Aggteleky Béla
| Aggteleky Béla | |
| Született | Sopron, 1890. szeptember 14. |
| Elhunyt | Genf, 1977. augusztus 4. |
| Nemzetisége |  magyar |
| Fegyvernem | gyalogos |
| Szolgálati ideje | 1909–1945 |
| Rendfokozata | altábornagy |
| Egysége | 2. , majd 3. hadsereg |
| Csatái | II. világháború |
Aggteleky Béla (Sopron, 1890. szeptember 14. – Genf, 1977. augusztus 4.) altábornagy a II. világháborúban.
[szerkesztés] Élete
A pécsi honvéd hadapródiskolát végezte el 1909-ben. Az I. világháborúban főhadnagy volt. 1917-ben vezérkari tanfolyamot végzett, majd százados és 1921-ig a Ludovika Akadémia tanára. 1922-től a soproni katonai főreáliskolában tanított. 1925-ben Szabályzatismertető Tanfolyamot (SZIT) végzett, 1927 – 1940-ben a Honvédelmi Minisztériumban dolgozott. 1940. július 1-jétől vezérőrnagy, az I, 1942. november 1-jétől altábornagy, a II. hadtest, 1944. augusztus 1-jétől október 8-áig a III. hadtest parancsnoka volt. Részt vett az Erdélyért vívott harcokban. 1944. augusztus 8-án az I. hadtest parancsnokává nevezték ki, megbízták a háborúból való kiugrás katonai biztosításával Budapesten. 1944. október 15-én a nyilas puccs napján helyettese, Hindy Iván vezérőrnagy felszólította a nyilasokhoz való csatlakozásra, majd azt elutasítva Hindy segédletével letartóztatták.[1] 1945-ben kiszabadult, 1956-ig Magyarországon élt, majd Svájcba távozott, és 1977-ig, haláláig az 1944. október 15-ei eseményekre vonatkozó dokumentumok összegyűjtésén dolgozott, ezeket a Magyar Néphadsereg Hadtörténeti Intézetére hagyományozta.
[szerkesztés] Jegyzetek
[szerkesztés] Forrás
- Magyar életrajzi lexikon III.: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. 4. o. ISBN 963-05-2500-3 Online hozzáférés
