Alapvető attribúciós hiba

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szociálpszichológiában az alapvető attribúciós hiba írja le azt a tendenciát, amikor a megfigyelt viselkedés magyarázatánál sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak a belső, személyiségen alapuló (diszpozíciós) magyarázatok a külső, szituációs magyarázatokhoz képest. Az alapvető attribúciós hiba akkor a legnyilvánvalóbb, amikor az emberek mások viselkedését próbálják megmagyarázni, de kevésbé vonatkozik a saját viselkedés magyarázatára (aktor-megfigyelő diszkrepancia).

Ennek egy jó példája, amikor Juliska látja, hogy Jancsi elbotlott egy kőben. Juliska ekkor arra gondol (általában), hogy Jancsi ügyetlen, esetlen fiú (diszpozíciós magyarázat). Ugyanakkor, ha ő bukik el ugyanabban a kőben, akkor azt általában annak tulajdonítja, hogy valaki rossz helyre rakta a követ (szituációs magyarázat).

Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szociálpszichológia kutatói eleinte nem foglalkoztak azzal, hogy a cselekvő személyekre miképpen hat az, hogy hogyan viszonyulnak másokhoz, az attribúciókutatás ezt vette bele a már meglévő elméletek sorába. Ugyanis a cselekvő személlyel szemben van bizonyos elvárása az interakció másik, esetleg több résztvevőjének is. Gondoljunk arra, hogy egy politikus beszédénél fontos az, hogy azonosítani tudjuk, hogy milyen céljai, szándékai vannak annak a megnyilatkozásnak, melyet tesz. Ebbe a felismerési folyamatba hiba is csúszhat, mellyel félremagyarázzuk az események hátterében lévő motivációkat, célokat, szándékokat. Ezeket a hibákat ”attribúciós torzításoknak” nevezzük. Ez azért jön létre, mert az emberek hajlamosak saját sikereiket belső, azaz diszpozíciós, míg a kudarcokat külső (szituációs) okkal, tényezőkkel magyarázni. Fritz Heider szerint az ember folyamatosan analizálja a társait, és keresi a cselekvések mögött álló magyarázatokat. Véleménye szerint túlbecsüljük a diszpozíciós és alábecsüljük a szituációs okokat. Ezt a jelenséget nevezi alapvető attribúciós hibának. Egy példa erre, ha a testnevelésórán nem tudjuk lefutni a megfelelő szintidőt, akkor nem azt gondoljuk, hogy a kondíciónk rossz, hanem hogy mondjuk rossz volt az időjárás, kényelmetlen a futócipő vagy sokat ettünk előtte.

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Heider, F., Simmel, M. (1981) A viselkedés észlelésének kísérleti vizsgálata. In: Csepeli György. (szerk) A kísérleti társadalom-lélektan főárama, Gondolat Könyvkiadó, Budapest, pp. 178–196
  • Eiser, R. J. (1991) Az interperszonális attribúciók. In: Szociálpszichológiai tanulmányok, Tankönyvkiadó, Budapest, pp. 248–271
  • Ross, L. (1991) Az intuitív pszichológus és hibái: az attribúciós folyamat torzítása. In: Szociálpszchológiai tanulmányok, Tankönyvkiadó, Budapest, pp. 271–322