Alföldy Géza
Alföldy Géza (1935. június 7. – 2011. november 6.) világhírű magyar ókortörténész, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Heidelbergi Egyetem professzor emeritusa. Iskolateremtő tudós.
Tartalomjegyzék |
Életrajza [szerkesztés]
Budapesten született 1935-ben. A Budapesti Egyetem ókortörténeti és régészeti szakán tanult 1953-tól 1958-ig, majd 1959-ben ugyanitt doktorált. 1957-60 között a Budapesti Történeti Múzeumban dolgozott, 1960-65 között az ELTE ókortörténeti tanszékének segédprofesszora volt. 1965-ben Nyugat-Németországba emigrált. Először a bonni Rheinisches Landesmuseumban dolgozott, 1965-től 1968-ig. 1966-ban habilitált a Bonni Egyetemen, ahol 1968-1970 között egyetemi docensként működött, végül rendkívüli professzor lett. Ugyanebben az évben a bochumi Ruhr Egyetem ókortörténeti tanszékének tanszékvezető professzorává választották. 1975-ben pedig kinevezték a Heidelbergi Egyetem ókortörténeti tanszékének tanszékvezető professzorává, ahol egészen 2002-ben bekövetkező nyugdíjba vonulásáig tanított, sőt 2002-től 2005-ig helyettesítő professzorként folytatta oktatói munkásságát ugyanitt. 2003-ban mint történelmi szaktanácsadó vett részt az Augustus (Imperium: Augustus) című film forgatása során. 2011. november 6-án, egy athéni tanulmányút közben, az Akropoliszon tett kiránduláson váratlanul összeesett és meghalt. Másnap avatták volna a korfui egyetem díszdoktorává.[1]
Munkássága [szerkesztés]
Főbb kutatási területei a következők:
- a Római Birodalom története, epigráfiája;
- római társadalom-, had- és igazgatástörténet;
- római provinciák története
- a Római Birodalom korának és a kései antikvitás historiográfiája
- római prozopográfia.
Az 1990-es években Magyarország modernkori történelmével is foglalatoskodott. Epigráfiai kutatásainak keretén belül Alföldy Géza számos országba ellátogatott, mint például: Albánia, Algéria, Anglia, Ciprus, Egyiptom, Franciaország, Görögország, Jugoszlávia, Magyarország, Olaszország, Jordánia, Líbia, Portugália, Spanyolország, Törökország és Tunézia. Utazásai során az eredeti, római kori feliratokat tanulmányozta.
Nevéhez 30 monográfia és 440 egyéb publikáció fűződik.
Egyebek mellett a princetoni Institute for Advanced Study vendégprofesszora volt 1972 és 1973 közt, de vendégelőadásokat tartott 1986-ban és 2003-ban Rómában, Párizsban 1991-ben, Pécsett 1993-ban, Budapesten 1993-ban, Poznańban 1993-ban és Barcelonában 1997-ben és 1998-ban. Számos nemzetközi tudományos folyóiratnál közreműködött társszerkesztőként, valamint nevéhez fűződik még a Heidelberger Althistorische Beiträge und Epigraphische Studien (HABES), melyet önállóan szerkesztett 1986-tól. Alföldy professzor megbecsült tagja volt a nemzetközi tudományos világnak és a Heidelberg Akadémiának is elismert tagja volt 1978-tól. Több más német és egyéb jelentős ókortörténeti kutatóintézetben is dolgozott, mint például a német Forschungsgemeinschaft, a Német Régészeti Intézet, olasz, spanyol és francia ókorkutató intézetek.
Elismerései [szerkesztés]
Doktori címei [szerkesztés]
- Autonóm Egyetem, Barcelona, díszdoktora, 1988.
- Pécsi Tudományegyetem díszdoktora, 1992
- Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest, díszdoktora, 1992
- Lyoni Egyetem III, díszdoktora, 1996
- Bolognai Egyetem, díszdoktora, 2002
- Babeș–Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár, díszdoktora, 2004
- Debreceni Egyetem, díszdoktora, 2005
- Universitat Rovira i Virgili, Tarragona díszdoktora, 2008
Egyéb elismerései [szerkesztés]
- Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társaság Kuzsinszky emlékérem, 1965, melyet csak 1992-ben nyerhetett el, emigrálása miatt.
- Gottfried Wilhelm Leibniz Díj, a Német Kutatóegyesülettől (Deutsche Forschungsgemeinschaft), 1986.
- A Barcelonai Központi Egyetem emlékérme.
- Max Planck kutatói díj, melyet az Alexander von Humboldt Alapítvány és a Max Planck Társaságtól kapott, Silvio Pancierával közösen 1992-ben.
- Barcelonai d'Estudis Catalans Intézet díja 1997.
- Nagy Imre emlékérem Budapest, 1997.
1997-ben kapott további kitüntetést Segoviában, Rómában, 1998-ban A Coruña – Ferrol egyetemi érmét, 2000-ben La Rioja, Logroño és a Valladolid Egyetemek kitüntetéseit nyerte el. Nyugdíjba vonulásakor megkapta még Németország Érdemkeresztjét (Verdienstkreuz). Végül a Heidelbergi Egyetem tüntette ki 2006-ban az egyetem emlékérmével.[2]
Emlékezete [szerkesztés]
- A Heidelbergi Egyetem német nyelvű megemlékezése.[3]
- Magyar nyelvű megemlékezések.[4][5][6]
- Epigraphiai konferencia Alföldy Géza professzor 77. születésnapja emlékére. ELTE 2012. május 31. – június 1.[7]
Források [szerkesztés]
- ↑ http://www.origo.hu/kultura/20111107-tragikus-hirtelenseggel-elhunyt-alfoldy-geza-okortortenesz.html
- ↑ http://www.ae-info.org/ae/User/Alf%C3%B6ldy_G%C3%A9za
- ↑ http://www.uni-heidelberg.de/md/zaw/sag/nachruf_alfo__ldy.pdf
- ↑ http://mta.hu/i_osztaly_hirei/elhunyt-alfoldy-geza-az-mta-kulso-tagja-128788/
- ↑ http://www.okortudomany.hu/hirek.html
- ↑ http://www.elte.hu/hir?id=NW-2838
- ↑ http://www.asonyomon.hu/epigraphiai-konferencia-alfoldy-geza-professzor-77-szuletesnapja-emlekere/
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Géza Alföldy című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
- „Ókori romok között hunyt el a magyar ókortörténész”, Origo.hu, 2011. november 7. (Hozzáférés ideje: 2011. november 8.)
- „Az Akropoliszon halt meg Alföldy Géza ókortörténész”, Heti Világgazdaság, 2011. november 8. (Hozzáférés ideje: 2011. november 8.)
- Cosano, Raúl. „Muere el historiador Géza Alföldy, gran experto en el legado de Tarraco”, Diari de Tarragona, 2011. november 7. (Hozzáférés ideje: 2011. november 8.) (spanyol nyelvű)
