Alaogasi füziketirannusz
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Súlyosan veszélyeztetett      
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Phylloscartes ceciliae Teixeira, 1987 | ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Alaogasi füziketirannusz témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Alaogasi füziketirannusz témájú kategóriát. |
Az alaogasi füziketirannusz (Phylloscartes ceciliae) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a királygébicsfélék (Tyrannidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt Dante Martins Teixeira brazil ornitológus írta le 1987-ben.[3]
Előfordulása[szerkesztés]
Kis területen, Brazília északkeleti részén, Alagoas és Pernambuco államokban honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők, melyek napjainkban igencsak összefüggéstelen, széttöredezett élőhelyet nyújtanak e madarak számára az erdőirtások miatt. Élőhelyének csökkenése napjainkban is tart.[4] Az élőhelye összesen mintegy 110 négyzetkilométernyi területet foglal magába. elterjedési területének magassági korlátja 550 méteres tengerszint feletti magasságot takar, míg a legalacsonyabb terület, ahol előfordul 400 méteres tengerszint feletti magasságban van. Egyedeinek számát 250-999 közé teszik a szakemberek. A nedves esőerdőkben él, ám előfordul kevert faállományú erdőkben is, ahol 6-15 méterrel a föld fölött csapatokba verődve él. Átlagosan 3,6 év e madarak várható élettartama. A párzási időszak szeptembertől februárig tart.[5]
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 12 centiméter, testtömege 7-8 gramm.[6] Testének tollazata zömében olívazöld színű. Szemöldöki részét, szemének alját és fülének tájékát fehéres tollazat borítja. Testének alsó részei fehéres tollazattal borítottak. Begye halvány sárga színű, szárnyai sötétzöldek.
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Az elterjedési területe nem nagy, egyedszáma 50-249 példány közötti és csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján súlyosan veszélyeztetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. április 7.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. április 7.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. április 6.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. április 7.)
- ↑ Phylloscartes ceciliae. iucnredlist.org. (Hozzáférés: 2016. március 29.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. április 7.)
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. április 7.)
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
