Aktiválási energia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Aktiválási energiának (jelölése: EA) nevezzük azt a minimális energiát, ami (pl. melegítés, sugárzás, elektromos hatás, [feszültség] formájában) egy kémiai reakció lezajlásához szükséges. Egy reakció során a reaktáns molekulák összeütköznek, és a kémiai kötések megfeszülnek, elszakadnak és újak képződnek a termékek létrejöttekor. A kellő aktiválási energiával rendelkező részecskék kémiai kötései felborulnak, majd egy átmeneti állapot, az ún. aktivált komplexum jön létre. Ebben már megtalálhatóak a kialakuló új kötések kezdeményei is.

E folyamat során a rendszer energiája maximálisra nő, azután lecsökken a termékek energiájára. Az aktiválási energia a maximális energia és a reaktánsok energiája közötti különbség, vagyis az az energiagát, amelyet a reakció előrehaladásához le kell győzni. Az aktiválási energia határozza meg, hogy a reakció sebessége hogyan változik a hőmérséklettel. Általában az aktiválási energiákat a reaktánsok móljaira jutó joule-okban szokás kifejezni. Az aktiválási energia csökkenése exponenciálisan növeli a reakció sebességét

A katalizátorok a kémiai átalakulás számára új, kisebb aktiválási energiájú reakcióutat biztosíthatnak. Ezzel magyarázható a katalizátorok reakciógyorsító hatása. Az élő szervezetekben az enzimek az aktiválási energiát csökkentve teszik lehetővé a biokémiai folyamatokat.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]