Alien 4. – Feltámad a Halál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alien 4. - Feltámad a Halál
(Alien: Resurrection)
Rendező Jean-Pierre Jeunet
Producer Bill Badalato
Gordon Caroll
David Giler
Walter Hill
Forgatókönyvíró Dan O'Bannon
Ronald Shusett
Joss Whedon
Főszerepben Sigourney Weaver
Winona Ryder
Ron Perlman
Dominique Pinon
Gary Dourdan
Michael Wincott
Brad Dourif
Leland Orser
Dan Hedaya
J. E. Freeman
Kim Flowers
Raymond Cruz
Zene John Frizzell
Operatőr Darius Khondji
Vágó Hervé Schneid
Jelmeztervező Bob Ringwood
Díszlettervező John M. Dwyer
Gyártás
Gyártó Brandywine Productions
20th Century Fox
Ország  USA
Nyelv angol
Időtartam 109 perc
Költségvetés 70 millió dollár (becsült)[1]
Forgalmazás
Forgalmazó 20th Century Fox
Bemutató Franciaország 1997. november 6.
USA 1997. november 26.
magyar 1998. február 12.
Korhatár USA R / Magyarország Tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott.
Bevétel 161 millió dollár [2]
Kronológia
Előző A végső megoldás: Halál
Kapcsolódó film Alien vs. Predator – A Halál a Ragadozó ellen
Külső hivatkozások
Hivatalos oldal
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

Az Alien 4. – Feltámad a Halál (Alien: Resurrection) egy sci-fi film, melyet a 20th Century Fox 1997-ben hozott forgalomba. A francia filmrendező, Jean-Pierre Jeunet rendezte Joss Whedon forgatókönyve alapján. A 70 millió dollárból készült film az első volt az Alien sorozatban, amely Anglián kívül, Los Angelesben készült.

200 évvel A végső megoldás: Halál című harmadik rész után Ellen Ripleyt (Sigourney Weaver) klónozták és egy idegen királynő embrióját távolították el a mellkasából. Az Egyesült Rendszerek Hadserege azt remélte, tenyésztheti az idegeneket, hogy kutatásokat végezzenek rajtuk az USM Auriga nevű kutatóhajó fedélzetén. Céljukat úgy próbálták elérni, hogy csempészekkel emberi gazdatesteket raboltattak el és szállíttattak a kutatóhajóra. Az idegenek később kiszabadultak, Ripley és a csempészek pedig menekültek az Auriga fedélzetéről, mielőtt az a Földnek csapódott volna.

A filmet 1997. november 26-án mutatták be és vegyes visszajelzéseket kapott a filmkritikusoktól.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Alien 4. – Feltámad a Halál 200 évvel A végső megoldás: Halál után játszódik. Ellen Ripleyt (Sigourney Weaver) klónozták, az űrben keringő USM Auriga nevű orvosi kutatóhajó fedélzetén a Fiorina 161-en talált vérmaradványok segítségével. Az Egyesült Rendszerek Hadserege az idegen királynő embrióját akarta megszerezni, ami a harmadik részben került Ripleybe. Az embrió sikeres eltávolítása után a tudósok úgy döntöttek, életben hagyják a klónt további tanulmányozások céljára. Felnevelték a királynőt, hogy a tojásait hasznosítani tudják. A klónozási eljárás következményeként, melynek során Ripley DNS-e keveredett az idegenével, Ripley képességei megerősödtek, beleértve a nagyobb erőt, jobb reflexeket, a savas vért és azt az érzelmi szálat az idegenekkel, hogy képessé vált megérezni jelenlétüket.

A Betty nevű űrhajó és zsoldosokból álló legénysége az Aurigára érkezett, hogy eladják a mélyálomban lévő emberek elrabolt testeit. A hadsereg tudósai gazdatestnek használták őket az arctámadók számára, hogy több idegent tenyészthessenek tanulmányozásra. A zsoldosok összetalálkoztak Ripleyvel, és legújabb csapattaguk, Call (Winona Ryder) felismerte a nevét. Megpróbálta megölni Ripleyt, azt gondolván, hogy további idegenek tenyésztésére használják őt. Azonban Call ezzel elkésett, az idegenek már felnőttek és kiszabadultak kamráikból, megrongálva a hajót és a legénység nagy részét elpusztítva. Dr. Wren (J. E. Freeman) a hajó tudósainak egyike felfedezte, hogy az Auriga egy vészhelyzet esetén életbelépő utasítást követve a Föld felé vette az irányt. Felismerve a veszélyt, hogy ezzel a Földön elszabadulnának az idegenek, Ripley, a zsoldosok, Dr. Wren, a tengerészgyalogos DiStephano (Raymond Cruz) és egy túlélő a gazdatestnek szánt emberek közül, Purvis (Leland Orser) megkíséreltek a Bettyvel elmenekülni és elpusztítani az Aurigát.

A menekülés során az idegenek a csapat több tagját megölték. Lelepleződött, hogy Call egy android, amikor Wren elárulta a csapatot. Kihasználva képességét, hogy rá tud csatlakozni a megrongálódott hajó rendszereire, ütközőpályára állította a hajót a Föld irányába, azt remélve, hogy az idegen elpusztulnak a becsapódás során. Ripley megtapasztalta, hogy a királynő is emberi képességeket szerzett az ő DNS-e segítségével. Szemtanúja volt, hogy a királynő méhet növesztett és utódnak adott életet tojások és emberi gazdatestek nélkül. Az utód, melyben keveredtek az emberi és az idegen vonások, anyjaként ismerte fel Ripleyt, és elpusztította a királynőt.

Ripley és az életben maradt zsoldosok elérték a Bettyt. A fedélzeten az idegen utód megtámadta Ripleyt és Callt. Ripleynek végül sikerült megölnie őt. Savas vérét használva lyukat mart az űrhajó rakodóterének ablakába, így a teremtményt az űr vákuuma a kis lyukon keresztül kiszívta az űrbe. A túlélőknek sikerült megmenekülniük, az Auriga pedig a Földbe csapódott.

Főszereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az előző három Alien újra visszatérő főszereplője. Miután a 3. rész végén a Fiorina 161-en belevetette magát az olvadt fémbe, hogy a benne lévő királynőhöz ne juthasson hozzá a hadsereg, az ott talált vérmaradványokat használva klónozták őt. A folyamat eredményeképpen az USM Auriga nevű kutatóhajó orvosainak sikerült a királynőt megszerezniük. A klónozás miatt azonban Ripley DNS-e keveredett az idegen királynőével, így fejlesztette erejét, reflexeit, "örökölte" savas vérét és megérezte az idegenek jelenlétét is.

Perez tábornok az Auriga kutatóhajó parancsnoka, egyben irányítója Ripley klónozási kísérleteinek és az idegenek tanulmányozásának.

Dr. Wren az Auriga fedélzetén dolgozó tudósok egyike, aki Ripley klónozásában és az idegenek tanulmányozásában részt vett. Az idegenek kiszabadulása után ő is csatlakozott a hajóról menekülő csapathoz.

Szintén a klónozási eljárásban és az idegenek tanulmányozásában érdekelt tudós.

A tudósok egyik Ripley klónozásáért felelős tagja.

A tudóscsapat tagja.

Az Egyesült Rendszerek Hadseregének katonája, aki az Auriga fedélzetén teljesített szolgálatot. Amikor az idegenek kitörtek, csatlakozott a hajóról menekülő csapathoz.

A Betty zsoldosainak kapitánya. Ő vitte a Bettyt az Aurigára, hogy eladja az elrabolt emberek hibernált testeit Perez tábornoknak. Romantikus kapcsolatban áll Hillarddal.

A Betty másodpilótája, romantikus kapcsolatban van Elgynnel.

A Betty legénységének tagja, erőszakos, goromba fickó, aki csak a harcot szereti. Állandóan Vriess-t ugratja fogyatékossága miatt.

A Betty másodkapitánya és parancsnokhelyettese.

A Betty főgépésze. Mozgássérült, egy motorizált tolókocsihoz van kötve. Jó barátságban van Call-lal és ellenséges Johnerrel.

A Betty legfrissebb tagja. Felismerte Ripleyt, és tudomása volt az idegenekről. A film során lelepleződött, hogy ő android. Segített a menekülőknek a túlélésben azzal, hogy rácsatlakozott az Auriga rendszerére.

Purvis egyike az elrabolt embereknek, akiket a Betty szállított az Aurigára, hogy gazdatestet csináljanak belőlük az idegenek számára. Bár benne is egy idegen fejlődött, csatlakozott az Aurigáról menekülőkhöz.

Woodruff játszott idegent a sorozat harmadik részében, illetve az Alien vs. Predator filmekben.

Így készült a film[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 20th Century Fox bízta meg Joss Whedont a film forgatókönyvének megírásával, mert munkája mély benyomást tett rájuk. A filmstúdió eredeti elképzelése az volt, hogy a film A bolygó neve: Halál című második részből ismert kislány, Newt klónjára fog épülni, mivel Ellen Ripley meghalt A végső megoldás: Halál végén. Whedon megírta az első harminc oldalt erre az alapötletre építve, mikor tájékoztatták, hogy bár elégedettek voltak a munkájával, a történetet Ripley klónjára akarják már alapozni, mert szerintük ő volt az Alien filmek alappillére.[3] Whedonnak át kellett írnia a forgatókönyvet úgy, hogy Ripley visszatérjen, amit nem könnyű feladatnak talált. A klónozás ötletét David Giler és Walter Hill producerek adták, akik amúgy ellenezték az Alien 4. forgatását, mert úgy vélték, ártani fog az Alien-üzletnek.

Sigourney Weaver, aki Ripley szerepét játszotta az első három filmben, ki akarta szabadítani a sorozatból a szereplőt a harmadik részben, mert nem akarta, hogy Ripley figurája nevetség tárgyává váljon azzal, hogy "állandóan szörnyek között ébred". Az Alien vs. Predator – A Halál a Ragadozó ellen című film elkészültének lehetősége volt a szereplő halálának másik oka, mert Weaver szörnyűnek találta az ötletet. Mindennek ellenére Whedon forgatókönyve nagy hatással volt rá. Úgy vélte, hogy a klónozási eljárás során bekövetkezett hibával lehetősége nyílik jobban megismerni és bemutatni a szereplőt, mivel Ripley részben ember, részben idegen mivolta bizonytalanná teszi a fajok iránti hűségét. Ez érdekes koncepció volt a színésznő számára, úgy érezte, visszatérhet A nyolcadik utas: a Halál és A bolygó neve: Halál hangulata. Weaver lehetőséget kapott társproducerként is részt venni a filmnél és állítólag mindezért 11 millió dollárt kapott.[4]

Előkészületek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Több rendező is szóba került a film előkészületei során. A Trainspotting rendezője, Danny Boyle és producere találkoztak is a vezetőséggel, hogy megvitassák a filmet, bár Boyle nem tartotta jó ötletnek a folytatást. Peter Jacksont is felkérték, ő visszautasította az ajánlatot, mert nem érdekelték az Alien filmek. 1995-ben a Közönséges bűnözők című film megjelenése után Bryan Singert is megkereste a 20th Century Fox, majd Jean-Pierre Jeunetre esett a választás, mert a film producerei úgy vélték, egyedülálló látványelemekre képes. Jeunet éppen befejezte az Amélie csodálatos életét, és nagyon meglepte a felkérés. Azt hitte, a harmadik résszel véget ért a történet és ő is rossz ötletnek tartotta a folytatást.[4] Végül mégis elfogadta a 70 millió dollár költségvetésű projektet,[5] a forgatáshoz azonban tolmácsra volt szüksége, mert kezdetben még nem túl jól beszélte az angolt.

A különleges effektekhez Jeunet megszerezte a francia Pitofot és Daruis Khondjit, akikkel együtt dolgozott Az elveszett gyerekek városa című filmben. Jeunet és csapata tájékozódásként megnézte a legutóbbi sci-fi és Alien-filmeket, és beszerezte az előző Alien filmek forgatásainak jelentéseit, hogy a kamera beállításokat tanulmányozzák. A rendező jelentősen hozzájárult a forgatáshoz, beleértve öt különböző befejezés ötletét, bár a költségesebbeket elvetették. Ő tanácsolta, hogy a filmben fekete humor is legyen és bátorították őt több erőszak megjelenítésére. 1996 júniusában Marc Caro megrajzolta a szereplők jelmezeinek vázlatát, melyeket megmutattak a tervező Bob Ringwoodnak. Ringwood sok változtatás után megalkotta a végleges terveket, azonban az Így készült az Alien 4. – Feltámad a Halál című könyvben nem tüntették őt fel a stáblistán.

A lények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alien4 humanalienhybrid.JPG

Az ember/idegen hibrid az eredeti tervek szerint férfi és női nemi szervvel egyaránt rendelkezett volna, azonban ezt az utómunkálatok során elvetették. A különleges effektekhez az Amalgamated Dynamics Incorporated (ADI) nevű céget kérték fel, akik az Alien-sorozat 3. részében is közreműködtek. Az ADI alapítóinak, Tom Woodruff, Jr.-nak és Alec Gillisnek volt már közös munkája Stan Winstonnal az idegenekkel. Az ADI az idegenek külsejét és változataikat a film forgatókönyve alapján tervezték meg, ami meghatározta, hogy legyen széles farkuk az úszáshoz, a fejük legyen kúposabb és az álluk hegyesebb, és tűnjenek még gonoszabbnak az egyes kameraállások és a képváltások lehetőségeit kihasználva. Miután a rendező elfogadta a terveket, az ADI megkezdte kis szobrok, vázlatok, rajzok és életnagyságú modellek elkészítését.

A rendező, Jeunet megkérte az ADI-t, hogy az ember/idegen hibrid külsejét inkább emberibbre alkossák, mint "idegenebbre". Egy korai elgondolás szerint a hibrid Sigourney Weaver vonásaival született volna, de a csapat úgy érezte, ez a terv túl hasonló lett volna az 1995-ben készült A lény című film Sil nevű szereplőjéhez. Az emberéhez hasonló szemeket és orrot adtak a hibridnek, hogy kifejezőbb legyen és több érzelmet mutathasson, mint az idegenek, így több volt a szereplő, mint "egy egyszerű gyilkológép". Jeunet hajthatatlan volt abban, hogy a hibridnek a férfi és női nemi szerv valamiféle keveréke legyen. A 20th Century Foxnak ez nem nagyon tetszett, és végül még maga Jeunet is úgy érezte, hogy "ez még egy franciának is sok". A nemi szervet így digitális technikával eltávolították az utómunkálatok során. A hibrid idegen mozgatása kilenc ember munkáját igényelte, ez volt a legösszetettebb szereplője a filmnek.

Forgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Alien 4. – Feltámad a Halál jeleneteit 1996. októbertől 1997. februárig forgatták[1] Los Angelesben (California) a Fox stúdióiban. Jeunetnek nem volt könnyű stúdiót szereznie, mert ugyanabban az időben forgattak még olyan hollywoodi kasszasikereket, mint a Titanic, a Csillagközi szökevények és Az elveszett világ: Jurassic Park című filmek. A negyedik Alien film volt az első a sorozatból, amelyiket Anglián kívül forgattak. Ezt a döntést a főszereplő, Sigourney Weaver hozta, mert úgy vélte, az előző filmek stábjait kimerítette a sok utazás.

Alien4 underwaterscene.JPG

Az víz alatti jelenethez, amit elsőként vettek fel, a Fox stúdióját át kellett alakítani egy 36x45 méteres, 4,5 méter mély, közel 2,5 millió liter vizet tartalmazó medencévé. Ez az átalakítás kevésbé volt költséges, mint ha a stábot egyetlen jelenet kedvéért a legközelebbi megfelelő helyszínre, San Diegoba vitték volna. Emellett pedig a Fox az átalakított stúdiót későbbi hasonló jelenetekhez fel tudja használni. A vizes jelenetek miatt az úszni tudás előfeltétel volt a színészeknek és a stábnak egyaránt, amikor a filmbe jelentkeztek. A színészeket profi búvárok oktatták Los Angeles-i uszodákban, hogy megtanulják a felszerelések használatát. Ezután további két és fél hét edzés következett a stúdióban a kaszkadőrök vezetőjével, Ernie Orsattival és a víz alatti jelenetek operatőrével, Peter Romanoval. Weaver azonban az edzések legnagyobb részén nem tudott ott lenni Broadwaybeli kötelezettségei miatt. Winona Rydernek nagy kihívás volt a jelenet, mert 12 évesen majdnem vízbefulladt, és azóta nem is volt vízben. Tanácsolták neki a dublőr alkalmazását, de tudta, hogy ez túl nyilvánvaló lenne a közönség számára a dublőr eltérő hajhosszúsága miatt. Végigcsinálta végül a jelenetet, de a forgatás első napját így végig aggódta.

A rendező, Jeunet be akarta mutatni Ripley új képességeit, beleértve azt a jelenetet, amikor Ripley a kosárba dobja a labdát úgy, hogy közben az ellenkező irányba néz. A színésznő tíz napig készült erre és átlagosan hatból egyszer sikerült betalálnia annak ellenére, hogy a filmben látott távolság nagyobb volt, mint amilyen messziről neki kellett gyakorolnia. Jeunet aggódott a gyakorlásra eltöltött idő miatt, ezért vagy egy gép által végrehajtott dobást szorgalmazott, vagy pedig számítógépes technikával (CGI) oldotta volna meg. Weaver azonban eltökélt volt, hogy a dobásnak hitelesnek kell lennie, tökéletesen bedobta a labdát a hatodik próbálkozásra. A labda egy pillanatra kiment a képből a lövés után, és Pitof azt javasolta, szerkesszék át, hogy a labda végig képben legyen a jelenet során, de Weaver visszautasította. Ron Perlman ki is esett a szerepéből, amikor Weaver bedobta a labdát, a kamera felé nézett egy "ó, Istenem" felkiáltással. Így elég szünet volt a kosárradobás és Perlman mondata között, hogy a filmkészítők megvágják a jelenetet az utómunkálatok során.

Látványelemek és miniatűrök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A film forgatókönyve egy képregényhez hasonlított, képek és párbeszédek a bal oldalon, és leírások a jobb oldalon. Jeunet minden egyes jelenetet megtervezett , ami megkönnyítette a látványtervezők munkáját. A Blue Sky Studiost kérték fel a CGI techinkával készült idegenek elkészítésére, mivel Jeunetra és Pitofra nagy hatással volt a cég munkája, amivel a Bogaras Joe című filmhez ugyanezzel a technikával készítették a csótányokat. Azért döntött Jeunet a CGI-s idegenek mellett a bábok vagy beöltözött színészek helyett, mert úgy gondolta, egy beöltözött ember túl könnyen felismerhető.

A filmen szereplő űrhajók mindegyike miniatűr hajó volt, mert erre a feladatra nem tartották megfelelőnek, valósághűnek a CGI technikát. Az USM Auriga kutatóhajót Nigel Phelps tervezte és egy orvosi eszközre hasonlított. Ez tervezet azonban túl függőleges volt a film nyitó jelenetéhez, amikor a kamera az űrhajót pásztázza. Három nappal azelőtt, amikor a hajó végleges formáját befejezték volna, Jeunet visszautasította. Phelps, Jim Martin és Sylvain Despretz feladata volt az újratervezés. Jeunet úgy érezte, Martin terve sokkal inkább hasonlított egy űrállomásra, mint hajóra, így Despretz áramvonalasabb és vízszintesebb megjelenésű tervét fogadta el.

Filmzene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

John Frizzell zeneszerzőt egy barátja bátorította, hogy mutassa be művét a film háttérzenéjének meghallgatásán. Frizzell elküldött négy kazettát, majd hívást kapott a 20th Century Foxtól a negyedikkel kapcsolatban, ami a The Empty Mirror című film zenéjét tartalmazta. Ezután a Fox képviselője, Robert Kraft találkozott Frizzellel és megbízta a munkával. Frizzell hét hónap alatt készült el a zenével, Jeunet kérése alapján teljesen másnak és egyedinek kellett lennia az előző Alien filmekhez képest. Voltak romantikus és erotikus témák, olyan hangeffektekkel, mint a gong vagy gumibot. A They Swim című dalt egy hónap alatt véglegesítették, mert Jeunet nem volt megelégedve Frizzell első verziójával. Végül is az elfogadott zene az első és harmadik verzió keveréke lett.

Special edition[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rögtön egy alternatív főcímmel találkozunk. Eredetileg Ripley korábbi klónjainak torzított közelképeit láthattuk. Most egy állkapoccsal nyit a film, amiről kiderül, hogy egy idegen rovarhoz tartozik, melyet hamarosan szét is nyom egy katona. Ahogy távolodik a kép, kiderül, hogy a katona az Auriga egyik megfigyelőkapszulájában ül.
  • Közvetlenül a királynőembrió kioperálása után Ripley 8. klónja kinyitja a szemét, majd megragadja és eltöri Dr. Sprague alkarját.
  • A tesztelés során a kesztyű és cseresznye képe után egy szőke kislány rajzát is megmutatják Ripleynek, ami látható érzelmi reakciókat vált ki belőle.
  • Az ebédlői jelenetben hosszabbak a párbeszédek: Dr. Gediman megkérdezi Ripleyt, mire emlékszik a "Fiori 16"-tal kapcsolatban, Dr. Wren pedig valamivel többet mond a Weyland-Yutani társaságról.
  • Az érkező Betty jelenetét jelentősen újravágták és kiegészítették. Először az Auriga felé szálló kis hajót látjuk, majd Elgyn megadja rádión az "engedélykódot" (K-A-P-D-B-E), ezután az eredetinél kissé hosszabban flörtöl Hillarddal. Ezután figyelmezteti Callt és Vriesst rádión, hogy álljanak készen. Látjuk Vriesst és Callt a raktérben dolgozni, itt is hosszabbodik a párbeszéd egy obszcén viccel. Ezt követi Christie fegyverpróbája, ami első jelenet volt az eredeti változatban. Következik Johner "célzógyakorlata", ami után Vriess, Call és Johner vitája is hosszabb, a kés eltörését követően pedig Vriessnek van egy új mondata.
  • Miközben Elgyn és Perez tábornok üzletelnek, elhangzik néhány "férfias" megjegyzés Callról, a beszélgetés végén pedig a tábornok kifejti a kapitánynak, hogy milyen feltételek mellett maradhatnak néhány napig az Aurigán.
  • Miután Purvis ordítva kérdezi, hogy mi a franc van benne, Wren válaszol neki ("Egy parazita! Egy idegen elem!"), majd vita alakul ki arról, hogy magukkal vigyék-e a fertőzött férfit.
  • Mielőtt beúsznak az elárasztott konyhába, Christie és DiStephano kedélyesen elbeszélgetnek a fegyverekről, és Callnak is van egy plusz mondata.
  • Ripley és Call kápolnában elhangzó párbeszéde is kibővült. Megtudjuk, hogy Call a Föld egyik lakatlan területére irányította a hajót, majd többek között az is szóba kerül, hogy Call miért jött az Aurigára. Ripley visszaemlékszik arra, hogy embereket akart megmenteni - köztük egy kislányt is - de nem sikerült neki. Kiderül, hogy mindketten szoktak álmodni.
  • Az alternatív befejezésben a Bettyt látjuk leszállni a romokban álló, poszt-apokaliptikus Párizs mellett.
  • Mindezeken kívül néhány helyen újravágták a film zenéjét is.

Fogadtatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bevétel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Alien 4. – Feltámad a Halál elővetítését Camarilloban (California) tartották, az első előadás pedig Észak-Amerikában 1997. november 26-án volt. A film a Flubber - A szórakozott professzor mögött, a második helyen debütált a jegypénztárakban, 25 millió dollárt a vetítés első öt napján, 16 milliót az első hétvégén, átlagosan 6821 dollárt a filmet vetítő 2415 moziban. A film teljes bevétele 47,7 millió dollár volt Észak-Amerikában, a kontinensen a legkevésbé sikeres része volt az Alien sorozatnak. Nemzetközileg jobban fogadták a mozinézők, 113,5 millió dolláros bevétellel összesen 161,2 millió dollárt hozott.[2] 1997-ben a 43. legtöbbet hozott film volt Észak-Amerikában.[6]

Kritikusok véleménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A film nagyon vegyes visszajelzéseket kapott a kritikusoktól. A Metacritic, mely egy albumok, játékok, mozifilmek, TV műsorok, DVD-k kritikáinak összesítésével foglalkozó weboldal, 63%-ra értékelte,[7] a hasonló témájú Rotten Tomatoesnál 53%-ot kapott.[8] Mindkét érték magasabb volt, mint a harmadik rész, A végső megoldás: Halál esetében, és a folytatásként ismert Alien vs. Predator – A Halál a Ragadozó ellen és Aliens vs. Predator – A Halál a Ragadozó ellen 2 kritikái, azonban alacsonyabb, mint az Alien sorozat első két része esetében. Roger Ebert a Chicago Sun-Timestól negatívan értékelte a filmet, úgy vélte „Nincs a filmnek egyetlen olyan jelenete sem, amelyik bárkit is lenyűgözött volna”.[9] Joe Baltake a Sacramento Bee munkatársa így nyilatkozott: "Ennek az Aliennek sosem kellett volna feltámadnia.", míg Tom Meek a Film Threat-től azt írta: „Weaver és Jeunet erőfeszítéseit hiábavalóvá teszi Joss Whedon forgatókönyvének alkalmatlansága, aki megtalálta a módját, hogyan írjon unalmas akciójelenteket.”

Nem minden kritika volt azért ennyira negatív. Mary Brennan a Film-től úgy vélte, „Humoros nézni, és könnyű átadni magunkat a pillanatnak.” A Houston Chronicle szerkesztője, Louis B. Parks azt mondta, „Ez a film egy csoda, egy jól fotózott ünnepe a képzeletnek.”, és Richard Schickel a Time-tól azt írta: „Kevésbé ijesztő, de viccesebb, mint valaha.[10] A Washington Post munkatársa, Desson Thomson pedig úgy érezte, „a film sikeresen újrahasznosította a nagy meglepetéseket, melyek az első részt olyan erőteljessé tették. És ami még jelentősebb, az egész üzletnek újra nagy felhajtást csapott.” [11]

Joss Whedon, a forgatókönyvíró elégedetlen volt a film végső változatával. Amikor 2005-ben megkérdezték, mennyiben különbözött a film az ő által írt forgatókönyvtől, azt válaszolta:

Nem is az volt a kérdés, hogy mindent másképp csináltak, bár még a végét is megváltoztatták, hanem az, hogy mindent rosszul csináltak. Mondták a szöveget... nagyjából... de mindet rosszul. És rosszul is játszották. És rosszul is tervezték. És rosszul is vágták. Mindent rosszul csináltak, amit csak lehetett. Ez tulajdonképpen egy érdekes leckéje a filmkészítésnek, mert minden, amit csináltak, visszautal a forgatókönyvre, vagy legalábbis hasonlít valamennyire a forgatókönyvhöz, és az emberek úgy gondolják, ha nem tetszik, változtatnak a forgatókönyvön... de itt nem is annyira a forgatókönyv megváltoztatása történt, hanem megvalósították, de olyan rettenetes módon, hogy szinte nézhetetlenné tették.[12]

Díjak, jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Év Díj Kategória
1997 Nyert Bogey-díj (Németország)
1998 Jelölés Golden Satellite-díj Legjobb film (Animated or Mixed Media kategória): Bill Badalato, Gordon Carroll, David Giler, Walter Hill
1998 Jelölés Szaturnusz-díj Legjobb színésznő: Sigourney Weaver
Legjobb jelmez: Bob Ringwood
Legjobb rendező: Jean-Pierre Jeunet
Legjobb sci-fi film
Legjobb különleges effektek: Pitof, Erik Henry, Alec Gillis, Tom Woodruff, Jr.
Legjobb mellékszereplő: Winona Ryder
1998 Nyert Blockbuster Entertainment-díj Kedvenc mellékszereplő (sci-fi): Winona Ryder
1998 Jelölés Blockbuster Entertainment-díj Kedvenc női főszereplő: Sigourney Weaver
2003 Nyert DVDX-díj Legjobb DVD: Charles de Lauzirika
2003 Jelölés DVDX-díj Legjobb menü: Matt Kennedy
Legjobb extra jelenetek: Charles de Lauzirika, David Crowther
2003 Jelölés DVDX-díj Legjobb "kulisszák mögött": Charles de Lauzirika
2004 Nyert Sierra-díj Legjobb DVD
2004 Jelölés Golden Satellite-díj Legjobb DVD extrák
Legjobb DVD
2004 Jelölés Szaturnusz-díj Legjobb DVD kollekció

Videojáték[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Alien Resurrection című PlayStation játék követi az alapjául szolgáló film tartalmát. A tudósoknak sikerült Ripleyt visszahozni a sírból, és vele együtt az idegen királynőt is. Ripley irányításával kell kijutni a hajóból különböző fegyverek segítségével, miközben arctámadók, mellkasrobbantók és más idegen szörnyek támadnak rád. A filmbéli csapat több tagja is túlélő, akiket ha Ripley megment, szintén játszható karakterekké válnak.[13]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Alien: Resurrection – Box office/business (angol nyelven). Internet Movie Database
  2. ^ a b Alien: Resurrection (angol nyelven). Box Office Mojo. (Hozzáférés: 2009. szeptember 21.)
  3. Serenity Now! (Interjú Joss Whedonnal) (angol nyelven). In Focus, 2009. 08. (Hozzáférés: 2009. szeptember 21.)
  4. ^ a b David Hochman: Beauties and the Beast (angol nyelven). Entertainment Weekly. (Hozzáférés: 2009. szeptember 21.)
  5. WILLIAM McDONALD: FILM; Sigourney Weaver Eludes the Image Police. New York Times, 1997. december 7. (Hozzáférés: 2009. szeptember 21.)
  6. 1997 Yearly Box Office (angol nyelven). Box Office Mojo. (Hozzáférés: 2009. szeptember 21.)
  7. Alien: Resurrction (angol nyelven). Metacritic. (Hozzáférés: 2009. szeptember 21.)
  8. Alien: Resurrection (angol nyelven). Rotten Tomatoes. (Hozzáférés: 2009. szeptember 21.)
  9. Roger Ebert kritikája: Alien Resurrection (angol nyelven). Chicago Sun-Times, 1997. november 26. (Hozzáférés: 2009. szeptember 21.)
  10. Richard Schickel kritikája: CINEMA: SHORT TAKES: ALIEN RESURRECTION (angol nyelven). Time, 1997. december 1. (Hozzáférés: 2009. szeptember 21.)
  11. Desson Thomson kritikája: 'Alien Resurrection': She Lives (angol nyelven). Washington Post, 1997. november 28. (Hozzáférés: 2009. szeptember 21.)
  12. Will Harris: Joss for a minute: A brief chat with Joss Whedon (Joss Whedon interjú) (angol nyelven). Bullz-eye.com, 2005. november 29. (Hozzáférés: 2009. szeptember 21.)
  13. Ismertető az Alien Resurrection játékról

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]