Alany

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az alanynak nincs minden nyelvre érvényes kielégítő meghatározása. Annyi a közös vonása minden nyelvben, hogy nem létezhet igével való kapcsolaton kívül.

A flektáló nyelvekben, amilyenek az indo-európai nyelvek, és a magyar nyelvben is, egy ige alanya az, amely személyben, számban és, egyes nyelvekben (ezekben bizonyos esetekben), nemben egyezik azzal az igével. Ez nem érvényes az izoláló nyelvekre, amilyen a kínai.

A flektáló nyelvek hagyományos nyelvtanában az alanyt a következőképpen is definiálják (példák a francia nyelvből): az a fő mondatrész, amely azt jelöli,

  • aki vagy ami a cselekvő igenemű igei állítmány által kifejezett cselekvést végzi: La mère lave l’enfant. ’Az anya megmossa a gyereket.’
  • aki vagy ami elszenvedi a szenvedő igenemű igei állítmány cselekvését: L’enfant est lavé par la mère. ’A gyereket az anya mossa meg.’ (szó szerint, de magyarul nem helyesen: ’A gyerek az anya által van megmosva.’)
  • akihez vagy amihez a névszói állítmány tulajdonságot társít: La mère était contente. ’Az anya elégedett volt.’

Egy állítmánynak több alanya is lehet: „Az ital, a betegség, a kor, a családi perpatvarok megviselték.”

Kivételes eset az, amikor a mondatnak nincs alanya: „Havazik.”

Nemcsak valamelyik igemódú igének lehet alanya, hanem igenévnek is. Ez az alany lehet azonos az igemódban álló igéével („Pista nem tud úszni.”), de egyes nyelvek nyelvtana szerint, például a franciáé szerint, lehet csak az igenév alanya: J'ai vu Pista se noyer. ’Láttam Pistát fuldokolni.’

Általában az alanyt főnév vagy főnévi szerepű más szó adja, de a flektáló nyelvekben, és a magyarban is, az alany személyragja is kifejezheti: „Várok valakit.”

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Avram, Mioara [2001]: Gramatica pentru toţi (Nyelvtan mindenkinek). Humanitas, Bukarest
  • Nagy Kálmán [1980]: Kis magyar nyelvtankönyv. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest