Alcina

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alcina (Alțâna, Alzen)
AltanaSB (13).JPG
Az evangélikus erődtemplom
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Szeben
Rang községközpont
Beosztott falvak Bendorf és Felsőgezés
Polgármester Ioan Bucșă (PSD)
Irányítószám 557005
Népesség
Népesség 1094 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 3
Község népessége 1562 (2011)[2]
Népsűrűség 19,5 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 448 m
Terület 83,32 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Alcina  (Románia)
Alcina
Alcina
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 55′ 47″, k. h. 24° 27′ 50″Koordináták: é. sz. 45° 55′ 47″, k. h. 24° 27′ 50″
Alcina weboldala

Alcina (románul: Alțâna vagy Alțina, németül Alzen) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevét Kiss Lajos a középalnémet else ('égerfa') szóból magyarázza. Először 1291-ben, Olchona alakban említették. Későbbi névváltozatai: Olchwa (1361), Olcna (1438), Olchana (1449), Olczona (1518)

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyszebentől 36 kilométerre északkeletre, a Hortobágy jobb partján fekszik.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népességszám változása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1500 körül nyolcvan gazdát, három pásztort, két szegényt és egy iskolamestert, 1695-ben 29 gazdát, kilenc özvegyet, 48 elhagyott és nyolc leégett portát írtak össze. 1786-ban 1326-an lakták, közülük 73% volt szabad paraszt, 18% zsellér, 9% cigány és 11 papi személy. A rendszeres népszámlálások megkezdése óta 1941-ben lakták a legtöbben, 2445 fő. Azóta lakossága a 2/5-ére esett vissza, főként a szászok 20. század végi kivándorlása miatt.

Etnikai és vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1850-ben 1707 lakosából 736 volt román, 715 német és 244 cigány nemzetiségű; 910 ortodox, 722 evangélikus és 70 görög katolikus vallású.
  • 2002-ben 1107 lakosából 972 volt román, 69 német és 63 cigány nemzetiségű; 973 ortodox, 70 evangélikus és 39 adventista vallású.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falu környékén újkőkorszaki és késő bronzkori leleteket tártak fel.[3] A középkorban szász lakossággal települt. Jelentős hely volt, amit az is igazol, hogy Újegyházszéket 1361 és 1620 között többször is Alcinaszékként említették, vagy Alcinát székhelyként. A 15. század közepétől a Gerendi gerébi család birtokközpontja volt, és lakossága csak 1593-ban váltotta meg magát véglegesen a Gerendiektől. 1493-ban törökök dúlták föl. 1620-ban Újegyház beperelte. Az újegyháziak képviselői az Univerzitás előtt elmondták, hogy Gerendi János és Pál vitték Alcinára a szék bíróságát, és sérelmezték, hogy Alcina évi két nagyvásárt tart. Mindkét fél okiratokkal próbálta igazolni régi jogait, de az Univerzitás Újegyház javára döntött, és a székhelyi jog attól kezdve Újegyházat illette meg. Alcina 1791-ben nyert szabadalmat éves vásár tartására.[4] Újegyházszéktől 1876-ban csatolták Szeben vármegyéhez.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Institutul Național de Statistică. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  3. Sabin Adrian Luca, Zeno Karl Pinter, Adrian Georgescu. Repertoriul arheologic al judetului Sibiu (Szeben megye régészeti repertóriuma) (román nyelven). Sibiu: Editura Economică. ISBN 973-590-856-5 (2003) 
  4. Illéssy János: Vásárszabadalmak jegyzéke. Budapest, 1900
  5. Benkő Elek: Erdély középkori harangjai és bronz keresztelőmedencéi. Budapest – Kolozsvár, 2002 [1] PDF
  6. Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek : A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  Online elérés

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Alcinai szász hagyományok [2] (németül)
  • Képek

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Alcina témájú médiaállományokat.