Adriai tok
 |
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Sebezhető       |
||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Acipenser naccarii Bonaparte, 1836 |
||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Adriai tok témájú rendszertani információt. |
Az adriai tok (Acipenser naccarii) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályához, ezen belül a tokalakúak (Acipenseriformes) rendjéhez és a valódi tokfélék (Acipenseridae) családjához tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulása
Az adriai tok elterjedési területe az Adriai-tenger parti vizei, ahonnét ívni a Pó-síkság folyóiba vonul.
[szerkesztés] Megjelenése
Az adriai tok testhossza 100-150, legfeljebb körülbelül 200 centiméter. A nagy példányok ma már nagyon ritkák. Felül megcsontosodott orra csak mérsékelten hosszú, alig hosszabb a fej hosszának egyharmadánál. Elöl kerekded vagy tompa kúp alakú. Viszonylag hosszú bajuszszálain nincsenek rojtok, kerekdedek és közelebb helyezkednek el az orr hegyéhez, mint a szájhoz; visszahajtva nem érnek a száj pereméig. A halnak 11-14 hátvértje és 32-42 szorosan egymásra simuló oldalvértje van, ez utóbbiak több mint kétszer olyan magasak, mint szélesek. A hasvértek száma 8-11. Hátoldala tartózkodóhelye szerint lehet sárgás, okker színű, barnás vagy csaknem feketés. Hasoldala, hasonlóan a nagy csontos vértekhez, a sárgástól a piszkosfehérig változik.
[szerkesztés] Életmódja
Az ívási időszakban az adriai tok a tengerből felúszik a folyókba. Ezt a halfajt még nem tanulmányozták eléggé, hogy biológiájáról többet tudjanak. A folyóvizek szennyezése és ívóhelyeinek beépítése előtt az adriai tok az Adriába ömlő folyók középső szakaszáig felhatolt, ahol április-májusban a mély, erősen áramló víz alatt a homokos vagy kavicsos fenéken rakta le ikráit. Akkoriban keresett étkezési hal volt. Állománya napjainkban, a többi tokféléhez hasonlóan, súlyosan veszélyeztetett.
[szerkesztés] Forrás
- Természetkalauz: Édesvízi halak, Magyar Könyvklub, Budapest, 1996., ISBN 963 547 140 8
