Aleksandar Ranković

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Aleksandar Ranković, magyaros írásmóddal Alekszandar Rankovics (cirill betűkkel Александар Ранковић) (Drazsevac, 1909. november 28.Dubrovnik, 1983. augusztus 20.) szerb nemzetiségű jugoszláv kommunista politikus.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szakmunkásként dolgozott, majd 1924-től kapcsolódott a munkásmozgalomba, ahonnan útja a Kommunista Pártba vezetett. Többször bebörtönözték és illegalitásba kényszerült. 1941-től a Központi bizottságának tagja lesz. A Gestapo kezébe kerül, majd megszöktetik a fogságból.[1]

Részt vett a felszabadítási mozgalom vezetésében, Tito legfőbb szerb bizalmasa és harcostársa volt. 1948-tól belügyminiszter, és a pártvezetésben is helyet kapott, ahol a párt káderügyeit és a belügyi apparátust irányította.[1]

1963-tól Jugoszlávia alelnökeke volt. 1966-ban a brioni plénumon kegyvesztetté vált, ahol pártellenes tevékenységgel vádolták meg (a vádak szerint lehallgatta Titót), és kizárták a pártból. 1966–1967-ben írta meg emlékiratait, amely fontos történelmi forrásnak számít.[1]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Juhász József. Volt egyszer egy Jugoszlávia.. Aula, Budapest,. ISBN 963-9215-51-1 (1999) 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]