Alekszandr Grigorjevics Zarhi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alekszandr Grigorjevics Zarhi
Született 1908. február 18.
Szentpétervár, Oroszország
Elhunyt 1997. január 27. (88 évesen)
Moszkva
Nemzetisége orosz
Foglalkozása filmrendező

Alekszandr Grigorjevics Zarhi az IMDb-n

Alekszandr Grigorjevics Zarhi (oroszul: Александр Григорьевич Зархи; Szentpétervár, 1908. február 18.Moszkva, 1997. január 27.) orosz szovjet forgatókönyvíró, filmrendező.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az akkori főváros, Szentpétervár külvárosában született; sokgyermekes családban, apa nélkül nevelkedett. 1925–1927 között a leningrádi filmművészeti technikumban, utána a helyi proletkult filmrészlegénél tanult.

Indulásától kezdve bő húsz éven át a Szovkino, majd az ebből alakított Lenfilm munkatársaként Joszif Hejficcel közösen készítették filmjeiket.

Önálló rendezőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1951-ben elváltak útjaik. Az 1950-es évek elejét a Szovjetunióban a művészeti élet teljes megmerevedése jellemezte, amikor már az is eredménynek számított, ha egy rendező filmkészítésre megbízást kapott. Zarhi a minszki filmstúdióban készített két filmet belarusz népi témákból, ezek egyike a „belarusz Lúdas Matyi” története volt (Furfangos Nyesztyerka); utána a Moszfilm Stúdió munkatársa lett.

Önálló rendezőként az Egymásra találtak című színes filmjével (1957) aratott jelentős sikert. Az Egymásra találtak igazi szocialista realista alkotás, mely a hruscsovi úgynevezett „olvadás” korának bizakodó hangját árasztja és morális megtisztulásra, a munkában bátor kezdeményezésre buzdít. Színhelye egy kohászati kombinát építkezése, ahol egy megkérgesedett munkásnő (Inna Makarova) alakítja) látszólag ellenáll udvarlójának, a munka gyorsításáért veszélyt is vállaló szerelőnek (Nyikolaj Ribnyikov alakítja), ám közben legyőzi saját gyengeségeit, abbahagyja az ivást, „megváltozik”, végül férjhez megy szerelméhez. Az optimista hangvételű, egyszerű történetet a külső helyszínek és a szereplők hiteles játéka teszik életszerűvé.

Ezután újabb hasonló, korabeli munkáskörnyezetben játszódó filmeket vártak el a rendezőtől. Következő filmjének cselekménye egy szibériai híd szerelési munkálatai körül bonyolódik A Csillagos jegy (1962) moszkvai fiatalok észtországi hely- és munkakereséséről szól, akik végül szintén „megjavulva” utaznak haza Moszkvába. A tanmese jelleghez járul „a dilettáns színészi játék, ami teljesen elviselhetetlenné teszi az élet szépségeit dicsérő szólamokat.”[1]

Önálló rendezőként Zarhi legismertebb alkotása az Anna Karenina, Lev Tolsztoj regényének filmváltozata. Ugyanekkor forgatta Szergej Bondarcsuk a másik nagy Tolsztoj-regény filmváltozatát, a Háború és békét. A szovjet kultúrpolitika igényelte a korábbi nyugati Tolsztoj-adaptációkat felülmúló, színvonalas orosz filmfeldolgozások elkészítését.

Az Anna Karenina parádés szereposztásban készült. A címszerepet Tatyjana Szamojlova, Vronszkijt, Anna Karenina regénybeli szerelmét a színésznő korábbi férje, Vaszilij Lanovoj játszotta. Központi szerepet kapott mások mellett Nyikolaj Gricenko (Karenin), Ija Szavvina (Dolly), Anasztaszija Vertyinszkaja (Kitty) és Jurij Jakovlev (Sztyiva Oblonszkij) is. Bár a film a regénynek inkább csak a szerelmi vonalát emelte ki, belföldön és külföldön egyaránt sikerrel vetítették.

Zarhi utolsó filmjét a szovjet állam első külügyi népbiztosáról (1918–1929), Georgij Vasziljevics Csicserinről készítette.

Filmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1928 – Dal a fémről – (Песнь о металле) – (Rövidfilm. Társrendező Joszif Hejficcel)
  • 1930 – Arcomba fúj a szél (Ветер в лицо) – (Társrendező Joszif Hejficcel)
  • 1931 – Délben (Полдень) – (Társrendező Joszif Hejficcel)
  • 1933 – Az én hazám (Моя Родина) – (Társrendező Joszif Hejficcel)
  • 1935 – Forró napok (Горячие денёчки) – (Társrendező Joszif Hejficcel)
  • 1936 – Viharos alkonyat (Депутат Балтики) – (Társrendező Joszif Hejficcel)
  • 1939 – A kormány tagja (Член правительства) – (Társrendező Joszif Hejficcel)
  • 1942 – Szuhe-Bator (Его зовут Сухэ-Батор) – (Taskent, Mongolkino, Lenfilm. Társrendező Joszif Hejficcel)
  • 1944 – Szevasztopol hősei (Малахов курган) – (Tbiliszi stúdió.Társrendező Joszif Hejficcel és Sz. Gyerevjanszkijjal)
  • 1946 – Az élet nevében (Во имя жизни) – (Lenfilm Stúdió. Társrendező Joszif Hejficcel)
  • 1948 – Boldog aratás (Драгоценные зёрна) – (Lenfilm Stúdió. Társrendező Joszif Hejficcel)
  • 1950 – Baku fényei (Огни Баку) – (Társrendező Joszif Hejficcel és R. Tahmaszibbal. Bakui stúdió; bemutató: 1958)
  • 1952 – A póruljárt kérő (Павлинка) – (Belaruszfilm; a belarusz színház előadása filmre felvéve)
  • 1955 – Furfangos Nyesztyerka (Нестерка) – (Belaruszfilm; a belarusz folklór népi alakjáról)
  • 1957 – Egymásra találtak (Высота) – (Moszfilm Stúdió)
  • 1959 – Emberek a hídon (Люди на мосту) – (Moszfilm Stúdió) мостостроительного
  • 1962 – Csillagos jegy (Мой младший брат) – (Vaszilij Akszjonov Csillagos jegy című műve nyomán)
  • 1967 – Anna Karenina, 1–2. rész (Анна Каренина) – (Forgatókönyvíró is, V. Katanyannal)
  • 1973 – Városok és évek 1–2. rész (Города и годы) – (Moszfilm–DEFA produkció. Konsztantyin Fegyin regénye alapján; forgatókönyvíró is, V. Valuckijjal)
  • 1976 – Elbeszélés egy ismeretlen színész (Повесть о неизвестном актёре) – (Forgatókönyvíró is, V. Valuckijjal)
  • 1980 – Huszonhat nap Dosztojevszkij életéből (Двадцать шесть дней из жизни Достоевского)
  • 1986 – Csicserin (Чичерин) – (Társrendező és társíró: V. Loginov)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Alekszandr Zarhi életrajza (orosz nyelven). Kino-teatr.ru. (Hozzáférés: 2011. augusztus 10.)
  • Alekszandr Zarhi filmjei (orosz nyelven). Kino-teatr.ru. (Hozzáférés: 2011. augusztus 10.)
  • Nemes Károly. A mai szovjet filmművészet. Budapest: Kossuth Könyvkiadó, 209–210., 223. o (1969) 
  1. Nemes Károly. A mai szovjet filmművészet. Budapest: Kossuth Könyvkiadó, 223. o (1969)