Alaotra-tavi bambuszmaki

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Alaotra-tavi bambuszmaki
Hapalemur alaotrensis JJLM.JPG
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Rend: Főemlősök (Primates)
Család: Makifélék (Lemuridae)
Nem: Hapalemur
Faj: H. alaotrensis
Tudományos név
Hapalemur alaotrensis
(Rumpler, 1975)
Elterjedés
Hapalemur alaotrensis range map.svg
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Alaotra-tavi bambuszmaki témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Alaotra-tavi bambuszmaki témájú kategóriát.

Hapalemur alaotrensis.jpg

Az Alaotra-tavi bambuszmaki (Hapalemur alaotrensis) nem az emlősök (Mammalia) osztályába, a főemlősök (Primates) rendjébe és a makifélék (Lemuridae) családjába tartozó faj.

Rendszertani besorolása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Alaotra-tavi bambuszmaki faji hovatartozása ma is vita tárgya, régebben a szürke bambuszmaki (Hapalemur griseus) alfajának tartották, ma már sokan külön fajnak tekintik.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Madagaszkár keleti részén, a szigetország legnagyobb tavának, az Alaotra-tó mentén él egyre kevesebb számban.

A főemlősök között egyedülálló élőhelyeken, a tavak szegélyező nádasban és papiruszsásosban él. Egészen az 1950-es évekig a tótól 60 kilométerre északra található Andilamena környékén is előfordult, mára azonban onnan kihalt.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hossza 38-40 centiméter, a farka 39-41 centiméter hosszú, a kifejlett állatok 1,1-1,4 kg súlyúak. Valamivel nagyobb, mint a közeli rokon szürke bambuszmaki. Szőrzete sűrű és gyapjas. Az állat testének felső részén sötét szürkésbarna színű, míg a hasán világosabb. Fejének felső része gesztenyebarna, ez a szín a vállakon is előfordulhat. Feje kerek, arca szürke. Mint minden bambuszmakinak orra rövid, fülei alig látszanak ki a szőrzetből.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Napi aktivitására jellemző a katemaritás, vagyis nem állapítható meg egyértelmű nappali vagy éjszakai életmód. Napi aktivitásai csúcsai a nappali időszak első és utolsó három órájára esnek, de olykor éjszaka is aktív.

Gyorsan képes futni a földön, de kiválóan mászik a fákon is. Ezen faj egyedei szívesen ugrálnak a víz felszínén lévő sűrű növényzeten, sőt úszni is jól tudnak. Legszívesebben azonban a bozótsűrűségű bambuszerdőben tartózkodnak.

Kis, 2-9 egyedből álló csoportokban él. A csoportok többnyire egy szülőpárból és fiatal utódaikból állnak. A nagyobb csoportokban olykor kettő kifejlett nőstény is lehet. Egy-egy csoport territóriuma 1-8 hektár közötti. Revírjét szaganyagokkal és hangokkal védelmezi a szomszéd csoportoktól. A csoporton belül a kölcsönös szőrzetápolás fontos szociális szereppel bír.

Tápláléka elsősorban nádból, papiruszsásból és bambuszból áll. A kemény, rendkívül rostos, magas ciántartalmú bambuszt a többi főemlős nem tudja elfogyasztani. A makikat hosszú, tűhegyes szemfogaik segíti a kemény növényi részek aprításában.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A párzási időszak a vadonban általában júniusra esik, az ellések pedig szeptember és február között zajlanak le. Az északi félteke állatkertjeiben azonban más időszakban is lehetséges a párzás, illetve az utódok világra jövetele. Általában egyetlen utódja születik, de elég gyakran (nagyjából az ellések 40%-ában) ikrek születnek. A fiatal makik elég fejletten jönnek a világra, születésük után már képesek anyjuk hátára felmászni és az anyaállat többnyire mindenhová magával viszi őket. A kölyköt 3 hónapos koráig hordja az anyja, de előfordul, hogy az apja is átveszi őt egy időre. A fiatalok 2–3 éves korukban válnak ivaréretté. Élettartamuk 10-15 év, állatkertekben akár 20-25 év is lehet.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faj teljes populációja egy nagyjából 200 km²-es területen fordul elő az Alaotra-tó körül. Ezen a területen belül sem fordul elő egységesen mindenütt, hanem két alpopulációra bomlik. A kisebbik csoport a tő északi partján egy félszigeten él, míg a legtöbb állat a tó délnyugati részének nádasaiban él.

Fő veszélyeztető tényezője az élőhelyvesztés, mivel a nádasokat rizsföldek nyerése céljából ma is irtják. A fajra a védelem ellenére ma is vadásznak részben húsnyerés céljából, részben hogy élve házikedvencként tarthassák a parasztok.

Populációja a kutatások szerint az utóbbi tíz évben felére csökkent. Míg 1994-ben még 11.000 egyedre, addig 2002-ben már csak 2500 egyedre becsülte a Természetvédelmi Világszövetség az egyedszámát vadon, és a feltételezések szerint azóta is rohamosan fogynak a populációik. Legnagyobb problémát az élőhely csökkenése jelenti, vagyis az otthont adó mocsaras területek lecsapolása, a rizsföldek terjeszkedése. Emiatt a fajt Vörös Listán a „kihalóban” levő kategóriába sorolta be.

Állatkertekben ritkán tartott faj, nagyjából 100 egyedét tartják világszerte. Az európai fajmegmentési programját (EEP) a Gerald Durrell alapította Durrell Wildlife Conservation Trust állatkertjében vezetik. Magyarországon csak a Szegedi Vadasparkban él egy pár belőle. [1] A vadasparkban élő párnak 2013 július 23-án kölyke született, mely az első Magyarországon született képviselője fajának.[2]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Újra párban a bambuszmakik! (magyar nyelven). Szegedi Vadaspark, 2012. augusztus 1. (Hozzáférés: 2012. augusztus 1.)
  2. Újabb szenzáció: Alaotra-tavi bambuszmaki született! (magyar nyelven). Szegedi Vadaspark, 2013. augusztus 23. (Hozzáférés: 2013. augusztus 24.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]