Air a D-dúr szvitből

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az Air a D-dúr szvitből az egyik legismertebb Johann Sebastian Bach-mű, a Zenekari Szvit III. D dúrban, oboára, trombitára, timpanikra (üstdobok), vonósokra és continuóra (BWV 1068) második, „Air” tétele.[1]
A C-dúrba transzponált átiratok Air G-húrra néven váltak népszerűvé.

A fiatal Bach

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felix Mendelssohn-Bartholdy (1809–1847)

Harmadik, D-dúr szvitjét Bach (1685–1750) valószínűleg a Lipcsében töltött 1730-as években írta. A művet a szerző életében nem adták elő, a kéziratot Mendelssohn fedezte fel. Ismereteink szerint 1838-ban, a lipcsei Gewandhaus Zenekar előadásában hangzott el először.

Az eredetileg vonószenekarra és basso continuóra szánt lassú, dalszerű második tétel 4/4-es ütemben íródott. Ennek átiratai közül a legismertebbet August Wilhelmj német hegedűművész (1845–1908) készítette jó 100 évvel a D-Dúr szvit megszületése után, hegedűre és zongorára.

Wilhelmj korának ízlésében alakította át a harmóniákat, a hegedűszóló pedig nem más, mint az első hegedű szólama C-be transzponálva. Így Wilhelmj elérte, hogy a szóló „kényelmesen” ráfér a hegedű legmélyebb és legsötétebb színezetű G-húrjára. Ezért adta Wilhelmj ennek az átíratnak az Air a G húrra nevet.

A G-húron való játék a húr elhelyezkedése folytán magas fokú technikát kíván. G-húrra írott művekben szívesen mutatták és mutatják be virtuozitásukat a hegedűművészek.

Misa Elman (1891–1967)

Az Air a G húrra népszerűvé válásában meghatározó szerepe volt Misa Elman, 1891-ben Ukrajnában született, és 1967-ben Amerikában meghalt hegedűművész koncertjeinek és hangfelvételeinek.

A D-Dúr szvit Air tételének időközben számos más átírása is született. Gyakran hangzik fel önálló darabként nem csak hegedűn, hanem a legkülönbözőbb hangszereken, így például gitáron vagy fuvolán is, de az Air G-húrra elnevezés most már mindig elkíséri.

Nem csak koncertpódiumról hallhatjuk gyakran, dallamát az élet minden területén hasznosítják. Esküvők örömteliségét, a repülőgép földre szállásának könnyedségét hivatott aláhúzni, vagy éppen a telefonkapcsolásra való várakozást kellene megédesítse a nem mindig magas művészi színvonalon bejátszott melódia.

Az eredeti Bach hangszerelésben hallható az Air egy részlete a Sárga tengeralattjáró című Beatles rajzfilmben, amikor a szönyek tengerébe tévedett tengeralattjáró meggyújt egy robbanó szivart, amit egy bokszoló szörnynek maga adott.

Hallgassuk meg[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az „Air” szó jelentése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az air szó ebben az összefüggésben nem ’levegő’ jelentésű, hanem áriát, egyfajta dalt jelent a francia és az angol nyelvben. Az air (ária) jelenthet egyszerűbb hangszeres zenedarabot is, többnyire kétrészes dalformában. A korálzenében a fő dallamrészt jelölték evvel a szóval.

Bach korában air névvel illettek egy szvitben fellépő tételt, ha az nem táncos jellegű volt, ugyanis a szvit eredetileg stilizált táncok sorozatát jelentené, egy nyitánnyal bevezetve.

Ismertebb felvételek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Matthias Bamert – Stokowski's Symphonic Bach
  • Rudolf Baumgartner – Best of Bach
  • Rudolf Baumgartner – Brandenburg Concertos
  • Adolf Busch – Brandenburg Concertos/Suites
  • Wendy Carlos – Switched-On Boxed Set
  • Pablo Casals – Pablo Casals Plays Bach – The Electrical "Recordings
  • Marcel Dupre – The Art of Marcel Dupre
  • John Eliot Gardiner – Orchestral Suites
  • Virgil Fox – The Bach Gamut Vol. 1
  • Virgil Fox – Virgil Fox – "Encores"
  • Akademie fur Alte Musik Berlin – La Musique d'orchestre
  • Reinhard Goebel – Orchestral and Chamber Works (Collectors Edition)
  • Reinhard Goebel – Orchestral Suites
  • Roy Goodman – The Four Ochestral Suites
  • Brazilian Guitar Quartet – Orchestral Suites arr. for guitar quartet
  • Nikolaus Harnoncourt – Brandenburg Concertos
  • Christopher Hogwood – Orchestral Suites
  • Christopher Hogwood – Orchestral Suites 3 & 4 , Concerto for 2 Harpsichords BWV 1062
  • Otto Klemperer – Orchestral Suites
  • Ton Koopman – Four Orchestral Suites
  • Ton Koopman – Simply Baroque
  • Sigiswald Kuijken – Orchestral Suites
  • Jeanne Lamon – Orchestral Suites
  • Philip Ledger – Orchestral Suites
  • Raymond Leppard – Works for Orchestra
  • Gunar Letzbor – Four Orchestral Suites
  • Bernhard Lindner – Bach Meets the Future
  • Jacques Loussier – The Best of Bach
  • Neville Marriner – Brandenburg Concertos
  • Neville Marriner – Orchestral Suites
  • Neville Marriner – Works for Orchestra
  • Steven Mauk – The Saxophone and Me: J.S. Bach
  • Yo-Yo Ma – Simply Baroque
  • Yehudi Menuhin – Orchestral Suites & Musical Offering
  • Helmut Müller-Brühl – Complete Orchestral Works
  • Karl Munchinger – Orchestral Suites
  • Karl Munchinger – Orchestral Works
  • Milan Munclinger – Suites for Orchestra
  • Philipp Nicolai – The Synthesizer Through All Ages (From Bach to Satie)
  • Jean-Francois Paillard – Orchestral Suites Vol.2 Re-Mastered
  • Andrew Parrot – Brandenburg Concertos & Orchestral Suites
  • Trenkner-Speidel Piano Duo – Orchestral Suites Max Reger arrangement for Piano Duo
  • Philip Pickett – Orchestral Suites
  • Trevor Pinnock – Brandenburg Concertos
  • Trevor Pinnock – Orchestral Suites
  • Ross Pople – Orchestral Suites & Concerto for Oboe and Violin
  • Felix Prohaska – Orchestral Suites
  • Valentin Radu – Magnificat in D major
  • Karl Richter – Orchestral Suites
  • Karl Ristenpart – Orchestral Suites
  • Karl Ristenpart – Works for Orchestra
  • Rolla János – Four Orchestral Suites
  • Jordi Savall – Orchestral Suites
  • Peter Schreier – Orchestral Suites
  • Steven Slawson – Bach on Wood
  • Ward Swingle – Jazz Sebastian Bach
  • Henryk Szering – Violin Concertos
  • Tomita Iszao – Bach Fantasy
  • various – Bach 2000: The Complete Bach Edition
  • Various – Bach: Greatest Hits
  • Various – Orchestral Works (Bach Edition Volume 1)
  • Herbert von Karajan – Air from Suite No. 3
  • Herbert von Karajan – Brandenburg Concertos
  • Herbert von Karajan – Brandenburg Concertos and Orchestral Suites Nos. 2 & 3
  • Helmut Winschermann – Orchestral Suites 3 & 4 + Concertos BWV 1060 & 1063
  • Johannes W. Schenk – AS TIME GOES B.A.C.H.
  • Raoul Zaadnoordijk – Sampled On Bach

Lásd még a Wikipédiában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felhasznált forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kiegészítő irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Joshua Rifkin: Verlorene Quellen, verlorene Werke, in: Martin Geck (Her.): Bachs Orchesterwerke. Bericht über das 1. Dortmunder Bach-Symposion 1996. Witten 1997, ISBN 3-932676-04-1 (németül)
  • Philipp Spitta: Johann Sebastian Bach, Leipzig 1873–79, 2 Bände. (németül)

További kiegészítések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap