Granadai Alahor
| Granadai Alahor | |
| opera seria | |
 | |
| Eredeti nyelv | olasz |
| Zene | Gaetano Donizetti |
| Főbb bemutatók | 1826. január 7. |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Granadai Alahor témájú médiaállományokat. | |
A Granadai Alahor vagy Alahor Granadában (olaszul Alahor in Granata) Gaetano Donizetti kétfelvonásos operája (opera seria). A szövegkönyvet valószínűleg Andrea Monteleone írta (a kéziraton csak M.A. jelenik meg) Etiénne de Jouy Luigi Cherubini számára írt, Les Abencerages című librettója alapján, aminek forrása Jean-Pierre-Claris de Florian Gonzalve de Cordove, ou Grenade reconquise című műve. Az ősbemutatóra 1826. január 7-én került sor a palermói Real Teatro Carolinóban. A mű eredeti partitúrája elveszett, Andrea Monteleone másolata több mint egy évszázaddal később került elő Bostonban. Magyarországon még nem játszották.
Szereplők[szerkesztés]
| Szereplő | Hangfekvés | Az ősbemutató szereposztása |
|---|---|---|
| Zobeida, Mohamed lánya, Alahor húga | szoprán | Elisabetta Ferron |
| Alahor, Mohamed fia | bariton | Antonio Tamburini |
| Muley-Hassem, Granada királya | alt | Marietta Gioia Tamburini |
| Sulima, Zobeida kedvenc rabszolgája | mezzoszoprán | Carlotta Tomassetti |
| Alamar, a törzs vezetője | tenor | Berardo Winter |
| Ismaele, Alamar állítólagos barátja | tenor | Salvatore Patti |
| Törzstagok, katonák, nép. | ||
Cselekménye[szerkesztés]
Első felvonás[szerkesztés]
Alahor, az abenszerázs titokban visszatér száműzetéséből és bosszút forral apja haláláért, akit az ősi ellenségek, a zegrisek gyilkoltak meg. Alamar, a zegrisek feje bosszút esküszik Muley Hassem király ellen, mivel az visszautasította leánya kezét és helyette az abenszerázsokból származó Zobeidát szándékszik maga mellé emelni. Alahor álruhát ölt és bejut az Alhambrába, a király palotájába. Itt megtudja, hogy a húga, Zobeida él és jól van. Felveszi a kapcsolatot Sulimával, Zobeida kedvenc rabszolgájával, aki bevezeti a leány elé. Alahor nem fedi fel kilétét, hanem elmeséli a lánynak élete történetét a királyt pedig azzal vádolja, hogy akarattal szítja a két törzs közötti viszályt. Nem számít arra, hogy a leány megvédi a kedvesét. A feldühödött Alahor ekkor felfedi kilétét és emlékezteti őt nemzetsége iránti kötelezettségeire. A király visszatér a palotába és az összesereglett nép előtt bejelenti, hogy feleségül veszi Zobeidát, de a lány elutasítja mondván, nem lehet a felesége, mert így elárulná törzsét. A dühös királynak az ijedt lány többet is elmond: bátyja hazatérését és azt is, hogy az életére törnek. Eközben Alahor találkozik Alamarral. A két ellenség a közös cél elérése érdekében szövetséget köt. A szövetség tagja Ismaele is, aki titokban azonban a királyhoz hűséges. Ismaele felkeresi a királyt és beszámolni neki az ellene irányuló összeesküvésről.
Második felvonás[szerkesztés]
A király nem érti, hogy miért akar az életére törni Alahor, ezért álruhába bújik és felkeresi őt. Beszélgetésük során azonban nem sikerül meggyőznie Alahort a „király tisztességes szándékáról” és belátja, hogy ellenfele hajthatatlan. Ekkor felfedi magát. Alahor rátámad, de a király testőrei közbelépnek és lefogják. A király megkegyelmez neki, és felajánlja neki, hogy Zobeida is szabadon távozhat. E nagylelkűség láttán Alahor eláll tervétől, sőt szembeszáll a közben mindenünnen előtörő összeesküvőkkel. Alamart lefegyverzik és elfogják, de a király ismét nagylelkű. Megbocsát Alamarnak is. A két nemzetség feje kibékül, Zobeida pedig boldogan nyújthatja a kezét a királynak.
Források[szerkesztés]
- Ashbrook, William. Donizetti and His Operas. Cambridge University Press (1982). ISBN 0-521-27663-2
