Alexits György

Alexits György (Budapest, 1899. január 5. – Budapest, 1978. október 14.) magyar matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Apja Alexics György nyelvész, irodalomtörténész.

Életpályája

1899. január 5-én született Budapesten, Alexics György és a szolnoki származású Víg Jolán gyermekeként. A grazi egyetemen szerzett doktorátust 1924-ben. 1928–29-ben a budapesti egyetemen tanult, matematika-fizika szakos középiskolai tanári oklevelet kapott. 1943-ban a Műegyetemen egyetemi magántanárrá habilitálták. 1948-tól 1967-ig a Műegyetem III. sz. matematikai tanszékének vezetőjeként dolgozott. 1967-től az MTA Matematikai Kutatóintézetében nyert elhelyezést tudományos osztályvezetőként. 1948-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1949-ben rendes tagjai sorába választották. Közoktatásügyi államtitkár, a Tudományos Tanács főtitkára, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára volt 1949–1950 között.

Kutatási területe

Főleg ortogonális függvénysorokkal, approximációelmélettel, valamint valós függvénytannal, görbeelmélettel, metrikus geometriával foglalkozott.

Művei

• Alexits György: Konvergenzprobleme der Orthogonalreihen. Berlin, 1960.
• Alexits György: Konvergenzprobleme der Orthogonalreihen. Akadémiai kiadó 1961.
• Alexits György – Leindler László: Uber die Approximation im starken Sinne. (Acta Math. Acad. Sci. Hung. 16, 27-32, 1965)
• Alexits György – Fenyő István: Matematika vegyészek számára. Tankönyvkiadó 1973.
• Alexits György: Bolyai János világa. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977.

Díjai

• Kossuth-díj (1951) – Az ortogonális sorfejtések terén végzett vizsgálataiért.
• Állami Díj I. fokozat (1970) – Az ortogonális sorfejtések és függvényapproximációk elméletben elért eredményeiért, a területeken hazai kutatóiskola felneveléséért, a Konvergenzprobleme der Orthogonalreihen című nemzetközi sikert elért monográfiáért.
• Szele Tibor-Emlékérem (1976)

Emlékezete

Emlékére a Magyar Tudományos Akadémia 1984 óta évente Alexits György-díjat ad ki az analízis kiváló kutatóinak.