Akó

Az akó egy európai eredetű űrmérték, amit ömlesztett szárazanyagok, illetve folyadékok mennyiségének jellemzésére használtak. Latin megnevezései: urna, tinna; német megnevezése: Eimer. Ma már elavult.

Az akó a mérték alapját jelentő dongás faedényt is megnevezi. Első magyar említése 1226-ból lelhető fel. Erdély kivételével az egész ország területén elterjedt. A 13. századig gabonamértékként is használták. Később elsősorban borászati űrmértékként terjedt el. Borászati alkalmazása kapcsán szőlőmértékként is használták.

1 akó 12-112 icce, leggyakoribb azonban 1 akó = 64 icce váltás.

Mai mértékegységben 1 akó 41,97 liter és 58,6 liter közé esett.

Híg űrmértékként a leggyakoribb alegységei:

• bécsi akó: (Fuder, Eimer) 1762-ig 58 liter utána 56,589 liter
• budai akó: 17. század végéig 53,72 liter, azután kb 1730-ig 54,94 majd 58,6 liter
• pesti, pozsonyi akó: 53,72 liter (A Pallas nagy lexikona szerint 50,8 l)

„Magyar akó” néven leggyakrabban a pesti, pozsonyi akót hivatkozták.

Irodalom

• Bogdán István: Régi magyar mértékek, Gondolat zsebkönyvek, Budapest, 1987
• Magyar katolikus lexikon, Szt. István Társulat, Szerk. Diós István
• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X