Szirtifogoly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Alectoris graeca szócikkből átirányítva)
Szirtifogoly
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Tyúkalakúak (Galliformes)
Család: Fácánfélék (Phasianidae)
Alcsalád: Fogolyformák (Perdicinae)
Nemzetség: Tetraogallini
Nem: Alectoris
Faj: A. graeca
Tudományos név
Alectoris graeca
(Meisner, 1804)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szirtifogoly témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szirtifogoly témájú médiaállományokat és Szirtifogoly témájú kategóriát.

A szirtifogoly (Alectoris graeca) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Carl Friedrich August Meisner írta le 1804-ben, a Perdix nembe Perdix graeca néven.[3]

Alfajai[szerkesztés]

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés]

Albánia, Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Franciaország, Görögország, Olaszország, Macedónia, Montenegró, Németország, Románia, Szerbia, Szlovénia és Svájc területén honos. Betelepítették Belgium, Spanyolország és Libanon területére is.

Európa hegységeiben honos, elsősorban az Alpok és a Balkán-hegységeiben fordul elő. Elterjedési területe az Alpok nyugati felétől a Dinári-hegységen át az Adriai-tenger mentén Nyugat-Bulgáriáig húzódik. Az Alpok északi része alkotja a mai elterjedés északi határát (a 16. században a faj a Rajna térségig előfordult). Elterjedési területének déli határa az olasz szárazföld legdélebbi régiója, Calabria és a Peloponnészosz dáli csúcsáig terjed. Az Alectoris graeca whitakeri alfaj kicsi, izolált populációban kizárólag Szicília szigetén fordul elő.

Kifejezetten hegyvidéki faj, a fák határa felett, köves, fűvel benőtt és napos hegyi lankákon honos.

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 32–37 centiméter, szárnyfesztávolsága 46–53 centiméter, a hím testtömege 550–850 gramm, a tojóé 410–720 gramm.[3] A hím jóval nagyobb és nehezebb a tojónál. Testének felső része kékesszürke vagy szürkésbarna színű. Hasa nagyrészt sárgás-barnás színezetű, szárnyai sötétbarnák és fehéres csíkozásúak. Feje teteje palaszürke, melyet a szem felett vékony fehér csík határol. Jellemző a feketés szemsáv, mely a szemtől a begyig nyúlik és a fehéres torkot választja el a szürkéskék begytől. Rövid csőre és lábai vörösek.

Életmódja[szerkesztés]

Főként növényi táplálékot fogyaszt, füvek levélcsúcsait, rügyeket, magokat és gyümölcsöket. Ősszel és télen gyakran a learatott gabonamezőkön és a gabonatárolók környékén tartózkodik elhullott gabonaszemeket keresve. Tavasszal állati eredetű táplálékot is fogyaszt. Különösen a még kis fiókák és a tojást rakó vagy költő tyúkok kedvelik a rovarokat, pókokat és csigákat.

Szaporodása[szerkesztés]

Egyévesen lesz ivarérett, de a legtöbb madár csak életének második évében költ először. Többnyire egyéves párkapcsolatban él, de olykor egy-egy sikeresebb pár több évig is együtt maradhat. Párzáskor a hím némileg felemelkedve vezeti be a párosodási szertartást. A párosodás időszakban a hím vigyáz a tojóra, nem téveszti szem elől, nehogy más hímekkel is párosodjék.

A tojó fészkét egy maga által kapart földmélyedésbe építi, fűből. 9-14 tojást rak és azokat 24-26 nap alatt egyedül költi ki. A fiókák fészekhagyók, kikelésük után azonnal elhagyják a fészket. A fiókák három hetes korukra már röpképesek és 50-60 naposan már teljesen kifejlett nagyságúak.

A tojásai

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  2. Az Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  3. a b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. július 19.)

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]