Green Day

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Al Sobrante szócikkből átirányítva)
Green Day
Green day Live 5 june 2013 in Rome.JPG
Információk
Eredet USA Amerikai Egyesült Államok
Aktív évek 1986
Műfaj Pop punk, alternatív rock
Kiadó Lookout! Records
Reprise Records
Tagok
Billie Joe Armstrong
Tré Cool
Mike Dirnt
Jason White
Jason Freese
Mike Pelino
Ronnie Blake

A Green Day weboldala

A Green Day kaliforniai punk rock együttes. 1989-ben tűnt fel 1000 hours című kislemezével. Elődjének tekinthetjük a két alapító tag előző formációját, a Sweet Children együttest, amelyet a két jó barát elég fiatalon, alig tizennégy évesen alapított. Jelenlegi tagjai Billie Joe Armstrong énekes és gitáros, Mike Dirnt basszusgitáros és vokálos, illetve Tré Cool dobos és vokálos. Koncertjeiken még a csapat tagjai Jason White gitáros, Jason Freese billentyűs, szaxofonos, harsonás, Mike Pelino gitáros és Ronnie Blake, aki trombitán játszik.

Legsikeresebb albumuk az az 1994-ben kiadott Dookie, amelyből világszerte húszmillió példányt adtak el, és ennek köszönhetően nagy hírnévre tettek szert. Ezután már csak a 2004-ben megjelent American Idiot elnevezésű albumuknak sikerült hasonló népszerűséget hoznia, amely világszerte tizenötmillió példányban kelt el. Összesen 65 millió példányban keltek el az albumaik, ebből 24 millió az Amerikai Egyesült Államokban.[1]

A Green Day számos zenei díj tulajdonosa.

Pályafutás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kezdetek (1987–1994)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Billie Joe Armstrong és Mike Dirnt 1986-ban mindössze tizennégy évesen alapították meg a Sweet Children együttest a kaliforniai Rodeóban és Angliában. Armstrong volt az énekes és gitáros, Dirnt a vokálos és basszusgitáros. Első fellépésük 1987. október 17-én volt Vallejoban, Kalifornia államban, a Rod’s Hickory Pit nevezetű helyen, ahol Billie Joe édesanyja dolgozott.

1990-ben az együttes úgy döntött, hogy a Sweet Childrent Green Day-re keresztelik át. Már ebben az évben csatlakozott a bandához John Kiffmeyer (Al Sobrante) dobos. A Green Day számot Billie Joe Armstrong írta első élményeiről a marihuánával.

Hamarosan az együttes szerződést kötött egy Kaliforniai kiadóval, a Lookout! Recordsszal. Ekkor készítették el első EP-jüket, ami a 1 000 Hours címet kapta, majd ezt követte 1990-ben az első album 39/Smooth címmel. Nem sokkal az album megszületése után Kiffmeyer dobos távozott az együttesből, és helyére Tré Cool került. Még ezen a nyáron elindult az első turnéjuk is, egyelőre még az ország határain belül.

A második albumuk 1991-ben készült el és a Kerplunk címet kapta. 1992 és 1993 számukra csaknem teljes egészében a turnékról szólt, amelyek immáron világra szólóak voltak, így koncerteket adtak Európában is. Népszerűségüket bizonyítja, hogy Kerplunk! elnevezésű albumukat csak Amerikában közel ötvenezer példányban adták el.

Nagyvilági pályafutás kezdete (1994–1997)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elért sikereken felbuzdulva nem sokkal a Kerplunk! album megjelenése után elhagyták a Lookout! Records kiadót és az ígéretesebbnek látszó Reprise Records vette őket a szárnyai alá. Ezt a rajongók egy része nem éppen tolerálta, de ekkor már készült az újabb nagylemez, amelyet 1994. február 1-jén ki is adtak, a címe pedig Dookie lett. Ez az album nagy ugrás volt számukra. A Basket case és Longview illetve When I Come Around című számaikat már az MTV is előszeretettel sugározta, és toplistákon is előkelő helyeken szerepeltek. A Green Day ebben az évben indult első világ körüli turnéjára is, valamint részt vettek az 1995-es Woodstock fesztiválon.

Alig több mint egy évvel követte ez az újabb albumuk, az 1995. október 10-én megjelent Insomniac névre hallgatott. Ez a lemez már nem szárnyalhatta túl az előzőt. A Dookie popos jellegét a szürke, kissé elborult témák váltották fel. J.A.R. című számukat például az Angus című filmben hallhatjuk viszont, ami eredetileg egy (később, 2000-ben, autóbalesetben elhunyt) barátjukról szól. Ez az időszak díjakban mindenesetre nem volt szegényes. Az 1996-os MTV által meghirdetett American Music Awardson három, az év legjobb előadója, a legjobb heavy metal/hard rock előadó és a legjobb alternatív előadó kategóriákban, illetve a „Walking Contradiction” című számukhoz készült videoklippel a Grammy gálán az év legjobb videoklipjének címén kívül még a szintén az MTV által meghirdetett MTV Video Music Awardson legjobb különleges effektek díját söpörhették be. Ezt az időszakot pár hónapos pihenés szakította meg, amely miatt több fellépést is lemondtak.

A kezdeti sikerek után (1997–2003)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1997-es Nimrodon az eddigiektől eltérően már vonós hangszerek és kürtök is színesítették a hangzásvilágot, valamint az hangulata is nagyban eltért az előző albumaiknál megszokottól. Ez egyfajta váltás volt amivel a punk stílusvonal elhalványulni látszott. Hitchin’ a ride című számuk ennek ellenére nagy népszerűségnek örvendett, és hetekig a slágerlisták élére került.

Az ezt követő 2000-ben megjelent Warning című lemez is az előző album által megkezdett irányvonalat követte, ezzel együtt a változásokat a banda tagjain is észrevehettük. Változott a zene hangulata, és már a szövegek is másképpen szólnak. Az eddigi sikerekhez képest ezt akár a mélypontnak is tekinthetjük, de ezt valahogy mégis cáfolni látszik a tény, hogy a 2001-ben megrendezett Kaliforniai Zenei Díjátadó gálán a kilenc díjra jelölésből mind a kilencet be is gyűjtötték.

2001-ben megjelent válogatáslemezük, az International Superhits, amelyen az eddigi legnagyobb slágereiken kívül két új szerzemény is szerepelt, Maria és Poprocks & Coke címmel.

Újabb sikerek (2004–2006)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2004 szeptemberében jelent meg az új album, az American Idiot, amely újabb világsikereket érhetett el. A stílusváltás itt már véglegesnek tűnik, az ekkor immáron 15 éves együttes elszakadt a punk stílustól és a rock illetve pop egyvelegét tálalta felénk. Az album címe is azt mutatja, hogy teljesen más szemszögből tekintenek a dolgokra. Szövegeikben már megvillannak politikai szurkálódások is, mindenesetre ezzel az albummal újra lázba tudták hozni a rajongókat, és újabb díjak bezsebelésére nyílhatott alkalmuk.

21st Century Breakdown (2009–)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2009. május 15-én hosszas várakozás után megjelent az együttes legújabb nagylemeze 21st Century Breakdown címmel. A lemez eddig alapvetően pozitív kritikát kapott és két hónap alatt elérte az Egyesült Államokban az aranylemez státuszt.[2] Az American Idiot koncepcióját követve a dalok itt is lineárisan épülnek fel egy pár, Christian és Gloria története köré. Az album három felvonásra van osztva: Heroes and Cons (Hősök és Csalók), Charlatans and Saints (Sarlatánok és Szentek), valamint Horseshoes and Handgrenades (Patkók és Kézigránátok).[3] Nem sokkal a lemez megjelenése után a Wal-Mart üzletlánc bojkottálta a lemez forgalmazását, mert szerintük a '21st Century Breakdown' sérti a közízlést, és a korongon található számok fiatalkorúaknak egyáltalán nem ajánlhatók. Az áruházlánc addig nem volt hajlandó forgalmazni a lemezt, ameddig a zenekar el nem készíti belőle a “clean” verziót, amelyen nincsenek 'korhatáros' szövegek. A történtekkel kapcsolatban Billie Joe a következőket nyilatkozta: „A Wal-Mart a legnagyobb áruház az országban, de nem hajlandó kitenni a lemezt a polcra, mert azt akarja, hogy cenzúrázzuk. A válaszunk rövid volt, de egyértelmű: nem! Sosem csináltunk ilyesmit, és nem fogunk a jövőben sem. Ilyenkor úgy érezzük magunkat, mintha 1953-ban lennénk. Ráadásul szerintem semmi mocskos nincs ezen az albumon.” Megegyezés nem született, és a Wal-Mart szóvivője elmondta: „Az előadón múlik, hogy hajlandó-e más verzióban is kiadni a lemezt. Ez esetben a zenekar úgy döntött, nem teszi meg ezt a lépést, így sajnos nem tudjuk árusítani az albumukat.”[4]

A Green Day kapta a 2009. év legjobb rockalbumáért járó Grammyt.

¡Uno! ¡Dos! ¡Tré! (2012–napjainkig)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Album címe Kiadás ideje
1,039 Smoothed Out Slappy Hours 1990. április
Kerplunk! 1991. január 17.
Dookie 1994. február 1.
Insomniac 1995. október 10.
Nimrod. 1997. október 14.
Warning 2000. október 3.
International Superhits (válogatáslemez) 2001. november 13.
Shenanigans 2002. július 2.
American Idiot 2004. szeptember 21.
Bullet in a Bible (koncertfelvétel) 2005. november 15.
21st Century Breakdown 2009. május 15.
Awesome as F**k (koncertfelvétel) 2011. március 22.
¡Uno! 2012. szeptember 25.
¡Dos! 2012. november 13.
¡Tré! 2012. december 11.
¡Cuatro! 2013. szeptember 24.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Green Day témájú médiaállományokat.