Alaszka történelme

Alaszka történelme az Ázsiából a Bering-földhídon keresztül bevándorló kőkorszaki csoportokkal vette kezdetét, valószínűleg 10-12 ezer évvel ezelőtt, más elméletek szerint ennél jóval korábban.

Az első európaiak az orosz tengerészet megbízásából, Vitus Bering által vezetett expedíció tagjai voltak, 1741-ben. Hamarosan prémvadász- és kereskedő társaságok lepték el a területet, a jelentős tengeri vidra populáció miatt. A legnagyobb a félhivatalosan az orosz kormányt képviselő Orosz-Amerikai Társaság volt, amely a 19. század első felében Alaszka gyarmatosítását irányította. Ők alapították az első állandó európai települést (Kodiak-sziget, 1784). A gyarmat azonban sosem vált igazán nyereségessé, a társaság működtetésének költségeit az államkincstár nem tudta finanszírozni, így Oroszország 1867-ben 7,2 millió dollárért eladta Alaszkát az Amerikai Egyesült Államoknak.

1867-1884 között Alaszka a hadsereg, a pénzügyminisztérium, majd a tengerészet igazgatása alatt állt (Department of Alaska). 1884-ben a közigazgatásilag még szervezetlen terület civil vezetés alá került (District of Alaska). Az 1890-es évek aranylázai több tízezer telepest csábítottak Alaszkába és a szomszédos kanadai Yukon területre. 1912-ben Alaszka territórium státuszt kapott, vagyis korlátozott önkormányzattal rendelkezett, de nem volt alkotmánya, és az irányítása a Kongresszus hatáskörébe tartozott.

A második világháború alatt az Aleut-szigetek két tagját, Attut és Kiskát japán csapatok szállták meg. A mai napig az aleut-szigeteki csata volt az utolsó az Egyesült Államok területén szuverén nemzetek által vívott ütközet.

Alaszka 1959. január 3-án vált az USA teljes jogú tagállamává.

Alaszka őstörténete

Alaszka őstörténetének kezdőpontja vitatott. Egyes feltételezések szerint Északnyugat-Amerika első lakói 50-70 ezer évvel időszámításunk előtt érkeztek meg a területre a Bering-földhídon keresztül. A vastag jégtakaró a Wisconsin jégkorszak egy ideiglenes enyhülési időszakában visszahúzódott, és folyosót nyitott Északnyugat-Kanadán keresztül, lehetővé téve a csoportok bejutását a kontinens többi részére. Egy másik elmélet az első betelepülők érkezését i.e. 10-16 ezer évre teszi.

Ma az őslakosokat több fő csoportra osztjuk: a délkeleti parti indiánok (tlingit, haida, cimsián), az atapaszkák, az aleutok, és az eszkimók (inupiat, yup'ik).

Parti indiánok

Valószínűleg a ma parti indiánok összefoglaló névvel illetett népcsoportok voltak az elsők, akik a Bering-földhídon át érkezve megtelepedtek Nyugat-Alaszkában (majd sokan közülük tovább vándoroltak Kanada belsejébe). Legnépesebb csoportjuk a tlingiteké volt, akik az európai telepesek érkezése idején a délkeleti partvidéket lakták. A haidák a ma Brit Columbiához tartozó Queen Charlotte-szigeteken (Haida Gwaii, 'a haidák földje') és az alaszkai Prince of Wales-sziget déli részén éltek. A cimsiánok területei szintén főként Brit Columbiában találhatók, a ma Alaszkában lakók az 1880-as években menekültek ide a vallásos üldöztetés elől.

A parti indiánok úgy hitték, hogy az állatok önként adják magukat az emberek kezére, ezért igyekeztek meghálálni áldozatukat. A lazacok csontjait vissza kellett dobni a folyóba, hogy újra megtestesülhessenek – ha ezt nem tették meg, nem reinkarnálódtak megfelelően, és elkerülték a folyót, ahol korábban éltek.

A közösségi és a magántulajdont is ismerték: a háztartások tulajdonában voltak a szerszámok és más tárgyak, az általuk készített ételek, a klán pedig a nevek, a történetek, a föld, az épületek és minden más birtokosa volt.

A tlingitek és a haidák vezető rétege a leggazdagabbakból került ki. Magas társadalmi pozíciója megtartásához az illetőnek időről időre meg kellett tartania a potlach szertartást, melynek keretében elajándékozta vagy elpusztította az összes tulajdonát és élelmét. Ezzel fizette meg, hogy vendégei korábban támogatták ők. Akik kaptak valamit, később meghívták vendéglátójukat a saját szertartásukra. A potlach során előadták a család történetét, felajánlásokat tettek az ősöknek és szertartásos címeket és tárgyakat cseréltek.

Atapaszkák

Az atapaszka indiánok Alaszka belső területein éltek, kis nomád csapatokban a folyók mentén vándorolva. Egyes csoportjaik állandó téli és nyári szálláshelyeket építettek. A nehéz körülmények között gyakran kellett elviselniük ínséges időszakokat. Fő zsákmányaik a lazac, a nyúl, a rénszarvas és a medve voltak; csapdát, husángot, dárdát és íjat használtak.

Társadalmuk egyszerűbb felépítésű volt, mint a part menti indiánoké, de a potlach szertartását szintén ismerték, és főként halálozások és egy fiatal első vadászata alkalmából rendezték meg.

Aleutok

Az aleutok kb. 10 ezer éve telepedtek le a róluk elnevezett szigeteken, ahol kemény időjárással, földrengésekkel és vulkanikus tevékenységgel kellett dacolniuk. Főként halászattal foglalkoztak, amelyhez szigonyt, hálót, horgokat és mesterséges gátakat használtak, de vadásztak fókákra, tengeri vidrákra és bálnákra is.

Társadalmuk három csoportra oszlott: a nagy tiszteletben részesített öregek és bálnavadászok, közemberek és rabszolgák. Az elit tagjainak holttestét bebalzsamozták és gyakran rabszolgáikat is vele együtt temették el.

Kézművességük kiemelkedő darabjai a fűfélékből font vízhatlan kosarak, és a fókabélből készített vízhatlan ruházat. Egy- és kétszemélyes, hosszú utak megtételére is alkalmas kajakjaikat (orosz nevük bajdarka) bőrökből állították össze.

Eszkimók

Az északi sarkkörön belül élnek, a házuk neve 'iglu' és jégkockák formázásával és egymásra helyezésével építik.

Orosz-Amerika (1733-1867)

Az első felfedezők

1648-ban Szemjon Ivanovics Gyezsnyov megkerülte Ázsia legkeletibb pontját, a később róla elnevezett fokot. Az orosz felfedező a Bering-szoros közepén fekvő Diomede-szigetekről is beszámol feljegyzéseiben, arra azonban nincs bizonyíték, hogy Alaszka partjait is elérte volna, jóllehet egyes források szerint az eltévedt expedíció az amerikai kontinensre sodródott, és ott egy ideiglenes településen vészelt át egy kis időt.^[forrás?]

Gyezsnyov jelentése csak nyolcvanéves késéssel jutott el az orosz kormányhoz, így 1725-ben I. Péter cár újabb expedíciót küldött a területre.

Az 1733-43 közötti második kamcsatkai expedíció keretében 1741 júniusában két hajó, a Szt. Péter – kapitánya a dán Vitus Bering – és a Szt. Pál – kapitánya az orosz Alekszej Csirikov – indult el kelet felé a kamcsatkai Petropavlovszkból. A két hajó hamarosan eltávolodott egymástól, de folytatták útjukat. Július 15-én Csirikovék földet pillantottak meg, valószínűleg a délkelet-alaszkai Prince of Wales-sziget nyugati partját, ahol partra is szálltak (első európaiakként Észak-Amerika északnyugati partvidékén). A csapat októberben visszaindult Oroszországba.

Bering és legénysége Alaszka déli partjai mentén haladt. Július 16-a körül a Saint Elias-hegy csúcsa tűnt fel előttük. Nyugat felé fordultak, és a Kayak-szigeten (vagy annak közelében) kötöttek ki rövid időre. A visszaúton Bering az Aleut-szigetek mentén haladt, míg novemberben hajótörést szenvedett a Bering-szigeten. Bering megbetegedett, majd meghalt. Legénysége átvészelte a telet, majd a hajó maradványaiból csónakot eszkábálva 1742 augusztusában visszaindultak. Még abban az évben elérték Kamcsatka partjait.

1800-tól 1867-ig

Orosz-Amerika 1860-ban

Alaszka eladása

Az oroszok azért adták Alaszkát el, mert sosem vált igazán nyereségessé, a társaság működtetésének költségeit az államkincstár nem tudta finanszírozni, így Oroszország 1867-ben 7,2 millió dollárért eladta Alaszkát az Amerikai Egyesült Államoknak.

Források

Nyomtatott

• Afonsky, Bishop Gregory. A history of the Orthodox Church in Alaska, 1794-1917. St. Herman's Theological Seminary, Kodiak, AK. ASIN B0006CUQ42 (1977) 
• Andrews, C.L.. The Story of Alaska. The Caxton Printers, Ltd., Caldwell, OH (1944) 
• Black, Lydia T.. Russians in Alaska 1732-1867. University of Alaska Press, Fairbanks (2004). ISBN 1-889963-05-4 
• Bolkhovitinov, Nikolai N., et al.. Istoria Russkoi Ameriki (History of Russian America). Mezhdunarodnye Otnosheniia, Moscow. ISBN 5-7133-0883-9; 5-7133-0976-2; 5-7133-0987-8 (1997-1999) 
• Borneman, Walter R.. Alaska: A Narrative History. Harper-Collins, New York, NY (2003). ISBN 0-06-050306-8 
• Fedorova, Svetlana G., trans. & ed. by Richard A. Pierce and Alton S. Donnelly. The Russian Population in Alaska and California: Late 18th Century - 1867. Limestone Press, Kingston, Ontario (1973). ISBN 0-919642-53-5 
• Gruening, Ernest. An Alaska Reader, 1867-1967. New Amsterdam Books, New York. OCLC: 480059 (1966) 
• Gruening, Ernest. The Battle for Alaska Statehood. University of Alaska Press, Fairbanks (1967). ISBN 0-912006-12-9 
• Gruening, Ernest. The State of Alaska. Random House, New York. ASIN B0006ATTII (1954) 
• Haycox, Stephen. Alaska: An American Colony. University of Washington Press, Seattle, WA (2002). ISBN 0-295-98249-7 
• Kobtzeff, Oleg. La Colonisation russe en Amérique du Nord: 18 - 19 ème siècles (Russian Colonization in North-America, 18th-19th Centuries). Department of Slavic History, University of Panthéon-Sorbonne (Paris 1), Paris, France (1985) 
• Naske, Claus-M and Herman E. Slotnick. Alaska: A History of the 49th State. University of Oklahoma Press, Norman, OK (2003). ISBN 0-8061-2099-1 
• Nordlander, David J.. For God & Tsar: A Brief History of Russian America 1741 - 1867. Alaska Natural History Association, Anchorage, AL (1994). ISBN 0-930931-15-7 
• Wharton, David. They Don't Speak Russian in Sitka: A New Look at the History of Southern Alaska. Markgraf Publications Group, Menlo Park, CA (1991). ISBN 0-944109-08-X 
• Alaskan Crash Site Locater. Check-Six (2003). ISBN 0-9765562-0-0 

Videó

• (2004). Alaska: Big America (TV documentary). The History Channel: AAE-44069.

További információk

• Alaska History & Cultural Studies Curriculum

University of Washington Libraries Digital Collections:

• John E. Thwaites Photographs Images of Southeastern Alaska from 1905-1912 including the aftermath of Aleutian chain volcanic eruptions; maritime disasters including the famous 1910 Farallon shipwreck; Aleutian Natives and Eskimos, Alaska industries and small town daily life.
• Frank H. Nowell Photographs Photographs documenting scenery, towns, businesses, mining activities, Native Americans, and Eskimos in the vicinity of Nome, Alaska from 1901-1909.
• Alaska and Western Canada Collection Images documenting Alaska and Western Canada, primarily the provinces of Yukon Territory and British Columbia depicting scenes of the Gold Rush of 1898, city street scenes, Eskimo and Native Americans of the region, hunting and fishing, and transportation.
• Collection of Historical Images of Alaska from 1890-1920