Aleatória

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Aleatória annyit jelent, mint "a szerencsétől függő". Latin szó, az alea szótőből származik, ami „kockát” jelent. Az aleatória művészeti fogalom, olyan művészetet jelent, ami a véletlen elvére épít.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalmi példa az aleatoriára a francia szürrealisták által alkalmazott automatikus írás, amely felhasználta például az álmokat is.

Zene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pierre Boulez használta az aleatórikus zene kifejezést a saját műveire, hogy megkülönböztesse őket John Cage "határozatlan zené"-jétől, de azóta mindkettőjüket gyakran aleatórikusként említik. Boulez szándékosan úgy komponált, hogy a szekvenciákban és ismétlésekben az előadónak bizonyos szabadságot adjon, Cage pedig magát a komponálást tette a véletlenektől meghatározottá.

Magyarországon Kósa Gábor készített számos olyan kompozíciót, melyben a zene minden összetevőjét (hangmagasság, ritmus, hangszín stb.) egy véletlen-generátor segítségével határozott meg. Az ilyen kísérleti kompozíciók – lényegüknél fogva – nem adhatók elő többször azonos módon.

Film[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A film története számos példát produkált az aleatóriára. Fred Camper SN című filmje (1984, 2002-ben mutatták be) esetében pénzfeldobással döntik el, hogy 18-ból melyik három tekercs kerül a vetítőbe és milyen sorrendben (és így 4896 változat létezik). Barry Salt, a filmtudós korábban csinált egy hattekercses filmet, amelyben a levetítő kockadobással dönti el a sorrendet, és ez 720 változatot jelent.

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap