Alexandrinus
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Az alexandrinus különböző, egymással rokon nyugat-európai sorfajták magyar elnevezése. E sorfajták többsége 12 szótagú, de egyes sorok 13 vagy 14 szótagból is állhatnak. Lejtésük általában jambikus, de ismeretesek trocheikus, daktilikus és kötetlen ritmusú változatok is. A hangsúlyok helye változó, a sorok többségét két félmetszet vágja két fél sorrá.
[szerkesztés] Eredete és elterjedése
E sorfajok többégének a közvetlen őse a 11. század óta ismert francia alexandrin. A francia alexandrin a 16-17. századi másodvirágzása nyomán terjedt el Németországban és Angliában. Francia mintát követ a 18-19. századi spanyol alejandrino a la francesa. Az olasz költészetbe J. P. Martello vezetett be francia drámafordításaiban az alexandrin pótlására egy hasonló versfajtát, ami a 17-18. századi olasz színjátékokban volt divatos.
[szerkesztés] Elterjedése a magyar irodalomban
Jártál-e mostanában a csendes tarlón este,
Mikor csillaggal ékes a roppant, tiszta tér,
S nagy, lassú szekerek ballagnak haza, messze,
S róluk a szénaillat meghalni visszatér?
És fájt-e, amíg nézted a nyárfást révedezve,
Hogy reszket agg fejük, az ezüstösfehér,
S hogy édes életednek újra egy éve veszve,
Mert viszi már szeptember, a nagy szénásszekér?
S ültél-e elfáradva kemény, útmenti kőre,
Merőn bámulva vissza az elvakúlt időkbe
És feldöbbenve: jaj! ha most ledőlnél halva!
S eszméltél-e fel árván az éji hidegen,
Mikor a késő szellő, mint kósza, idegen
Eb, lábadhoz simúlt s bús kezeidet nyalta?
(Tóth Árpád: Őszi kérdés)
A magyar irodalomban az alexandrin a 18-19. század végén jelent meg. A sormetszetes hatos jambus egyik első példája Czuczor Gergely Riadója volt: "Sikolt a harci síp, riadj magyar riadj!". Később ebben az alapformában írta Tompa Mihály több versét (Bár még, Életem, Levél egy kibujdosott barátom után). Arany Jánosnál is találhatunk olyan sorokat, melyekre az alexandrinus ritmusa jellemző: "Zavarva lelkem, mint a bomlott cimbalom" (Válasz Petőfinek).
A hatos jambus mellett a magyar költészetben megtalálható a hetedfelels jambusi változat. A 6/7 forma a 18. században kelent meg először Ráday Gábornál ("Múzsám, kinél tört út már régen Pindus útja"). Ez a forma figyelhető meg Faludi Ferenc Remetéjében és Dayka Gábor több darabjában. A 7/6 tagolású forma többek között Garay János Obsitosára, Tompa Mihály egyik-másik népregéjére (Beregszász, Pogány-kút), vagy Arany János Csaba-töredékére jellemző: "A múlt idők homályán megszólal egy rege, / Mint elhaló mennydörgés fülembe' éneke".
A Nyugat lírikusainál - különösen Tóth Árpádnál (Elégia egy rekettyebokorhoz, Őszi kérdés)- gyakori az alexandrinus valamennyi fajtája.
[szerkesztés] Hivatkozás
Világirodalmi lexikon, Akadémiai kiadó, Budapest, 1986.
