Aldabrai poszáta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Aldabrai poszáta
Természetvédelmi státusz
Kihalt
Kihalás ideje: 1986
Status iucn EX icon.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Öregcsalád: Sylvioidea
Család: Nádiposzátafélék (Acrocephalidae)
Nem: Nesillas
Faj: N. aldabrana
Tudományos név
Nesillas aldabrana
(Benson & Penny, 1968)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Aldabrai poszáta témájú rendszertani információt.

Az aldabrai poszáta (Nesillas aldabrana) madarak osztályába , ezen belül a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a nádiposzátafélék (Acrocephalidae) családjába tartozó mára kihalt faj.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Besorolása vitatott, egyes rendszerezők az óvilági poszátafélék (Sylviidae) családjába sorolják a nemét.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faj egyike volt a legkisebb elterjedési területű madárfajoknak Földünkön. Kizárólag a Seychelle-szigetekhez tartozó Aldabra atoll egyetlen kis szigetének, a Malabár-szigetnek part menti bozótos területén élt. Ismert elterjedési területe egy nagyjából 10 hektáros terület volt.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 13 centiméter, szárnyfesztávolság 6,3 centiméter, súlya 19 gramm volt. Fejének és testének felső része barna, farokfedőtollai fahéjbarnák. Fejének oldala szürkésbarna. Jellegzetes bélyege a fehéresszürke szemsáv, amelyik a szeme alatt húzódik. Szárnya sötétbarna, farka barnás és 12 tollból áll.

Felfedezése és kihalása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fajt Robert Prys-Jones, a londoni Természettudományi Múzeum ornitológusa fedezte fel 1967-ben az Aldabra atollon. Egy hímet, egy tojót és fészküket találta meg, benne 3 tojással. Fiatal egyedeket egyáltalán nem láttak soha. A fajt a következő évben, 1968-ban írta le tudományosan Constantine Walter Benson és Malcolm Penny.

A faj utáni kutatások az 1970'-es évek közepéig sikertelenek voltak, de Prys-Jones 1975 végén végül talált további 6 egyedet, zömében hímeket, melyeket sikerült lefotózni és meg is gyűrűzte őket.

Mivel ennyire apró helyen élt, még a legapróbb változások is végzetesek voltak a fajra nézve. A faj utolsó egyedét, egy hímet 1983-ban látták. 1985-ben az ornitológiai szakirodalom a legszűkebb elterjedési területű és a legritkább madárfajnak nyilvánította, mely akkor élt Földünkön. Az intenzív kutatások mind hiábavalók voltak és 1986-ra kiderült, hogy a faj kihalt. A Természetvédelmi Világszövetség várt pár évet, hátha akad még életben levő egyed, de 1994-re Vörös Listájukon is hivatalosan kihalt fajjá nyilvánították.

A faj kihalásáért felelősek a betelepített patkányok és macskák voltak, de a fő ok a szigeten meghonosodott kecskék, melyek tarra rágták a faj egyetlen ismert élőhelyének bozótosait.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Aldabrabuschsänger című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  • Del Hoyo, J.; Elliot, A. und Christie D. (Hrsg.): Handbook of the Birds of the World. Volume 11: Old World Flycatchers to Old World Warblers. Lynx Edicions 2006, ISBN 84-96553-06-X.
  • Errol Fuller: Extinct Birds. 2000, ISBN 0-19-850837-9.
  • Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve