Afrikai ibolya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Saintpaulia
Saintpaulia ionantha cultivar
Saintpaulia ionantha cultivar
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Csuporkafélék (Gesneriaceae)
Nemzetség: Afrikai ibolya (Saintpaulia)
J.C.Wendl.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Saintpaulia témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Saintpaulia témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Saintpaulia témájú kategóriát.

Az afrikai ibolya, elterjedtebb nevén fokföldi ibolya (Saintpaulia) az ajakosvirágúak rendjébe, a csuporkafélék (Gesneriaceae) családjába tartozó növénynemzetség. Pármai ibolya néven is ismert.

Neve kétszeresen is megtévesztő, hiszen egyrészt Fokföldtől nagyon messze él, másrészt rendszertanilag távol áll az ibolyafajoktól (Viola sp.). Virága is csak némileg hasonlít az ibolyáéhoz. Porzója kevesebb (2-4), mint az ibolyáé, sarkantyúja sincs. Egyik faját Tanzánia kormányzója, Walter von Saint-Paul-Illaire báró fedezte fel 1892-ben a kelet-afrikai Urambara-hegységben, tőle kapta tudományos nevét: Saintpaulia ionantha. Az ennek nevében szereplő „ionantha” görög eredetű szó, amely ibolyavirágot jelent. Leghelyesebb lenne Urambara-csuporkának nevezni, ahogy a német kertészek teszik.

Az afrikai ibolya magassága 6–15 cm. Levelei ovális alakúak, hosszúságuk 2,5–8 cm melyek egy 2–10 cm-es szár végén vannak. Rengeteg színben virágzik, bár magyarországi üzletekben főleg kékeslila, bíbor, rózsaszín és néha fehér virágú változatait árusítják.

Gondozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az afrikai ibolya laza, jól levegőző talajban érzi jól magát. A virágboltokban kapható hagyományos talajkeverék megfelelő számára, de azt még esetleg kiegészíthetjük egyharmad részben tőzeggel, valamint egy kevés dolomitporral és szuperfoszfáttal is gazdagíthatjuk.

Mivel a növény fényigényes, csak egyenletesen, jól megvilágított helyen fejlődik megfelelően. A tűző naptól viszont óvni kell, mert hatására a leveleken száraz, barna foltok alakulhatnak ki. Kevés fény hatására a növény felnyurgul, a levélszárak megnyúlnak.

Az afrikai ibolya trópusi származása miatt a 18-22 °C-os kiegyenlített hőmérsékletet és a mérsékelten párás (60%) relatív páratartalmú környezetet kedveli. Bár páraigénye elég magas, viszont a leveleket soha ne permetezzük, mert az foltosodásukhoz, rothadásukhoz vezethet.

Ügyeljünk arra, hogy mindig alulról öntözzük a virágot. 15 perc után borítsuk ki a vizet, ami ottmaradt az alátétben, ezzel elkerülhető az álló vízzel járó gyökér- és tőrothadás. Amennyiben azt tapasztaljuk, hogy az alsó levelek kókadni kezdenek, általában a túlöntözésre és a pangó vízre gyanakodhatunk kiváltó okként.

Levéldugványról szaporítsuk. A növényről válasszunk le néhány levelet 3–5 cm-es levélnyéllel, és gyökereztetésre állítsuk vízbe, majd tegyük meleg helyre. A vizet kétnaponta cseréljük. Amikor a gyökeresedést követően már apró levelek is kifejlődtek, ültessük át tápdús, laza virágföldbe, és neveljük tovább.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]