Alekszandra Nyikolajevna Romanova orosz nagyhercegnő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Alekszandra Nyikolajevna nagyhercegnő
Alekszandra Nyikolajevna
Született:
1825. június 12. Szentpétervár; Orosz Birodalom
Meghalt:
1844. augusztus 10. (19 évesen) Szentpétervár; Orosz Birodalom

Alekszandra Nyikolajevna nagyhercegnő (oroszul: Великая княжна Александра Николаевна Романовa; Szentpétervár, 1825. június 12. – Szentpétervár, 1844. augusztus 10.) orosz nagyhercegnő, I. Miklós cár és Alekszandra Fjodorovna cárné harmadik életben maradt lánya, házassága révén hessen-kasseli hercegné.

[szerkesztés] Élete

[szerkesztés] Gyermekkora

Alekszandra I. Miklós cár és Alekszandra Fjodorovna cárné ötödik lánya volt, azonban két nővére koraszülöttségük miatt meghalt, egyetlen húga, Jelizaveta pedig három éves korában távozott el a másvilágra. Ilyenformán Alekszandra a cári pár legfiatalabb lánya volt, ennek megfelelően szülei és testvérei is kényeztették őt.

Az „Adini-nek” becézett Alekszandráról hamar kiderült, hogy igen nagy zenei tehetsége van. Csodálatosan tudott énekelni és remekül játszott zongorán is. Édesanyja és édesapja rendkívül büszkék voltak rá és megengedték neki, hogy a kor legkiválóbb zenészeitől tanuljon. Kislányként rajongott a legendákért és varázslatos történetekért; kedvenc zeneszerzője Beethoven volt. A nagyhercegnő közkedveltségnek örvendett az oroszok körében kedves természete és szépsége miatt.

[szerkesztés] Házassága

1843-ban Frigyes Vilmos hesseni herceg a cár meghívására Szentpétervárra látogatott. A cári család azt remélte, hogy Frigyes feleségül veszi a legidősebb nagyhercegnőt, Olgát. Frigyes azonban beleszeretett Alekszandrába, aki viszonozta az érzelmeit. A herceg eleinte nem akarta megkérni Alekszandra kezét, mert félt a cár haragjától, de végül Olga nagyhercegnő bátorítására feleségül kérte Alekszandrát. A cár beleegyezett a házasságba.

Az esküvőt 1844. január 26-án tartották Szentpétervárott. Alekszandra megfázott egy kicsit az esküvő előtt, így a pár azt tervezte, hogy az esküvő után nem térnek haza azonnal Hessenbe, hanem előbb Itáliába utaznak.

[szerkesztés] Halála

Alekszandra egészsége azonban olyan gyorsan romlani kezdtett, hogy idejük sem volt az utazásra. Nem sokkal az esküvő után ágynak esett. A család nagyon aggódott miatta, főleg a cárné, aki minden nap ott ült a lánya mellett. Hét hónappal az esküvő után Alekszandra megszülte a gyermekét, Vilmost. A baba azonban meghalt, mivel koraszülött volt, és Alekszandra sem élte túl a gyermekét: 1844. augusztus 10-én haltak meg.

Alekszandra és a gyermeke is Szentpétervárott lett eltemetve, ahol kaptak egy emlékművet Peterhofban. Szobáját a szülei az emlékének szentelték.