Medveköröm
A medveköröm (más néven akantusz, vagy medvetalpfű) egy Magyarországon is megtalálható cserjefajta, az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe sorolt medvekörömfélék (Acanthaceae) családjának névadó nemzetsége több mint 80 fajjal.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Származása, elterjedése
A Mediterráneumból származik.
[szerkesztés] Megjelenése, felépítése
Magas kóró vagy kisebb cserje. Levele többnyire nagy, szárnyasan öblös vagy szárnyasan hasábos, szúrós fogakkal. Nagy, felálló füzérvirágzata a szár csúcsán nyílik; az egyes virágok között gyakran nagy, szúrós fogú levelek nőnek. A virágok kelyhe kétajkú, lilás színű.
[szerkesztés] Életmódja, termőhelye
Nektárgazdag virágfüzérei sok rovart vonzanak.
[szerkesztés] Felhasználása
A Délkelet-Európában honos hosszúlevelű medvekörmöt (Acanthus longifolius) fehér, fürtben felálló, rózsaszín murvalevelű virágai miatt előszeretettel ültetik dísznövénynek. Az ókorban a díszkertek virágágyainak jellegzetes szegélynövénye volt.
[szerkesztés] A kultúrában
Buján csipkézett szélű, dúsan erezett levelei már az ókorban megragadták a művészek fantáziáját; így vált az „akantuszlevél” már az ókorban a korinthoszi oszlopok, továbbá különféle egyéb épülettagozatok, vázák meghatározó díszítményévé. Különféle változatait a reneszánsz és a barokk építészet is szívesen alkalmazta.
A keresztény művészetben a halhatatlanság, ritkábban a hatalom jelképe.
[szerkesztés] Források
- Magyar nagylexikon I. (A–Anc). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1993. 333. o. ISBN 963-05-6612-5
- Magyar Katolikus Lexikon
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum : FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998)

