Albert Viktor walesi herceg

Albert Viktor
Albert Viktor, Nagy-Britannia hercege
Clarence és Avondale hercege Athlone grófja
Uralkodási ideje 1890. május 24. – 1892. január 14.
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Szász–Coburg–Gothai-ház
Teljes neve	Albert Victor Christian Edward of Saxe–Coburg and Gotha
Született	1864. január 8. Windsor; Anglia
Elhunyt	1892. január 14. Sandringham birtok; Anglia
Nyughelye	Albert Emlékkápolna; Windsor
Édesapja	VII. Eduárd brit király
Édesanyja	Dániai Alexandra brit királyné

Albert Viktor walesi és brit királyi herceg (angolul: Prince Albert Victor of the United Kingdom and Wales, Duke of Clarence and Avondale, Earl of Athlone, teljes nevén Albert Victor Christian Edward; Windsor, 1864. január 8. – Sandringham birtok, 1892. január 14.) brit és walesi herceg, Clarence és Avondale hercege, Athlone grófja, az Egyesült Királyság és India trónöröklési sorrendjének második tagja.

Élete

Származása és tanulmányai

Albert Viktor herceg két hónappal a várt születési idő előtt, 1864. január 8-án született a windsori Frogmore házban. Ő volt szülei, Albert Eduárd brit trónörökös és Alexandra dán királyi hercegnő elsőszülött gyermeke. Édesapja a trón várományosaként Wales hercege volt, ilyenformán Albert Viktor is walesi hercegként látta meg a napvilágot. Nevét apai nagyanyja, Viktória királynő óhajára kapta, ám a családi körökben Eddynek becézték. Hosszú nyaka és karja miatt a „gallér és mandzsetta” gúnynevet kapta.

Március 10-én keresztelte meg a Buckingham-palota magánkápolnájában Canterbury érseke, Charles Thomas Longley. Keresztszülei között szerepelt például I. Lipót belga király, IX. Keresztély dán király, Viktória német császárné és Alfréd edinburgh-i és szász–coburg–gothai herceg.

Az ifjú Albert Viktor herceg (1875)

Alig egy évvel Albert Viktor születése után, 1865. június 3-án jött világra öccse, György yorki herceg. Tekintettel a köztük lévő kis korkülönbségre, együtt oktatták őket. 1871-ben a királynő John Neale Daltont kérte fel a hercegek tanítójának. A hercegek több nyelvet is elsajátítottak – többek között édesanyjuk anyanyelvét, a dán nyelvet –, ám Albert Viktor herceg szokatlanul lassan haladt tanulmányaiban. Az elképedt angol nemesek több okot is találtak erre, volt, aki Daltont tartotta felelősnek, mások a koraszülöttség káros hatásával magyarázták az ügyet, de olyan vélemények is születtek, melyek szerint a herceg örökölte édesanyja részleges süketségét.

Abban a reményben, hogy javulnak tanulmányi eredményei, Albert Viktor herceget elkezdték külön tanítani, elválasztva öccsétől. Dalton azonban úgy gondolta, György herceg gyors haladása jó hatással van bátyjára. Ennek megfelelően a testvéreket együtt küldték 1877-ben a Brit Királyi Haditengerészethez, ahol a HMS Britannia nevű hajóra kerültek. Tanulmányaikat azonban csak két hónap késéssel tudták megkezdeni, mivel Albert Viktor herceg tífuszt kapott. A HMS Britanniára elkísérte a hercegeket Dalton is, aki ez idő alatt lelkészként szolgált a hajón. 1879-ben, hosszas tanácskozás után Albert Viktor és György kadétként három éven át tartó világkörüli útra indultak a HMS Bacchante fedélzetén. A hercegek és Dalton végigutaztak a Brit Birodalom területén, érintve többek között a Szentföldet, Amerikát, Ausztráliát, Dél-Afrikát és a Távol-Keletet. Mikor visszatértek Anglia területére, Albert Viktor már betöltötte tizennyolcadik életévét.

„	Egy megrögzött és javíthatatlan piszmogó.	”
– György cambridge-i herceg

1883-ban a fivérek útjai szétváltak: György herceg továbbra is a haditengerészet kötelékében maradt, míg Albert Viktor a Trinity Egyetemre (angolul: Trinity College) került. Oktatójának James Kenneth Stephent nevezték ki, aki részben a walesi hercegi család otthonában, a Sandrigham birtokon élt, akárcsak Dalton, aki elkísérte Trinitybe Albert Viktor herceget. A herceg kevés érdeklődést mutatott a tudományok és az egyetemista élet iránt, ennek ellenére vizsgáit sikeresen letette, és 1884 augusztusában eltöltött némi időt a Heidelbergi Egyetemen a német nyelv elsajátításának céljából. 1885-ben, az egyetem befejezése után a 10. huszárezredhez került. Az Aldershotban való táborozás nagyrészt gyakorlatozással telt el, melyet a herceg nem szenvedhetett. Vizsgái letétele után áthelyezték Hounslow-ba, emellett pedig kapitányi rangot szerzett. Egyre több közéleti feladat hárult rá, ellátogatott Írországba és Gibraltárra is, valamint ő adta át a Hammersmith függőhidat.

A Cleveland utcai botrány

1889 júliusában a Metropolitan Police felszámolt egy Cleveland utcai férfi bordélyházat. Az intézmény munkatársai a kihallgatások során megnevezték klienseiket, többek között Lord Arthur Somersetet és a walesi herceg egyik főudvaroncát. Abban a korban a homoszexualitás nem számított törvényesnek; ha valakiről kiderült, hogy a saját neme iránt érdeklődik, kivetette őt a társadalom, és e mellé még két év szabadságvesztést is kapott. London felső tízezrének körében elterjedt az a pletyka, hogy a botrányban a királyi család egyik tagja is érintett, mégpedig Albert Viktor herceg. Valójában a vallatások alatt nem hangzott el a herceg neve, az egész ügyet valószínűleg Lord Somerset ügyvédje, Arthur Newton találta ki és terjesztette azért, hogy ügyfeléről elterelje a nyilvánosság figyelmét. A walesi herceg is beleszólt a nyomozásba: egyetlen kliens ellen sem emeltek vádat, és Albert Viktor herceg ellen sem találtak bizonyítékot. A herceggel kapcsolatos álhírek azonban erősen tartották magukat, több életrajzírója is homoszexuálisnak vagy biszexuálisnak tartotta. Mindazonáltal a homoszexualitás történelmének kutatója, H. Montgomery Hyde azt írta a hercegről a botránnyal foglalkozó könyvében, hogy „nincs bizonyíték arra, hogy homoszexuális vagy akár biszexuális lett volna”.

Az indiai út

Albert Viktor herceg (1880-as évek)

1889 októberében a herceget hét hónapon át tartó indiai utazásra küldték. Az utat valójában már tavasszal eltervezték, ám a pletykák szerint azért volt rá szükség, hogy ez idő alatt elcsituljon a Clevelend utcai botrány miatt felkavarodott közvélemény. Athént és Kairót is érintve a herceg november 9-én érkezett meg Mumbai-be. Amerre csak elhaladt, Albert Viktort üdvözölték az egyes területek urai, így például találkozott Hyderabad názimjával és több maharadzsával is. A karácsonyt Mandalajban, az újévet Kalkuttában töltötte.

A körút során a herceg megismerkedett Mrs. Margery Haddonnal, Henry Haddon mérnök feleségével. Albert Viktor halála után Mrs. Haddon Angliába utazott, és bejelentette, hogy fia, Clarence Haddon apja a herceg. Az asszony azonban nem tudta alátámasztani bizonyítékokkal, és a Nemzeti Levéltár sem támasztotta alá Mrs. Haddon állítását, így igényeit elvetették. Az ügyről egyébként a Buckingham palota is tudott, és a Special Branch is folytatott nyomozást, és elismerték Mrs. Haddon és a herceg viszonyának tényét, az apaságot azonban visszautasították. Az 1920-as években az állítólagos fiú, Clarence Haddon megjelentetett egy könyvet az Amerikai Egyesült Államokban Nagybátyám, V. György címmel. Ebben azt írta, 1890 szeptemberében született a brit fővárosban, kilenc hónappal Albert Viktor és Mrs. Haddon találkozása után. 1933-ban pénzt próbált meg kierőszakolni a királytól, mely miatt vád alá helyezték. A következő év januárjában a tárgyalások alatt előkerítették összes iratát, mint például a besorozási papírját, a házassági anyakönyvi kivonatát és tiszti kinevezését. A dokumentumok tanúsága szerint Haddon 1887-ben, vagy előtte született, legalább két évvel azelőtt, hogy Albert Viktor találkozott volna Mrs. Haddonnal. Haddont bűnösnek találták, és először ugyan nem ítélték szabadságvesztésre, de végül mégis börtönbe került egy évre.

1890. május 24-én, Indiából való visszatértekor Albert Viktor herceget kinevezték Clarence és Avondale hercegének, illetve Athlone grófjának (angolul: earl). Mindkét cím csupán névleges rangot jelentett, valódi hatalommal és uralommal nem járt. Mind a hercegi, mind a grófi titulusok csak időszakosan létező címek voltak, s 1890-ben, mikor Albert Viktor megszerezte őket, már régóta nem álltak használatban.

Házassági tervei

Menyasszonya, Viktória Mária tecki hercegnő

Albert Viktor herceg számára több lehetséges menyasszonyt is választottak. Az elsőt, Alix hessen–darmstadti hercegnőt 1889-ben, ám a hercegnő nem volt hajlandó feleségül menni a herceghez. Később Alixból Alekszandra Fjodorovna néven Oroszország cárnéja lett. 1890-ben a herceg Ilona orléans-i hercegnő iránt érdeklődött, ezt azonban Viktória királynő ellenezte, mivel Ilona hercegnő római katolikus volt. A királynő Margit porosz királyi és német császári hercegnőt ajánlotta unokájának, javaslata azonban süket fülekre talált. A királyi nagymama – látván Ilona és Albert Viktor elszántságát – maga is a házasulandók pártjára állt. A hercegnő hajlandó lett volna áttérni az anglikán hitre, míg Albert Viktor még a trónhoz való jogairól is lemondott volna. Ilona hercegnő édesapja hajthatatlannak bizonyult a kérdésben, megtagadva engedélyét leánya átkeresztelkedésétől. A hercegnő személyesen kérte XIII. Leó pápa segítségét, aki azonban az orléans-i herceg véleményét osztotta. Albert Viktor és Ilona feladtak minden reményt; Ilona később nőül ment Aosta hercegéhez.

Az 1890-es évek közepén a herceg több orvost is felkeresett, akik panaszait lázzal vagy köszvénnyel magyarázták. Több életrajzírója is felveti annak lehetőségét, hogy a herceg nemi betegségben szenvedett, vélhetőleg kankóban, ezt azonban nem tudják forrással alátámasztani.

1891-ben Viktória királynő új menyasszonyt választott unokája számára. A kiszemelt hölgy Viktória Mária tecki hercegnő volt, aki angol édesanyával rendelkezett, jórészt Angliában nevelkedett, és a királynő véleménye szerint elragadó jelenség volt. 1891. december 3-án, Luton Hoo-ban, a dán nagykövet angliai birtokán Albert Viktor herceg eljegyezte Viktória Máriát. Az esküvő napját 1892. február 27-re tűzték ki.

Halála

Míg a Viktória Máriával való házasságáról és Írország alkirályává való kinevezéséről folytak a tárgyalások, Albert Viktor herceg megbetegedett az 1889–1892-es nagy influenzajárvány alatt. Betegsége később tüdőgyulladássá fejlődött, és 1892. január 14-én, alig egy héttel huszonnyolcadik születésnapját követően a herceg elhunyt a norfolki Sandringham birtokon. Halálos ágyánál jelen voltak szülei, nővérei közül Matild és Viktória hercegnők, György öccse, illetve Viktória Mária tecki hercegnő és az ő szülei. Halála okát többen is megkérdőjelezték, mérgezést vagy szifiliszt sejtve az igazságként, ezeknek a feltételezéseknek azonban semmi alapja nincsen.

Albert Viktor herceget a windsori Szent György kápolna mellett fekvő Albert Emlékkápolnában (angolul: Albert Memorial Chapel) helyezték örök nyugalomba, sírját az az Alfred Gilbert tervezte, akinek egyik munkája a Piccadilly Circus közepén található szökőkút Erósz figurája.

Az Egyesült Királyság trónöröklési rendjében helyét öccse, György vette át, aki utóbb V. György néven Nagy-Britannia uralkodója lett. Viktória Mária boldog, harmonikus házasságra lépett Györggyel; 1953-ban, nyolcvanöt évesen halt meg.

1962-ben jelent meg először nyomtatásban Hasfelmetsző Jack történetének azon feldolgozása, mely a herceget is belekeveri az ügybe. Állítólag a hercegnek fia született egy, a londoni Whitechapel negyedben lakó hölgytől, és később Albert Viktor, valamint befolyásos barátai bérelték fel a gyilkost a botlás elfedésére. A történet kitaláció csupán, valóságos alapja nincs.

Források és jegyzetek

• Életrajza (angolul)
• Channel 4: The monarchs we never had (angolul)
• Életrajzi adatok

Külső hivatkozások

• A Cleveland utcai botrány (angolul)
• Képek, érdekességek

Kapcsolódó szócikkek

• Hasfelmetsző Jack