Alekszej Ivanovics Rikov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alekszej Ivanovics Rikov
Született 1881. február 25.[1][2]
Szaratov
Elhunyt 1938. március 15. (57 évesen)[1][3][4]
Moszkva
Állampolgársága
Gyermekei egy gyermek
Foglalkozása politikus
Tisztsége
  • az orosz alkotmányozó közgyűlés tagja
  • Member of the Politburo of the CPSU Central Committee (1922. április 3. – 1930. december 21.)
  • Chairman of the Council of People's Commissars (1924. január 21. – 1930. december 21.)
Kitüntetései Vörös Zászló érdemrend
Halál okalőtt seb
Sírhelye Kommunarka lőtér

Alekszej Ivanovics Rikov aláírása
Alekszej Ivanovics Rikov aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Alekszej Ivanovics Rikov témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Alekszej Ivanovics Rikov (Алексей Иванович Рыков; Szaratov, (1881. február 25.Moszkva, 1938. március 15.) orosz nemzetiségű bolsevik államférfi, a mezőgazdaság szakértője.

Fiatalkor, mozgalmi élet[szerkesztés]

Parasztcsaládba született 1881-ben. Apja meghalt, amikor Rikov 8 éves volt. Nővére, Klavgyija segítségével járt gimnáziumba, majd egy idő után maga is órákat adott, hogy eltartsa magát. Mint minden bolsevik, ő is 14 évesen kiábrándult a vallásból. A kazanyi egyetem jogi karára iratkozott be 1900 tavaszán.

Rikov 1899-ben csatlakozott az OSZDMP-hez. 1901-ben letartóztatták, s 9 hónapot ült. Az 1902. május elsejei felvonuláson majdnem megölték. Az arhangelszki kormányzóságba száműzték, de ő inkább illegális kommunista lett. 1902-ben kiszökött Genfbe, itt találkozott először Leninnel. Ezután visszament Oroszországba szervezni a munkásegyesületeket. Többször megváltoztatta tartózkodási helyét, az 1905-ös felkelésben is részt vett. 1905 márciusában a III. pártkongresszuson bekerült a Központi Bizottságba, és megválasztották a moszkvai pártszervezet vezetőjének. Május 14-én letartóztatták, és 9 évre száműzték, de az októberi cári manifesztum kiszabadította. A stockholmi kongresszus (1906. tavasz) után többször letartóztatták, 1908-ban Lenin hívására emigrált. Iljics azzal bízta meg, hogy a mensevikek közül csak a plehanovistákkal egyezkedjen. 191011-ben Rikov a békíteni akaró bolsevikok között volt. 1917-ig bezárólag 4-szer tartóztatták le, 2-szer megszökött. A háború alatt az „internacionalista” állásponton volt. Leninnel néha levelezett a száműzetésben is.

1917–1929: a politika elitjében[szerkesztés]

A februári forradalom hírére megszökött, és visszatért Moszkvába. Áprilisban szembeszállt Lenin téziseivel. "Oroszország a legkispolgáribb ország Európában", mondta a kongresszuson. Az októberi fordulatot ő is szervezte; nem volt ugyan jelen október 10-én a KB ülésén, de valószínűleg ellenszavazott volna. Az októberi fordulat után belügyi népbiztos lett. A hadikommunizmus egyik ötletmestere. De aztán rájött, hogy az ország egy kissé kimerült, és a NEP-et támogatta. Rikov a Népbiztosok Tanácsában ekkor lett Lenin egyik helyettese. Lenin halála (1924. január 24.) után elnök lett. A XIV. pártkongresszuson Buharinnal együtt a NEP utáni lassú átalakulás mellett foglalt állást, s akkor Sztálin is ezt támogatta, taktikából. 1927-ben nagy harsányan követelte Zinovjev és a másik kettő eltávolítását. 1929-ben aztán Rikovot, Buharint és Tomszkijt is kizárták a pártból.

A periférián. Huszonegyek pere[szerkesztés]

Ezután végigjárta a régi vezetők szokásosnak mondható kálváriáját: visszavették (1929), kizárták (1931), megint visszavették; közben megállás nélkül dicsőítette Sztálint és a többi vezért. A Kirov-gyilkosság után vadul mocskolta Zinovjevet és Kamenyevet. A volt jobboldali ellenzék néhány tagja közzé is tett egy nyílt levelet, amelyben Zinovjevék megbüntetését követelték. Zinovjev vallomásában Rikov, Buharin és Tomszkij nevét is említette. S noha Visinszkij főügyész 1936 szeptemberében azt nyilatkozta, hogy „a vizsgálat nem derített ki semmit”, Rikovot 1937 elején letartóztatták, és a harmadik moszkvai perben, a huszonegyek perében halálra ítélték. 1938 márciusában főbelőtték. A XXVII. pártkongresszuson (1988) rehabilitálták.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
  3. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. BnF források (francia nyelven)