Alföldy Géza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Alföldy Géza (1935. június 7.2011. november 6.) világhírű magyar ókortörténész, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Heidelbergi Egyetem professzor emeritusa. Iskolateremtő tudós.

Tartalomjegyzék

Életrajza [szerkesztés]

Budapesten született 1935-ben. A Budapesti Egyetem ókortörténeti és régészeti szakán tanult 1953-tól 1958-ig, majd 1959-ben ugyanitt doktorált. 1957-60 között a Budapesti Történeti Múzeumban dolgozott, 1960-65 között az ELTE ókortörténeti tanszékének segédprofesszora volt. 1965-ben Nyugat-Németországba emigrált. Először a bonni Rheinisches Landesmuseumban dolgozott, 1965-től 1968-ig. 1966-ban habilitált a Bonni Egyetemen, ahol 1968-1970 között egyetemi docensként működött, végül rendkívüli professzor lett. Ugyanebben az évben a bochumi Ruhr Egyetem ókortörténeti tanszékének tanszékvezető professzorává választották. 1975-ben pedig kinevezték a Heidelbergi Egyetem ókortörténeti tanszékének tanszékvezető professzorává, ahol egészen 2002-ben bekövetkező nyugdíjba vonulásáig tanított, sőt 2002-től 2005-ig helyettesítő professzorként folytatta oktatói munkásságát ugyanitt. 2003-ban mint történelmi szaktanácsadó vett részt az Augustus (Imperium: Augustus) című film forgatása során. 2011. november 6-án, egy athéni tanulmányút közben, az Akropoliszon tett kiránduláson váratlanul összeesett és meghalt. Másnap avatták volna a korfui egyetem díszdoktorává.[1]

Munkássága [szerkesztés]

Főbb kutatási területei a következők:

Az 1990-es években Magyarország modernkori történelmével is foglalatoskodott. Epigráfiai kutatásainak keretén belül Alföldy Géza számos országba ellátogatott, mint például: Albánia, Algéria, Anglia, Ciprus, Egyiptom, Franciaország, Görögország, Jugoszlávia, Magyarország, Olaszország, Jordánia, Líbia, Portugália, Spanyolország, Törökország és Tunézia. Utazásai során az eredeti, római kori feliratokat tanulmányozta.

Nevéhez 30 monográfia és 440 egyéb publikáció fűződik.

Egyebek mellett a princetoni Institute for Advanced Study vendégprofesszora volt 1972 és 1973 közt, de vendégelőadásokat tartott 1986-ban és 2003-ban Rómában, Párizsban 1991-ben, Pécsett 1993-ban, Budapesten 1993-ban, Poznańban 1993-ban és Barcelonában 1997-ben és 1998-ban. Számos nemzetközi tudományos folyóiratnál közreműködött társszerkesztőként, valamint nevéhez fűződik még a Heidelberger Althistorische Beiträge und Epigraphische Studien (HABES), melyet önállóan szerkesztett 1986-tól. Alföldy professzor megbecsült tagja volt a nemzetközi tudományos világnak és a Heidelberg Akadémiának is elismert tagja volt 1978-tól. Több más német és egyéb jelentős ókortörténeti kutatóintézetben is dolgozott, mint például a német Forschungsgemeinschaft, a Német Régészeti Intézet, olasz, spanyol és francia ókorkutató intézetek.

Elismerései [szerkesztés]

Doktori címei [szerkesztés]

Egyéb elismerései [szerkesztés]

  • Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társaság Kuzsinszky emlékérem, 1965, melyet csak 1992-ben nyerhetett el, emigrálása miatt.
  • Gottfried Wilhelm Leibniz Díj, a Német Kutatóegyesülettől (Deutsche Forschungsgemeinschaft), 1986.
  • A Barcelonai Központi Egyetem emlékérme.
  • Max Planck kutatói díj, melyet az Alexander von Humboldt Alapítvány és a Max Planck Társaságtól kapott, Silvio Pancierával közösen 1992-ben.
  • Barcelonai d'Estudis Catalans Intézet díja 1997.
  • Nagy Imre emlékérem Budapest, 1997.

1997-ben kapott további kitüntetést Segoviában, Rómában, 1998-ban A Coruña – Ferrol egyetemi érmét, 2000-ben La Rioja, Logroño és a Valladolid Egyetemek kitüntetéseit nyerte el. Nyugdíjba vonulásakor megkapta még Németország Érdemkeresztjét (Verdienstkreuz). Végül a Heidelbergi Egyetem tüntette ki 2006-ban az egyetem emlékérmével.[2]

Emlékezete [szerkesztés]

  • A Heidelbergi Egyetem német nyelvű megemlékezése.[3]
  • Magyar nyelvű megemlékezések.[4][5][6]
  • Epigraphiai konferencia Alföldy Géza professzor 77. születésnapja emlékére. ELTE 2012. május 31. – június 1.[7]

Források [szerkesztés]