Alexander-technika

Az Alexander-módszer egy olyan pszichofizikai módszer, amely a hibás, diszfunkcionális testtartási szokások s mozgásminták tudatosításával, a testhasználat korrigálásával új, optimális mozgásminta kialakulását eredményezi. A technika olyan fizikai és lelki feszültségek feloldására szolgál, amely a legtöbb emberben felgyülemlik élete során.()

A technikát Frederick Matthias Alexander ausztrál színészről nevezték el, aki az 1890-es években kifejlesztette a technika alapelveit, és ennek segítségével úrrá lett a nyilvános szereplései alkalmával jelentkező légzési problémáin és beszédproblémákon. Alexander később azt állította, hhogy a technika segítségével tudta megvalósítani régi álmát és Shakespeare drámáiban játszott.^[forrás?]

Bár a legtöbb ember nincsen tudatában, de helytelen testtartása, mozgásmintái jelentős mértékben beavatkozik mozgása természetes folyamatába. Általában azonban nem tudnak mit tenni az öntudatlan izomfeszültség ellen, amely egy idő múlva az életminőségére is kihat. Az Alexander-technika egyszerű, gyakorlati módszer, amely segít visszaállítani a mozgás szabadságát s csökkenteni a felesleges feszültségeket a testben.

A nem megfelelő testhasználat során kialakult mozgás-megszokások közismerten sok egészségügyi problémát okozhatnak: mint pl. túlzott izomfeszültséget, kimerültséget, eredménytelen izomkoordinációt, rossz testtartást és különféle mozgásszervi fájdalmakat. Maga a fájdalom is létrehozhat különböző kényszer-izomtartásokat, amelyek tovább rontják a helyzetet.

Története

Alexander ausztrál színész volt, aki azonban fellépései során olyan légzési és beszédproblémáktól szenvedett, amelyek következtében elvesztette hangját. Miután az őt kezelő orvosok semmilyen fiziológiai elváltozást nem találtak, Alexander tükrökben kezdte magát vizsgálni. Kiderült, hogy túlságosan megfeszíti a testét, amikor szavalásra vagy beszédre készül. Alexander azt is megfigyelte, hogy ezzel a problémával nincsen egyedül: számos - szintén beszédproblémával küzdő - ember feszíti meg a felsőtest izmait, különösen a nyakizmokat,a hangképzés előtt, a beszédre való mentális felkészülés során. Alexander felvetette, hogy a merev izmok a gerinchez képest hátrafelé és lefelé mozdítják a fejet, ami viszont belborítja a test általános egyensúlyát, mintha valakit nagy meglepetés érne (angolul startle effect nevet adta ennek a testhelyzetnek). Alexander ekkor megpróbálta közvetlen és közvetett módszerekkel elejét venni ennek a reakciónak. Miután számos stratégiát dolgozott ki arra, hogy testét felkészítse a beszédre és a korábbi izommerevségnek elejét vegye, úgy találta, hogy nemcsak a beszédproblémái szűntek meg, hanem hangja, intonációja is javult és jobb szónok lett belőle.

Később Alexander ugyanezt az empirikus módszert - saját magunk megfigyelése, majd tudatos stratégiák kidolgozása a mozgásproblémák kezelésére - használta általános mozgásszervi problémák kezelésére: az ülés, állás, járás, kézhasználat, beszéd közben fellépő problémák enyhítésére. Munkája közben feljegyzéseket is vezetett, hogy kísérleteit és a kidolgozott technikákat (csak halála után nevezték el Alexander technikának) mások is át tudják venni. Tapasztalatait négy könyyben foglalta össze. 1931-től 1955-ig bekövetkezett haláláig Londonban élt, ahol másokat is megtanított technikája használatára. 1941 és 1943 között bátyjánál, Albert Redden Alexandernél (1874–1947) lakott az Egyesült Államokban, Massachusetts államban.

Technika

Alapok

Az Alexander technika lényege, hogy a páciens megfigyelése alapján az instruktor szóbeni tanácsokat ad, illetve kézzel segíti a pácienst a fizikai, testtartási szokások megváltoztatásában. Az Alexander technika tanárainak saját magukon is be kell tudni mutatni, amit a tanulónak magyaráznak. Az Alexander technika lényege, hogy a tanár által bemutatott technikákat, a javaslatokat a tanulóknak saját maguktól, a mindennapi életben kell gyakorolni, nem pedig kezelés jelleggel kell "eltűrni". Az Alexander technika alapján adott javaslatok ugyanis segítik a mindennapi mozgások végrehajtását, nincsenek külön végrehajtandó gyakorlatok, amelyeket a nap egy megadott szakaszában kell végrehajtani. Egyetlen kivétel a pihenésre javasolt fekvő testtartás, amikor a tanuló hanyatt fekszik, térdeit 45 fokban felhúzza, míg a talpa érintkezik a talajjal.

Alexander saját szakkifejezéseket alkotott, hogy megfelelően tudjon beszélni módszeréről. Az egyik ilyen kifejezés az End-gaining, amikor a tanuló csak a maga elé kitűzött célt tartja szem előtt, hogy megfeledkezzen az eszközről, amivel a célt el akarja érni. Alexander szóhasználatában a gátlás (Inhibition) azt a pillanatot jelöli, amikor valaki tudatosan ráébred korábbi rossz szokásaira, helytelen testtartására és tudatosan megszakítja azt. Az irányítás (Directing) jelenti azt a folyamatot, amely kiválasztja és folyamatosan megerősíti a tanuló számára megfelelő fej-nyak-hát állapotot, azt a testtartást, amely a régi rossz szokások levetkőzése után alakul ki. Más módszerektől eltérően Alexander azt szerette volna, hogy a mindennapi tevékenységek során is érvényesüljenek a technika alapelvei, ezért nem adott olyan feladatokat, gyakorlatokat, amelyeket tanítványai külön gyakorolhattak volna, ehelyett arra biztatta őket, hogy ezeket próbálják beépíteni életükbe.

Előnyök

Az Alexander technika alkalmazásával számos területen lehet javulást elérni. Ezek közé tartozik a helytelen testtartásból és repetitív mozgásokból eredő fájdalmak, gyengeség megszűnése, a krónikus betegségekből, mozgásszervi rendellenességekből eredő fájdalmak enyhítése, orvosi beavatkozás, műtét utáni gyorsabb rehabilitáció. A technika használatával javulást lehet elérni a légzés terén, segít a sportolók állóképességének növelésében, az asztmától vagy tuberkolózistól szenvedő emberek tüneteinek enyhítésében, a pánikrohamok kezelésében. A technika követői, tanárai szerint segít leküzdeni a szerepléstől való félelmet, a lámpalázat, magabiztosabbá és spontánabbá teheti a nyilvános fellépéseket is. Egyes felvetések szerint az Alexander technika használható lenne azok kezelésére, akik rokkantságtól, pánikrohamoktól, dadogástól, krónikus fájdalmaktól vagy poszttraumatikus stressz szindrómától szenvednek. Az Alexander technikát számos alkalommal eredményesen alkalmazták krónikus, gyakran ismétlődő hátfájdalmak kezelésére.<re>Alexander technique for back pain. NHS. (Hozzáférés: 2012. március 21.)</ref> Az Alexander technika természetétől fogva nem alkalmas strukturális elváltozások (pl. csontritkulás vagy más csontvázrendszeri problémák) kezelésére, de segíthet a betegeknek abban, hogy jobban tudjanak alkalmazkodni állapotukhoz.

Hatása

Bizonyos mozgásmintáink, reakcióink idővel automatikusak lesznek, és megszokott testérzetekké válnak. Itt kezdődik a diszfunkcionális testhasználat kialakulása: megbomlik a fej, a nyak, és a gerinc természetes kapcsolata, amely alapvetően befolyásolja a mozgáskoordinációt, egyensúlyt, az izmok megfelelő tonizálását, az ízületek szabad mozgását. A problémát az okozza, hogy általában nem vagyunk tudatában a hibás testhasználatnak, s ezért nem is korrigáljuk azt.

Az Alexander tanár segít felismerni és kioldani a felesleges feszültségeket, a kényszer-izomtartásokat, miközben arra törekszik, hogy a tanítvány idővel egyedül is képes legyen önmaga megújult, tudatos használatára.

A testi-lelki kölcsönhatásnak legnyilvánvalóbb területét az ember tartó- és mozgásszerv-rendszere alkotja. Itt mutatkozik meg a stabilitás (nyugalom, erő) s a dinamika (mozgás, rugalmasság) legtisztább összefüggése. Az ember testtartása messzemenően lelki állapotának kifejezője. A hát adja az ember tartását, támaszát és egyben meghatározza egyenes járását is. A hát állapota ugyanakkor kifejezi a belső tartást és a külvilághoz való viszonyt is. A mindennapok során sok példát láthatunk a depressziós, szorongó ember görnyedt, feszült testtartására, vagy akár a kamaszok jellegzetes hanyag tartására.

A személyiség, a testi- és lelkiállapot e kölcsönhatását a magyar nyelv is szépen kifejezi: "nyakas ember”, "gerinces ember”, "fennhordja az orrát”, "lógatja az orrát”, "derekasan dolgozik”, "kiáll az igazáért”. Sőt az egész emberi viselkedésre is olyan szóképet használunk - a "magatartás” szót-, melyben szintén benne van a tartás, önmagunk tartása.

Kritikák

Egyes országokban, mint például Nagy-Britanniában az Alexander-technika a kiegészítő és alternatív gyógymodok közé tartozik, amelynek költségeit az egészségbiztosítási rendszer részben állja. Máshol azonban a betegeknek maguknak kell fedezni a kezelés költségeit (Magyarországon is). Számos beteg számára meglepő lehet, hogy nem lehet azonnali eredményeket elérni, nincsenek kötelező gyakorlatok és oda kell figyelniük saját testükre, ha eredményt akarnak elérni. Esetenként akár 20-40 kezelésre is szükség lehet, mire sikerül a testtartást megváltoztatni és a fájdalmat csökkenteni.

Az Alexander-technika tudományos háttere, korabeli vélemények

Dr. J. E. R. McDonagh „A betegség természete” című könyvében, F.M. Alexander azon állításaival ért egyet, mely szerint a betegségek a test diszharmóniájában manifesztálódnak. A testi diszharmónia pedig újabb betegséget okozhat. A testtónus helyreállítása közvetve gyógyítja a betegséget. A fenti könyvről A.G.Busch írt az amerikai The Brooklyn Citizen hasábjain. Méltatásában kiemeli, hogy McDonagh és Alexander nézetei századokkal megelőzték korukat. A cikk írója szerint az Alexander módszer, megtanítható, tudatosságra nevel, ezért viharos gyorsasággal be kellene vezetni az iskolai oktatásba. A forradalmi ötletek azonban nehezen kerülnek elfogadásra. Ajánlását érdekes megállapítással zárja: „Manapság mindenki Freud - rózsaszín ködöt sem nélkülöző - libidó elméletével van elfoglalva, s ez nem segíti az Alexander-technika térhódítását.” (BRITISH MEDICAL JOURNAL. In: Articles and letters 1923-1960 ()

Tizenkilenc orvos állásfoglalása olvasható a British Medical Journal-ban, melyben kimondták, hogy saját tapasztalataik alapján győződtek meg Alexander tanításának jótékony hatásáról és felhívták szakmájuk képviselőit arra, hogy miután tanulmányozták a technikát, vegyék be az orvosi tananyagba. Bár kiábrándító volt az orvosi szakma reakciója, a British Medical Journal, a The Lancet, a The Medical Press és a The Family Doctor című lapok szerkesztői éveken keresztül helyet adtak az Alexander-technika témájával kapcsolatos leveleknek.

Doktor Nicolaas Tinbergen etológust a technika gyakorlati megismerésének szándéka vezette, amikor úgy döntött, hogy Alexander tanárhoz fordul. A technika rendszeres gyakorlása általános közérzete javulását eredményezte. Mindezen túl, mentális és fizikai teljesítményét is javította, mivel az állandó szellemi éberség állapotában a külső behatások fogadására is rugalmasabban reagált. 1973-ban Tinbergen munkája elismeréseként fiziológiai - orvosi Nobel díjban részesült. Az ez alkalomból tartott ünnepi beszéd nagyobb részét Alexander munkássága elismerésének szentelte. Kiemelte: „Alexander története az érzékelésnek, intelligenciának és kitartásnak a története, mely bemutat egy embert, aki orvosi tanulmányok nélkül az orvosi kutatás és gyakorlat igazi hősévé lett.” Tinbergen véleménye szerint Alexandert az ember mentális és fizikai állapota fejlesztésének rehabilitációja terén elért eredményei a huszadik századi felfedezések egyik jelentős alakjává emelik. A továbbiakban pedig azt a kérdést vetette fel, mely szerint az orvostudomány kutatási területe számottevően kiszélesedhetne, ha az emberi szervezetről, mint a test és a tudat egységes egészét szolgáló organizmusról gondolkodnánk. Alexander munkássága - nézete szerint - tudományos kritériumok mentén is igazolható. ()

Más szerzők kutatásukban arra a kérdésre keresték a választ, hogy van-e kapcsolat az Alexander-technikában használt instrukciók és a funkcionális egyensúly között. Egy vizsgálat olyan 65 évesnél idősebb nőkre irányult, akik hetente két alkalommal, 8x45 perces Alexander-technika órán vettek részt. Az eredmények igazolták azt a feltevést, hogy az Alexander-technika hatékony a funkcionális egyensúly fejlesztésében. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy a technika elsajátítása csökkentheti az eleséses balesetek számát az idősebb korosztályban. ()

A Hertfordshire Egyetem Természettudományi Karán azt vizsgálták, hogy milyen hatása van az Alexander-technika óráknak a Parkinson kóros betegek deprimáltsága és képességeik kezelése tekintetében. A felmérések azt az eredményt hozták, hogy a vizsgálati alanyok 12 Alexander-technika óra után sokkal kevésbé voltak depressziósak, továbbá nagymértékben nőtt a testtudatosságuk. Csökkentek a nehézségeik a mindennapokban és kifinomult, bonyolult mozdulatsor végrehajtására is képesek voltak. A statisztikailag kiemelkedő eredmény rámutat arra a feltételezésre, hogy a Parkinson kóros betegek gyógyszeres kezelése mellett az Alexander-technika alkalmazása csökkenti a deprimáltságot és fejleszti az önállóságot. Úgy tűnik, hogy a technika alkalmazásának van létjogosultsága a legtöbb Parkinson kórban szenvedő beteg esetében. A feltételezést azonban nem lehet feltétel nélkül elfogadni, mert ebben a vizsgálatban nem szerepelt kontrollcsoport. ()

Később újabb kutatást végeztek szigorúbb kritériumoknak megfelelően. A randomizált kontrollált vizsgálat célja az volt, hogy meghatározzák az Alexander-technika hatását, más, szokványos kezelésekkel összehasonlítva a Parkinson kórban szenvedőknél. 24 Alexander foglalkozást követően mérhető volt a javulás a kézzel, fejjel való jelzés és az önértékelés területein. Bebizonyosodott, hogy az Alexander-technika alkalmazása tartós javulást eredményez a Parkinson kórban szenvedő betegek számára. ()

A legújabb átfogó vizsgálat 579 krónikus hátfájással küzdő beteg bevonásával készült, 64 körzeti orvosi rendelőben. A kutatás összehasonlította az Alexander-technika, a masszázs és a gyógytorna alkalmazásának hatékonyságát. Az adatok azt igazolták, hogy a krónikus hátfájás kezelésében az Alexander-technika alkalmazása a legeredményesebb. A hosszú távú hatás mérésekor is a legjobb eredményt mutatta. A vizsgálat alapján levont következtetés szerint az Alexander-módszer szerinti és regisztrált oktatók által tartott magánóráknak hosszú távú előnyei vannak a krónikus hátfájással küzdő betegek számára: csökkent a fájdalomban töltött napok száma, valamint szignifikáns funkcionális és életminőségbeni javulás következett be. Leghatásosabbnak a 24 Alexander-technika óra bizonyult. Ezt követte a 6 Alexander-technika óra után végzett gyógytorna. ()

Egy a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán készült diplomadolgozat célja az Alexander-technika hatásvizsgálata volt. A kutatás módszere a négyszemközt készülő mélyinterjú, amely lehetőséget nyújtott a kérdezett személy emocionális értékelésének, élményfeldolgozásának, motivációjának, egyéni pszichés fejlődési folyamatának megértésére. A vizsgálatban összesen 11 személy vett részt – mindkét nemből - a 28 és 60 év közötti korosztályból. A beszélgetések diktafon rögzítésre kerültek. Egy interjú 60-80 percet vett igénybe. A nyitott kérdések segítették a tapasztalatok, gondolatok, érzések szabad megnyilvánulási lehetőségeit a kérdezett számára. Az Alexander-technika a szomatikus, az emocionális, a mentális és a kognitív szintekre gyakorolt hatásait rendszerszemléleti keretbe helyezve, beigazolódott, hogy a személyiség bármelyik működési folyamatában történő változás, hatást gyakorol más területek, énfunkciók működésére. A megváltozott működés ugyancsak visszahat az egyes szintekre, feedback-szerűen újabb s újabb minőségi változásokat eredményezve. Az Alexander-technika a tudatosságra nevel, ezért a preventív egészségmagatartás kialakításában betöltött szerepe megkerülhetetlen. ()

Kapcsolódó szócikkek

• Feldenkrais módszer
• Mitzvah technika

Források

• Alexander, F. Matthias. The Use of Self, 1985 Edition, London: Orion Books Limited (1932). ISBN 0752843915 
• Jones, Frank Pierce. Freedom to Change; The Development and Science of the Alexander Technique. London: Mouritz (1997. May). ISBN 0-9525574-7-9 
• Jones, Frank Pierce.szerk.: ed. Theodore Dimon, Richard Brown: Collected Writings on the Alexander Technique. Massachusetts: Alexander Technique Archives (1999). ISBN ATBOOKS058 
• Brennan, Richard. The Alexander Technique Manual. London: Connections UK (1997. May). ISBN 1-85906-163-x 
• The Definitive Guide to The Alexander Technique provided by STAT. The Society of Teachers of The Alexander Technique. (Hozzáférés: 2012. március 21.)
• Professional Association of Alexander Teachers in the UK. (Hozzáférés: 2012. március 21.)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Alexander technique című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. A fordítás eredetijének szerzőit az eredeti cikk laptörténete sorolja fel.