet is befolyásolhatja a szedés.

Egyéb mellékhatások: nyugtalanság, álmosság, hasmenés, alacsony és magas vérnyomás, szédülés, depresszió.

A szer hatását növeli a lítium, csökkentik az antimuszkarinos és opioid szerek.

[szerkesztés] Adagolás

Felnőttek esetén 75–300 mg több részletben, szájon át. Gyerekeknél hidroklorid formában 5 mg/tskg/nap.

Kemoterápia esetén 2–5 mg intravénásan vagy izomba adva, két részletben. Az elsőt fél órával a kemoterápiás kezelés megkezdése előtt, a másikat 4–8 órával a kezelés után kell beadni. A maximális adag 4,5 g a teljes kemoterápia alatt.

[szerkesztés] Jegyzetek

  1. Lásd Chemoreceptor trigger zone (angol Wikipédia).
  2. Lásd Pheochromocytoma (angol Wikipédia).
  3. Lásd Extrapyramidal symptom (angol Wikipédia).

[szerkesztés] Források

[szerkesztés] További információk

[szerkesztés] Kapcsolódó szócikkek

Személyes eszközök
Névterek

Változók
Műveletek
Navigáció
Részvétel
Nyomtatás/exportálás
Eszközök
Más nyelveken