Adolfo Wildt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Adolfo Wildt
2435 - Milano - Università statale - Adolfo Wildt (1868-1931) - Sant'Ambrogio - Foto Giovanni Dall'Orto, 22-Feb--2008.jpg
Született
1868. március 1.
Milánó
Elhunyt
1931. március 12. (63 évesen)
Milánó
Foglalkozása szobrász
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Adolfo Wildt témájú médiaállományokat.
Szent Ambrus (részlet)
Arturo Ferrarin (1929)

Adolfo Wildt (Milánó, 1868. március 1.Milánó. 1931. május 12.) olasz szobrász. Neoklassszicista stílusban dolgozott, amelyet szerencsésen ötvözött a modern stílusirányokkal, élete utolsó évtizedében divatba hozta az ő stílusát a novecento, 1922-től a Novecento művészcsoport egyik vezető tagja lett.

Élete, munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Svájci eredetű szegény családban született, amely már több generáció óta Lombardiában élt. Kilencéves korában kimaradt az iskolából, hogy pénzkeresetével családját segítse. Fodrász-, majd ötvös műhelyben dolgozott. Később sikerült szobrászok körül működnie, Giuseppe Grandi szobrászművésznél megtanulta a modern műanyagok használatát, a Frigyes Villa[1] díszítésekor a márványfaragást sajátította el. Tanulmányokat folytatott az Iparművészeti és a Képzőművészeti Főiskolán, ahol az ókori görög kultúra tanulmányozása mély benyomást tett rá, mesterei voltak Francesco Barzaghi és Ambrogio Borghi.

Első portrészobrát, amelyet a feleségéről mintázott, 1893-ban állította ki a milánói országos kiállításon, nagy sikere volt vele, megvásárolta a római Galleria d'Arte Moderna. Franz Rose, egy porosz gyűjtő 1894-ben szerződést kötött vele. Ettől kezdve rendszeresen szobrászati tevékenységet folytatott, 1900-ban megnyitotta műhelyét Milánóban a Garibaldi utca 97. szám alatt.[2] Kiállításokon vett részt Milánóban, Monacóban, Zürichben, Berlinben, Drezdában. Az 1920-as évek első felében többször is kiállított a velencei biennálén.

1921-ben könyvet írt a márvány szobrászművészetről, s szobrászati iskolát alapított, amely aztán 1923-tól betagozódott a milánói Brera-akadémiába. Híres tanítványai voltak, köztük Lucio Fontana. 1922-től a Novecento művészcsoport egyik vezető egyénisége lett, a klasszicista hagyományok folytatása és a modern stílusokkal való szerencsés találkozása predesztinálta erre a megtisztelő feladatra. A legfelsőbb körökből kapott megrendeléseket, 1923-ban Mussolini portrészobrát[3] is elkészítette.

Művészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neoklasszicizmusra és dekorativitásra, olykor meghökkentésre törekvő művészete gyakran rokonítható a szecesszióval, az expresszionizmussal vagy a XIX-XX. századi naturalizmus mentén is jelentkező verizmussal. Portrészobrokat (maszkokat, groteszkeket is), monumentális köztéri alkotásokat és síremlékeket készített.

A bemutatott 1908-as önarcképe az expresszionizmus jegyeit mutatja, Szent Ambrusról készült életnagyságú portrészobra a klasszicizáló és a szecessziós stílust egyesíti, Arturo Ferrain (1895-1941) híres olasz pilótáról készült portrészobra a Novecento leghagyományosabb vonalát követi.

A stílusok sokfélesége közepette egyesítette alkotásaiban a mondanivalóját leginkább kifejező stílusjegyeket. Fájdalmait, groteszkjeit expresszionista stílusban ábrázolta, síremlékeinek stílusa a szecesszióhoz állt legközelebb.

Művei (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Trilógia kút (Milánó, Galleria d’Arte Moderna)
  • Önarckép (Milánó, Galleria d’Arte Moderna)
  • Atte (Róma, Galleria d’Arte Moderna)
  • Toscanini portréja (Róma, Galleria d’Arte Moderna)
  • Szent Ambrus szobra (Milánó, Katolikus Egyetem)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Adolfo Wildt témájú médiaállományokat.
  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]