Alfréd-szarvas

Alfréd-szarvas
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Emlősök (Mammalia) Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla) Alrend: Kérődzők (Ruminantia) Alrendág: Pecora Család: Szarvasfélék (Cervidae) Alcsalád: Szarvasformák (Cervinae) Nem: Számbárszarvasok (Rusa) Faj: R. alfredi
Tudományos név
Rusa alfredi (Sclater, 1870)
Szinonimák
Cervus alfredi Sclater, 1870
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Alfréd-szarvas témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Alfréd-szarvas témájú médiaállományokat.

Az Alfréd-szarvas (Rusa alfredi, korábban Cervus alfredi) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjéhez, ezen belül a szarvasfélék (Cervidae) családjához tartozó faj.

Korábban ezt a szarvasfajt a Cervus nembe helyezték, a Rusa alnem tagjaként, de manapság az alnemet nem rangra emelték.

Előfordulása

A Fülöp-szigeteken honos.

Megjelenése

Testhossza 125 centiméter. A szőre sötét barna színű. Úgy mint a legtöbb szarvasféle az alfréd-szarvasnál is a bikának van agancsa de a tehének nincs agancsa.

A bika

és a tehén

Életmódja

Többnyire magányos életmódot folytat.

Természetvédelmi helyzete

A faj a Fülöp-szigetek törvényei alapján teljes védelmet élvez. A faj állományának hatalmas csökkenéséért (egy 1991-es felmérés szerint a szarvas már csak eredeti élőhelyének 5%-án található meg) a vadászatot, a fakitermelés következtében előálló erdőirtást, élőhelyének mezőgazdasági termőhellyé alakítását teszik felelőssé. Mindezen veszélyek ellenére az Alfréd-szarvas távoli, félreeső területeken még mindig létezik, különösképpen a Mt. Canlaon Nemzeti Park, a North Negros erdei rezervátum, a Mount Talinis/Lake Balinsasayao rezervátum és a Nyugati-Panay hegység (várhatóan nemzeti park lesz) védett területein. 1990-ben létrehozták a Philippine Spotted Deer Conservation Programot a faj természetvédelmére. Néhány szarvast Panayban, a Mari-it Conservation Centre-ben tartanak fogságban, két tenyésztő központ található Negrosban, és több európai állatkert is tart néhány példányt.

1987 óta a Silliman University emlősvédelmi programja foglalkozik a faj fogságban történő szaporításával. A sikeres program eredményeképpen több, fogságban született egyedet sikerül visszaengedni a déli Negros belső erdeibe.

Veszélyek

Az erdőirtás jelentősen hozzájárult a faj egyedszámának csökkenéséhez. A helyi és sportvadászok által űzött vadászat szintén hatással volt rá. Hasonlóképpen veszélyt jelentett az élelmezési célú vadászat, csapdaállítás, és az élő állatok befogása házi kedvencek céljára. Az elszigeteltség és a populációk létszámának csökkenése valsózínűsíthetően hozzájárult egyes csordák kihalásához. Bár fogságban megfigyelték a fajnak a R. mariannus fajjal való kereszteződését, a közös élőhely hiánya miatt a természetben ez nem jelenthet problémát.

A fajra leselkedő veszélyek miatt az IUCN kétszer is a veszélyeztetett fajok közé sorolta: először 1994-ben (de egy évvel később lekerült a listáról) majd 1996-ban. A vadon élő állatok korlátozott száma (300 körül, a korábbi 1600-ról) arra enged következtetni, hogy a faj túlélésének esélye halvány.

Forrás

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. december 8.)