Agobard
Agobard (769 körül – 840.) karoling-kori pap és Lyon érseke. Lyont a karoling reneszánsz egyik központjává tette, létrehozva a lyoni könyvtárat és másolóműhelyt. Így nagy szerepe volt az ókori írók áthagyományozásában is.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Életének korai szakaszáról, illetve rokonairól keveset tudunk. Valószínűleg 769-ben született Hispániában, vagy Septimania tartományban. Feltételezések szerint vizigót származású volt. Galliába 781-ben érkezett, ahol Narbonne-ban telepedett le. Anniani Szent Benedek kíséretéhez tartozott.
Teológiai és tudományos felkészülés után Lyonba ment 795 vagy 798 körül, Leidrade püspök kíséretében. Pappá 804-ben szentelték, majd Leidrade segédpüspöke lett. 816-ban Lyon érseke lett, miután a püspök Saint-Médard de Soissons kolostorába vonult. Kinevezése problémákat szült, mivel Leidrade nevezte ki őt utódjának, szemben a kánoni szabályok által előírt választással. Ő viselte először az érseki címet is Lyonban.
816-ban Reims-ben V.István pápa kíséretében részt vett Jámbor Lajos császárrá koronázásán.
825-ben részt vett a képrombolások körüli viták újabb szakaszában, ahol ikonoklaszta, azaz képromboló álláspontra helyezkedett.
833-ban Lothárt támogatta Jámbor Lajossal szemben, mivel attól tartott, hogy ez utóbbi uralma ártani fog a birodalom egységének, és ezzel a keresztény egységnek is. Emiatt Jámbor Lajos a 835-ös tionville-i zsinaton megfosztotta érseki székétől. Agobard Itáliába menekült, ahonnan szembehelyezkedett az utódja, Amalaire liturgikus reformjaival. A száműzetésből 839-ben tért vissza és az érseki székét is visszakapta. 840-ben halt meg Saintes-ben.
Lyonban június 6-án tartják ünnepét
[szerkesztés] Tevékenysége Lyonban
Agobard Lyonban a lyoniak lelki életének gondozására törekedett, ezért Florus diakónus segítségével létrehozta a Szent János könyvtárat és másolóműhelyt. A lyoniak és az egyház értékeit a helyi nemesek hatalmaskodásaival szemben is megvédte. Száműzetése alatt Florus diakónus segítségével betartatta a részben általa bevezetett lyoni rítust.
Érseksége alatt 27 művet alkotott, melyekben leleplezte a babonaságokat, és a képtisztelet ellen hozott fel érveket. De Grandine et Tonitruis (Kb.: Jégesőről és mennydörgésről) című művében például leírja, hogy az egyik nap néhány lyoni ki akart végezni néhány személyt. Azt állították, hogy a vádlottak egy levegőből mozgó hajóval érkeztek. Agobard megmentette ezeket, állítva, hogy azok, akik az égen hajókat látnak, csak a felhőkbe képzelik bele ezeket a képeket.
Mivel egy, a világi viszonyok felett álló egyházban hitt, nem támogatta az ún. magánegyházak (németül:Eigenkirche) gyakorlatát, azaz, hogy a helyi földesurak a maguk által létrehozott kolostorokba, templomokba maguk nevezzenek ki papot. Ugyanebből a megfontolásból támogatta a keresztény közösséget magába foglaló császárság egységét is. Ebből az elképzelésből kiindulva befolyást igyekezett gyakorolni a birodalmi politikára is.
Ellenezte, hogy a burgundi jog alkalmazható legyen Lyonra is, mivel egyrészről egy univerzális, minden keresztényre kiterjedő jogban hitt, másrészről pedig a burgund jogot Lyonban bevezető király ariánus volt. A jogegység híveként ellenezte és babonaságnak tartotta az istenítéleteket is. Mikor 833-ban Jámbor Lajos egyik fiát, a későbbi Kopasz Károlyt igyekezett az utódlásnál előnyben részesíteni a másik két fiával szemben,megszegve a frankok ősi öröklési szokásait, Agobard több más püspökkel együtt fellépett a császár ellen, és részt vett Soissons-ban Jámbor Lajos engedménytételénél. Agobard ekkor újra Lothárt biztosított támogatásáról.
[szerkesztés] Zsidóellenessége
Agobard legalább öt levelet írt a lyoni zsidók ellen, akiknek Jámbor Lajos adott bíráskodási privilégiumot, kivéve őket a püspök joghatósága alól, és a zsidóbíró (iudex iudeorum) alá rendelve őket. A zsidók mentesültek továbbá az úthasználati díj alól, és más kiváltságokat is kaptak, például a zsidóbíró a császárnak lett alárendelve. Az érsek számára, aki a keresztény egységet tartotta leginkább szemelőtt, ez természetesen szemet szúrt. Megpróbált a császárnál közbenjárni, illetve felhívni saját híveit, hogy ne érintkezzenek a zsidókkal a város egysége érdekében. Érdekes módon azonban a zsidókkal szembeni írásaiban nem említi a későbbi korokban megszokottá vált uzsorát.
De judaicis superstitionibus című művében (Kb. "A zsidó babonákról") hangsúlyozza, hogy az egyháznak missziós feladatai vannak a zsidókkal szemben, és óvott azok térítéseitől. Többször hiába követelte tőlük, hogy kereszteljék meg a rabszolgáikat.
[szerkesztés] Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Agobard de Lyon című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. A fordítás eredetijének szerzőit az eredeti cikk laptörténete sorolja fel.
[szerkesztés] Magyar forrás
- Szántó Konrád: A katolikus egyház története. 1987. ISBN 9633634814
