Alexits György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alexits György
Született 1899. január 5.
Budapest
Elhunyt 1978. október 14. (79 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása matematikus,
egyetemi tanár

Alexits György (Budapest, 1899. január 5. – Budapest, 1978. október 14.) matematikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyermek- és ifjúkora, tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Őseit, Alexics Jakab és János siklósi kereskedőket, I. Ferencz 1825-ben emelte nemességre s 1826. május 13. Felménes faluval ajándékozta meg. E családból származik A. Áron Demeter aradi főjegyző s román és szerb verselő és fia Alexi György, román nyelvészeti író, ki Aradon 1864. szept. 14. született. (http://nagyistvan.pecska.ro/letoltesek/Nagy_Istvan_DVD-je/Aradvarmegye_monografiaja/Marki-html/Marki_II/60_A_nemesek_es_birtokaik.htm) Címer itt: (http://keptar.oszk.hu/048300/048328/magyarorszg_cimerei_0197_8.jpg) Nagyapja Alexics (Alexi) Áron Demeter Arad város főjegyzője, édesapja Alexics György (Alexi) (1864–1936) román nyelvvel, irodalommal foglalkozó nyelvész, irodalomtörténész, etnográfus, az édesanyja Víg Jolán volt. – Középiskoláit Budapesten végezte. 1917-ben érettségizett. Beiratkozott a budapesti Magyar Királyi Tudományegyetemre, de még abban az évben behívták katonai szolgálatra és a frontra vezényelték. Hazatérve tevékeny szerepet vállalt a szocialista/kommunista mozgalomban. Belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába (KMP). A Párt alapító tajgai közé tartozott (1918. november). A Tanácsköztársaság idején a nagyváradi direktórium tagja (1919. márciusáprilis) lett, a Szocialista Diákszövetségben dolgozott (1919 májusaugusztus). A tanácshatalom bukása után Ausztria területére menekült (1919–1922). – Miután kizárták a budapesti egyetemről Grazban folytathatta és fejezte be egyetemi tanulmányait, tanári képesítést szerzett. Ott doktorált matematikából, disszertációjában a Laplace-egyenlettel kapcsolatos problémákkal foglalkozott (1924).

Magyarországra visszatérte után, kommunista magatartása miatt, eltiltották az oktatástól. A Statisztikai Hivatalban dolgozott, a Labor Gyógyszervegyészeti Gyár kalkulátora és az Országos Biztosító Intézet biztosítási matematikusa volt, újságírósodott, zenei kritikákat írt (1924–1926). Romániában Giurgiu (Gyurgyevó) egy középiskolájában tanított, és amellett tanársegédként előadásokat tartott a bukaresti Ferdinánd Tudományegyetem Matematika Tanszékén (1926–1927). Magyarországon 1928-ban engedélyt kapott arra, hogy tanári oklevelet szerezzen. Matematika–fizika szakos középiskolai tanár lett (1929).

Budapesten, polgári iskolában helyettes-tanárként kezdett tanítani (19281930), majd a Váli úti polgári fiúiskola rendes-tanára lett (1930–1938). Ebben az időben indította el kutatásait. A görbeelmélettel foglalkozott (1930). Kinevezett középiskolai tanárként, 1945-ig, matematikát és fizikát két gimnáziumban tanított Budapesten: IV. kerület Sancta Maria Római Katolikus Leánygimnázium (1938–1940), V. kerület Eötvös József Gimnázium (1938–1945).[1] – A grazi egyetemen megszerzett doktorátusát Kolozsvárott honosíttatta és az újjá szerveződő Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemnek tanársegéde lett (1940–1941). – A budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem III. számú Matematika Tanszékének tanársegédeként vezetett egyetemi foglalkozásokat (19411944). Itt, Bay Zoltán támogató segítségével, az ortogonális függvények tárgykörben, magántanári képesítést szerzett (1943). – A második világháború alatt bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba, tevékenységéért letartóztatták, és a németek Dachauba, majd Spaichingenbe internálták (1944). 1945-ben tért haza. Tudományos munkája mellett Budapest II. kerületébe költözött Gizella leánygimnáziumban iskolaigazgató volt (1945–1947 – a közelmúltig Kalmár László Számítástechnikai Szakközépiskola).

Politikai tevékenysége 1945 után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Farkasréti temető Urnaháza. Itt található Alexits György urnafülkéje is.

Államtitkári beosztásban dolgozott a Vallás- és Közoktatási Minisztériumban (19461948). A Magyar Tudományos Akadémia háttérbeszorítására, és az előző intézményi struktúra felszámolására létrehozott Magyar Tudományos Tanács főtitkára (1948–1949), majd 1949 decemberétől, a sikeresen szovjettípusúvá szervezett (államosított) MTA első főtitkára volt (1949–1950). Ebben az időszakban számos tudóst fosztottak meg akadémiai tagságától, többjüket teljesen kiszorították a magyarországi tudományos életből, eltávolítottak az egyetemekről. A tisztogatási, átalakítási folyamatában, a feladatok megvalósításában – döntéseket előkészítő és döntésvégrehajtóként – jelentős szerepe volt.

Egyetemi oktató, kutató[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1948-tól 1967-ig a Műegyetem III. sz. matematikai tanszékének vezetőjeként dolgozott. 1967-től az Magyar Tudományos Akadémia Matematikai Kutatóintézetében lett tudományos osztályvezető. Főleg ortogonális függvénysorokkal, approximációelmélettel, valamint valós függvénytannal, görbeelmélettel, metrikus geometriával foglalkozott.

1948-ban választották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1949-ben rendes tagjává.


Sírja: Budapesten a Farkasréti temető Urnaházában a 3-as számú urnafülke.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Alexits György: Konvergenzprobleme der Orthogonalreihen. Berlin, 1960.
  • Alexits György: Konvergenzprobleme der Orthogonalreihen. Akadémiai kiadó 1961.
  • Alexits György – Leindler László: Uber die Approximation im starken Sinne. (Acta Math. Acad. Sci. Hung. 16, 27-32, 1965)
  • Alexits György – Fenyő István: Matematika vegyészek számára. Tankönyvkiadó 1973.
  • Alexits György: Bolyai János világa. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977.

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kossuth-díj (1951) – Az ortogonális sorfejtések terén végzett vizsgálataiért.
  • Állami Díj I. fokozat (1970) – Az ortogonális sorfejtések és függvényapproximációk elméletben elért eredményeiért, a területeken hazai kutatóiskola felneveléséért, a Konvergenzprobleme der Orthogonalreihen című nemzetközi sikert elért monográfiáért.
  • Szele Tibor-emlékérem (1976)

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékére a Magyar Tudományos Akadémia 1984 óta évente Alexits György-díjat ad ki az analízis kiváló kutatóinak.

Irodalom, források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Alexits György témájú médiaállományokat.
  1. Az Eötvös József Gimnázium honlapján a Tanártörténelem részénél az 1854–2009 közötti tanárok névjegyzékében az iskola matematika–fizika szakos tanárának jelölték.
  • Huszár Tibor: A hatalom rejtett dimenziói: Magyar Tudományos Tanács, 1948–1949. (1995)
  • Péter György: Születésnapi ajándék Sztálinnak. Vázlat az MTA államosításáról 1945–1950. (Századvég, 1989. 1–2. sz.)
  • Tudósportál: Alexits György