Adelheid jeruzsálemi királyné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Adelaide del Vasto szócikkből átirányítva)

Adelheid jeruzsálemi királyné és szicíliai grófné, született Adelaide del Vasto (olaszul Adelasia Incisa del Vasto; Piemonte, 1074 – Patti, 1118. április 16.) itáliai nemeskisasszony, első házassága révén Szicília grófnéja, második házassága révén Jeruzsálem királynéja.

Tartalomjegyzék

Élete [szerkesztés]

Argent a chief gules.svg

Adelaide del Vasto 1074-ben jött világra Manfred del Vasto liguriai őrgróf[m 1] és Agnès de Vermandois gyermekeként. Ordericus Vitalis angol történetíró szerint Adelaide del Vasto édesapja a híres Bonifacio del Vasto volt;[m 2] azonban a legtöbb történész Gaufridus Malaterra itáliai szerzetes elbeszélésének ad igazat, eszerint Adelaide del Vasto unokahúga volt Bonifacio és Anselmo del Vastónak.[m 3] Apai ágról egy ősi itáliai nemesi házból, az Aleramid családból származott, és távoli rokonságban állt a montferrati grófi családdal. Fivérei felnővén szinte mindannyian uralkodói rangra tettek szert, megalapozva a család saluzzói, buscai, lanciai, cevai és savonai őrgrófi ágait.

A krónikások szerint Adelaide del Vastót kiforgatták vagyonából, s ő nincstelenként menekült vagyona elrablói elől Szicília földjére, ahol feleségül ment az uralkodóhoz. A meseszerű események háttere valószínűleg azon alapszik, hogy édesapja 1079-ben bekövetkezett halála után Adelaide del Vasto nagybátyjai gyámsága alá került – innét származik Ordericus Vitalis téves nézete, miszerint a nemeskisasszony Bonifacio del Vasto leánya volt. 1089-ben gyámjai feleségül adták őt I. Roger szicíliai grófhoz, aki azelőtt már kétszer volt nős, de mindkét felesége korán elhalálozott. A frigyben a menyasszony mesébe illő hozománya mellett az Aleramid család normann kapcsolatai is döntő szerepet játszottak. A hozomány – mivel a hagyományok és a száli törvény szerint a föld csak fiágon öröklődhetett tovább – nem jelenthetett területeket, ami a feudális kor nézőpontja szerint szegénységre vallott; feltehetően ez alapozta meg azt a mondát, hogy Adelaide szegényen ment a szicíliai uralkodóhoz. A kapcsolatból négy gyermek származott:

  • Simon (1093–1105), később Szicília grófja
  • Matild (1094–?), II. Rajnulf alifei gróf feleségeként Alife grófnéja
  • Roger (1095–1130), később Szicília grófja és királya, Taranto hercege
  • Maximilla (1098 körül–1137 után), Aldobrandeschi VI. Hildebrand felesége.

1101-ben, férje halálát követően Adelheid özvegy grófné uralkodott Szicíliában, előbb mint legidősebb fia, majd az ő halála után második fia régenseként. Uralma alatt Christodulus emír az uralkodói udvar egyik vezetőjévé és első emberévé emelkedett, és megalapította Palermo városát, a birodalom új székhelyét. Adelheid grófné befolyására és közbenjárására fivére, Enrico del Vasto megszerezte a hatalmat Paternò és Butera fölött, majd uralma növelése érdekében házasságot kötött I. Roger szicíliai gróf első feleségétől született legidősebb gyermekével, Flandina grófnővel.

1112-ben frank lovagok keresték fel az özvegy grófnét I. Balduin jeruzsálemi király házassági ajánlatát hozva. A jeruzsálemi uralkodó első felesége még a keresztes háborúk első évében elhunyt; a frank nemesi sorból származó I. Balduin ezután Arda marasi úrnő személyében örmény nemeskisasszonyt vett feleségül. 1105-ben a király gyermektelenségre hivatkozva kolostorba kényszerítette második hitvesét; valójában azonban az örmény kapcsolatok elértéktelenedése vezetett Arda királyné elűzéséhez. A jeruzsálemi uralkodót az vezette az özvegy megkéréséhez, hogy a mesébe illő hozomány mellett a grófné kapcsolatai a szicíliai normannokkal tengeri hatalommal kecsegtetett az antiókhiai normannokkal szemben.

Minthogy második fia már elég érett volt az önálló uralkodáshoz, Adelheid grófné tárgyalni kezdett a jeruzsálemi követekkel. Azt szabta meg feltételként az ajánlat elfogadásához, hogy ha fia születik a jeruzsálemi királytól, mindenféleképpen ez a fiú örökli majd a jeruzsálemi trónt; amennyiben pedig a kapcsolat gyermektelen maradna, II. Roger szicíliai grófra száll a korona. A jeruzsálemi udvar rövid habozás után elfogadta a feltételeket; és Adelheid özvegy grófné 1113 nyarán jelentős hozomány, muszlim íjászok és szicíliai fegyveresek kíséretében elutazott a Szentföldre. „A menyasszony arannyal átszőtt szőnyegen hevert gályáján, a hajó orra arannyal és ezüsttel volt kiverve. Két másik, háromsorevezős gálya kísérte, a hajók orra hasonlóképpen díszes volt. Ezeken a hajókon utazott Adelaide katonai kísérete, amelyben ott voltak a fia testőrségéhez tartozó arab katonák is. Sötét bőrükkel ragyogóan mutattak vakító fehér öltözékükben. Ezt a három hajót hét másik követte, amelyek a grófné személyes vagyonát szállították.”[1] A szicíliai hajóraj augusztusban futott be Akkó kikötőjébe, ahol a király udvara kíséretében várta menyasszonyát. A párt a fővárosban adta össze a jeruzsálemi pátriárka.

A házasság nem sikerült jól: a pénzszűkében lévő király hamar elköltötte hitvese hozományát a katonák zsoldjára; Adelheid királyné pedig kényelmetlenül érezte magát a palermói udvar fényűzése után egyszerűnek tetsző jeruzsálemi udvarban. Mivel az új királyné már középkorúnak minősült, egy fiúgyermek születésének reményét szinte a kezdetektől elvetették. A házasságot többen is bűnösnek találták amiatt, hogy Arda marasi úrnő még életben volt, kapcsolatát a királlyal az egyház nem érvénytelenítette, tehát II. Balduin bigámiát követett el, amikor feleségül vette Adelheid királynét. 1116-ban II. Paszkál pápa nyomására a király kinyilvánította abbeli szándékát, hogy elhagyja harmadik házastársát. A király azonban vonakodott eleget tenni a pápa óhajának, minthogy felesége elűzésével jelentős szövetségestől esett volna el. 1117 márciusában azonban az uralkodó súlyosan megbetegedett. Környezete meggyőzte, hogy betegsége harmadik házassága bűnös voltából fakad, és így meghalva pokolra fog kerülni. A megrettent király hallgatott tanácsadóira: felgyógyulása után nyomban kinyilvánította a házasság érvénytelenségét, s a válási egyezmény aláírását kicsikarta feleségétől. Adelheid grófné és királyné vagyontalanul, kíséret nélkül visszatért szülőföldjére.

Adelheid szicíliai grófné és jeruzsálemi királyné 1118. április 16-án halt meg. Halálát állítólag előre megjósolta 1117. december 16-án a Szentföld felett felragyogó északi fény, ami a hiedelem királyok halálának előjeleként tartott számon.[2] Pattiban temették el. II. Roger szicíliai gróf az öröklési egyezmény ellenére nem lehetett jeruzsálemi király; a gróf később egyfajta elégtételként nem nyújtott segítséget a keresztes államoknak a második keresztes hadjárat alatt.

Megjegyzések [szerkesztés]

  1. ↑ Más adatok szerint Adelaide del Vasto édesapja nem Liguria, hanem Savona őrgrófja volt. Innét fakad Adelaide del Vasto másik megnevezése, az Adelaide di Savona/Savonai Adelheid.
  2. ↑ A latin szöveg szerint: „filia Bonefacii Liguris.”
  3. ↑ A latin szöveg szerint: „neptem Bonifacii, famosissimi Italorum marchionis, filiam videlicet fratris eius.”

Jegyzetek [szerkesztés]

  1. ↑ Runciman. 357–58. oldal
  2. ↑ Runciman. 359. oldal

Források és irodalom [szerkesztés]

Felhasznált irodalom [szerkesztés]

  • Howarth, Stephen. A templomosok titka, ford. Pálvölgyi Endre, Kossuth Kiadó. ISBN 963-09-2872-8 (1986) 
  • Read, Piers Paul. A templomosok, ford. Majorossy Judit, Gulliver Könyvkiadó Kft.. ISBN 963-92-3212-2 
  • Runciman, Steven.szerk.: Veszprémy László: A keresztes hadjáratok története, ford. Bánki Vera és Nagy Mónika Zsuzsanna, Budapest: Osiris Kiadó. ISBN 963-379-448-X [1995] (1999) 

Kapcsolódó irodalom [szerkesztés]

Külső hivatkozások [szerkesztés]

Előző:
Eremburga di Mortain
Szicília grófnéja
1089–1100		 A Hauteville-ház szicíliai ágának címere
Következő:
Elvira kasztíliai királyi hercegnő
Előző:
Arda marasi úrnő
Jeruzsálem királynéja
1112–1116		 A Jeruzsálemi Királyság címere
Következő:
Morfia melitenei úrnő
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Adelheid_jeruzsálemi_királyné&oldid=13258580”