Alcina
| Alcina (Alțâna, Alzen) | |
| Az evangélikus erődtemplom | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szeben |
| Rang | községközpont |
| Beosztott falvak | Bendorf és Felsőgezés |
| Polgármester | Ioan Bucșă (PSD) |
| Irányítószám | 557005 |
| Népesség | |
| Népesség | 1107 fő (2002) +/- |
| Község népessége | 1616 (2002)[1] |
| Magyar lakosság | 3 |
| Népsűrűség | 19,5 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 448 m |
| Terület | 83,32 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
| Alcina weboldala | |
Alcina (románul Alțâna vagy Alțina, németül Alzen) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Nevének eredete
Nevét Kiss Lajos a középalnémet else ('égerfa') szóból magyarázza. Először 1291-ben, Olchona alakban említették. Későbbi névváltozatai: Olchwa (1361), Olcna (1438), Olchana (1449), Olczona (1518)
[szerkesztés] Földrajz
Nagyszebentől 36 kilométerre északkeletre, a Hortobágy jobb partján fekszik.
[szerkesztés] Népesség
[szerkesztés] A népességszám változása
1500 körül nyolcvan gazdát, három pásztort, két szegényt és egy iskolamestert, 1695-ben 29 gazdát, kilenc özvegyet, 48 elhagyott és nyolc leégett portát írtak össze. 1786-ban 1326-an lakták, közülük 73% volt szabad paraszt, 18% zsellér, 9% cigány és 11 papi személy. A rendszeres népszámlálások megkezdése óta 1941-ben lakták a legtöbben, 2445 fő. Azóta lakossága a 2/5-ére esett vissza, főként a szászok 20. század végi kivándorlása miatt.
[szerkesztés] Etnikai és vallási megoszlás
- 1850-ben 1707 lakosából 736 volt román, 715 német és 244 cigány nemzetiségű; 910 ortodox, 722 evangélikus és 70 görög katolikus vallású.
- 2002-ben 1107 lakosából 972 volt román, 69 német és 63 cigány nemzetiségű; 973 ortodox, 70 evangélikus és 39 adventista vallású.
[szerkesztés] Története
A falu környékén újkőkorszaki és késő bronzkori leleteket tártak fel.[2] A középkorban szász lakossággal települt. Jelentős hely volt, amit az is igazol, hogy Újegyházszéket 1361 és 1620 között többször is Alcinaszékként említették, vagy Alcinát székhelyként. A 15. század közepétől a Gerendi gerébi család birtokközpontja volt, és lakossága csak 1593-ban váltotta meg magát véglegesen a Gerendiektől. 1493-ban törökök dúlták föl. 1620-ban Újegyház beperelte. Az újegyháziak képviselői az Univerzitás előtt elmondták, hogy Gerendi János és Pál vitték Alcinára a szék bíróságát, és sérelmezték, hogy Alcina évi két nagyvásárt tart. Mindkét fél okiratokkal próbálta igazolni régi jogait, de az Univerzitás Újegyház javára döntött, és a székhelyi jog attól kezdve Újegyházat illette meg. Újegyházszéktől 1876-ban csatolták Szeben vármegyéhez.
[szerkesztés] Látnivalók
- Evangélikus temploma eredetileg román stílusú háromhajós bazilika volt. 1509-ben a gótikus stílusban átépítették csarnoktemplommá és dongaboltozattal fedték. A régi harangtornyot 1853-ban lebontották és 1858-ban újat építettek helyette. Diadalívén Jacobus Palaeologus Despina nevű lányának emléktáblája. Bronzból öntött keresztelőmedencéje 1404-ben készült; felirata anno domini milessimo CCCCIIII tempora regis Sigismund. Két harangja 14. század végi.[3] Ovális védőfala 75 × 62 méteres átmérőjű. A kaputornyon kívül még három másik védőtornya is volt, melyek közül az északi 1914-ben omlott össze.[4]
- Néprajzi gyűjtemény.
[szerkesztés] Híres emberek
- Itt született 1802-ben Alexander Cockburn skót jogász, politikus.
- A pestis elől vidékre húzódva, 1574-ben a Gerendiek udvarában írta Jacobus Palaeologus Disputatio scholastica című antitrinitárius irányregényét.
[szerkesztés] Jegyzetek
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Sabin Adrian Luca, Zeno Karl Pinter, Adrian Georgescu. Repertoriul arheologic al judetului Sibiu (Szeben megye régészeti repertóriuma) (román nyelven). Sibiu: Editura Economică. ISBN 973-590-856-5 (2003)
- ↑ Benkő Elek: Erdély középkori harangjai és bronz keresztelőmedencéi. Budapest – Kolozsvár, 2002 [1] PDF
- ↑ Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek : A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6 Online elérés
[szerkesztés] Források
- A német faluközösség webhelye (németül)
[szerkesztés] További információk
|
||||||||||

