Vadgesztenye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Aesculus szócikkből átirányítva)
Vadgesztenye
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids II
Rend: Szappanfavirágúak (Sapindales)
Család: Szappanfafélék (Sapindaceae)
Nemzetség: Vadgesztenye (Aesculus)
L.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vadgesztenye témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vadgesztenye témájú médiaállományokat és Vadgesztenye témájú kategóriát.

Közönséges vadgesztenye (Aesculus hippocastanum) őszi színekben

A vadgesztenye (Aesculus) a szappanfavirágúak (Sapindales) közé tartozó szappanfafélék (Sapindaceae) családjának egyik legismertebb nemzetsége mintegy 15 fajjal. Egyéb nevei: bokrétafa, lógesztenye.

Származása, elterjedése[szerkesztés]

A nemzetség holarktikusÉszak-Amerikában több faja él, mint Európában. A fajok többsége a mediterrán éghajlatot kedveli, de némelyik (például a közönséges és a hússzínű vadgesztenye) a Kárpát-medencében is megél.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

A vadgesztenyefajok fák vagy bokrok. A fák koronája általában terebélyes. Átellenesen álló, ujjasan összetett, hosszú nyelű levelei 5–9 visszás tojásdad alakú, fűrészes élű levélkéből állnak. A levélkék válla elkeskenyedik, a csúcsuk hegyes. A levelek erezete élre futó, szárnyas.

Két-, illetve háromszínű virágaik nagy, felálló bugákba állnak össze. Termésük hasonló a gesztenye (Castanea) fajokéhoz, azokénál kevésbé tüskés, bőrszerű tok. A magvakon nagy köldökfolt látszik.

Életmódja, élőhelye, termesztése[szerkesztés]

Lombhullató. Homokos és agyagos talajokon is megél.

Magvait ősszel vagy tavasszal, lehetőleg előcsíráztatás után a szabadba vetik – köldökfolttal lefelé, barázdákba. A kertészeti változatokat tavasszal oltással vagy nyár elején szemzéssel közönséges vadgesztenye (Aesculus hippocastanum) alanyon szaporítják. A cserjés vadgesztenye (Aesculus parviflora) feltöltéses bujtással és gyökérdugványról is szaporítható.

Felhasználása[szerkesztés]

A közönséges vadgesztenye az aranyér, a vénás és hajszálér-keringési elégtelenség kezelésére ajánlott egyéb érerősítő növényekkel együtt, mint például a nagylevelű csodamogyoró, a kanadai aranygyökér és a szilvalevelű bangita. A modern gyógyászatban felhasznált része a mag (korábban a kérgét és a levelét is használták, de ma már ez nem jellemző), amely nagy keményítőtartalma miatt takarmányként is használható, bár enyhén mérgező.[1]

Magja 10-30% triterpén szaponinokat (eszcin) tartalmaz,[2][3] mely felületaktív anyag alkalmassá teszi, hogy hatékony házi-mosószert készítsenek belőle.[4][5]

Károsítói[szerkesztés]

A vadgesztenyelevél-aknázómoly (Cameraria ohridella) 1985-ben jelent meg Macedóniában. 2000-ben már Közép- és Kelet-Európában is általánosan elterjedt. Különösen a városokban ültetett fákat fertőzi.

Rendszertani felosztása[szerkesztés]

A nemzetséget 5 fajcsoportra tagolják:

Hibrid:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Dános Béla: Farmakobotanika. 3. jav. kiad. Budapest: Argumentum. 2006. 187. o. ISBN 963 446 204 9  
  2. Vadgesztenye (magyar nyelven). Naturportal. (Hozzáférés: 2023. február 19.)
  3. Anikó, Szabó: A vadgesztenye titkos mulekulái - Dr Ganga Natúr Kozmetikum (magyar nyelven). Kvantum Natúr Kozmetikum, 2018. január 11. (Hozzáférés: 2023. február 19.)
  4. Így készíts mosógélt házilag, VADGESZTENYÉBŐL! (magyar nyelven). NoSalty. (Hozzáférés: 2023. február 19.)
  5. gsztnynfa: ✔️ Mosás vadgesztenyével (magyar nyelven). Gesztenye Info, 2021. június 15. (Hozzáférés: 2023. február 19.)

Források[szerkesztés]