Ajtós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ajtós
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Alföld
Megye Békés
Népesség
Teljes népesség 0 fő +/-
Földrajzi adatok
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ajtós (Magyarország)
Ajtós
Ajtós
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 39′ 29″, k. h. 21° 16′ 01″Koordináták: é. sz. 46° 39′ 29″, k. h. 21° 16′ 01″
Ajtós (Békés megye)
Ajtós
Ajtós
Pozíció Békés megye térképén

Ajtós Magyarország hajdani, mára már elpusztult települése Békés megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egykori Ajtós a Maros hordalékháton feküdt. Ez a terület a mai Gyula (település) határa.

1874-ben Haan Lajos és Sztraka Ernő Gyulától ÉNy-ra azonosította a falu és a templom helyét. Karácsonyi János az elpusztult falut a ferences rendház helyén vélte felfedezni. 1934-ben Implom József ásatott Ajtóson, de középkori leleteket nem talált. 1991-ben Dr. Szatmári Imre meghatározta a falu helyét, de templomát nem sikerült megtalálnia.

Albrecht Dürer leírása:

"Én, ifjabb Albrecht Dürer, összegyûjtöttem édesapám feljegyzéseiből, honnét származott, hogy került ide, hogyan élt és hogyan halt meg békében" - írta 1524 karácsonya után Nürnbergben Családi krónika címû mûvében Dürer Albert. Ugyanebben az írásban olvasható az is: "Idősebb Albrecht Dürer a magyar királyságban született egy Ajtós nevű kis faluban, Gyula városa közelében, nyolc mérföldnyire Várad alatt, a családja pedig marha- és lótenyésztésből tartotta fenn magát. (…)"

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevét 1404-ben említik először, majd 1418-ban, 1456-ban, 1510-ben, 1532-ben is tesznek róla említést. Utoljára 1556-ban Eytas néven szerepel az okiratokban.[1]

1456. október 7. Az aradi káptalan oklevele

Nevét 1456-ban egy oklevél említi: „Az aradi káptalan bizonyítja, hogy néhai Maróthy László bán fiait – Lászlót és Mátét – beiktatta az Ajtóst Keresztélyné által elzálogosított Zaránd megyei Kégyós birtokba.”

Gyula várával „délnyugotról határos Apáthi és Kigyós; nyugotról mai határabeli Fövényes; - úgy határos Csaba, 's mai határabeli Vesze és Ajtos”. Lejjebb ugyancsak Ajtósról írja: „Ajtos – mai nevén Ajtosfok 1517-dik évben a ' budai káptalannak egy hiteles oklevele szerint : Ajtos Mihály és Ferencz birtoka volt, most gróf Wenckheim József Gyula alatti majorsági birtoka a' fejér Körös jobb partján, egész – az elébbi szám alatt emlitett Veszéig elterjed ő nagy erdejével.[2]

A településsel kapcsolatba hozható személyek nevei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pallas nagy lexikonában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

"Ajtós hajdan falu Békésmegyében, a Fehér-Körös jobb partján, most puszta a gr. Wenckheim-féle birtokon; a XV. és XVI. században az ajtósi Ajtósiak birtoka volt; e család magvaszakadtával a falu elpusztult, 1561-ben már nem létezett. A XV. században itt született Száraz Antal, az Ajtosiak jobbágya, ki később az ekeszarvát elhagyván, Gyulán az aranymüvességet kitanulta s nagyátyja volt a nevét németesített Dürer Albrecht híres festésznek. V. ö. Haan, Békésvármegye hajdana. l. 100."

A nyomdászat történetében[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Haan Lajos békéscsabai prédikátor 1878-ban kiadott művecskéjével teljesen tisztázta a kérdést. Bebizonyította, hogy az az Eytas község, melyet Dürer családi fészkének állít, a Gyula mellett fekvő Ajtós falu volt, melyet a törökök pusztítottak el a hódoltság alatt. Dürer magyar neve tehát Ajtósi. Erre vall a család nemesi címere is, mely hármas halmon kitárt ajtót ábrázol; de meg Dürer nem egyszer írta magát Thürer-nek, ami az Ajtósi egyszerű fordítása. "A sokáig komolyan emlegetett Száraz tehát csak a délibábos nyelvészkedés gyártmánya, sok társával egyben, akiket, ha elé akarnék sorolni, épp teli lenne velük ez a kis könyv".[3]

Dürer Albert magyar származású ember volt. Öregapja még a Békés megyei Ajtós községben szántóvetősködött. Édesapja aranymíves mesterséget tanult Gyulán, s vándorútján jutott el Nürnbergbe, ahol megragadt, feleségül véve mesterének a leányát, aki az idők folyamán tizennyolc gyermekkel ajándékozta meg őt. Az ilyes bő istenáldás akkoriban úgy látszik divat volt Nürnbergben; a híres könyvnyomtató Koberger Antoniusnak például nem kevesebb mint huszonhat gyermeke volt, kiknek egy része az édesapja vállalkozásainál talált foglalkozást. Dürer Albertet is kezdetben a maga nobilis mesterségére, az aranyművességre fogta az apja, de a fiút magasabb művészi ambíciók hevítették, s hosszas rimánkodására apja belenyugodott, hogy Wolgemuthoz menjen inasnak.[4]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar Országos Levéltár: Diplomatikai Osztály 15. og 5sz.
  • Haan, Békésvármegye hajdana. l. 100.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]