Ada Negri

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ada Negri
Ada Negri 1.jpg
Ada Negri
Született 1870. február 3.
Lodi
Elhunyt 1945. január 11. (74 évesen)
Milánó
Nemzetisége olasz
Házastársa Giovanni Garlanda
Gyermekei Bianca, Vittoria
Szülei Giuseppe Negri, Vittoria Cornalba
Foglalkozása költő, tanár
Iskolái Lodi
Díjak Milli-díj (Premio Milli), Mussolini-díj (Premio Mussolini)

Ada Negri (Lodi, 1870. február 3.Milánó, 1945. január 11.) olasz költő, író. A 20. századi olasz irodalom egyik kiemelkedő alakja.

Élete és munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1870. február 3-án született Lodiban. Családja igen szerény körülmények között élt, édesapja (Giuseppe) kocsisként, anyja (Vittoria Cornalba) szövőnőként dolgozott. Gyermekkora nagy részét a Barni nemesi család birtokán töltötte, ahol nagyanyja, Peppina Panni portásként, majd házvezetőnőként dolgozott. A kis Ada sok időt töltött egyedül a portásfülkében, ahol az érkező és távozó embereket szemlélte. Erről említést tesz a Hajnali Csillag (Stella mattutina) című életrajzi regényében (1921). [1]

Csupán egy éves volt, amikor édesapját elvesztette. Férjének halála súlyos terheket rótt Vittoriára, mégis, mindent megtett, hogy a lányát taníthassa: Ada a lodi-i leánytanodába járt, ahol tanítói lépesítést szerzett. Első munkahelye a Codogno-beli leánykollégium volt, 1887-ben kezdett el itt tanítani. Egy évvel később a Motta Visconti általános iskolában kezdett el tanítani, ahol élete legboldogabb időszakát élte, hiszen a tanítás mellett ekkoriban kezdett el komolyabban foglalkozni a költészettel: az egyik helyi újság megjelentette néhány versét.
Az ebben az időszakban születettet verseit a Fatalità című verseskötetben publikálta 1892-ben, ami országos hírnevet és elismerést hozott a költőnőnek. [2] Elismertségének köszönhetően tanári állást kapott a milánói "Gaetana Agnesi Középiskolában", így édesanyjával elhagyta Lodit, és Milánóba költözött. Itt ismerkedett meg az Olasz Szocialista Párt tagjaival, akik szociális érzékenységükkel hívták fel magukra a költőnő figyelmét. Barátságot kötött többek között Ettore Patrizi újságíróval, akivel sokat levelezett a későbbiekben, a pártban ismerte meg Filippo Turatit, Benito Mussolinit és Anna Kuliscioffot. 1894-ben elnyerte a költészetért járó Milli-díjat. Ugyanebben az évben jelent meg második verseskötete Tempeste címmel, mely kevésbé volt sikeres az előzőnél, és meglehetősen éles bírálatot kapott Luigi Pirandellótól. [3]

1896-ban házasodott össze Giovanni Garlandával, kitől két lánya született: Bianca és a csupán egy hónapot élt Vittoria. Ada házassága hamar zátonyra futott. Magánéleti problémái nagy hatást gyakoroltak költészetére, mely introvertáltabb és sokkal inkább önéletrajzi ihletésűvé vált. Mindezt jól példázza az 1904-ben megjelent Maternità (Anyaság) és az 1910-es Dal Profondo. Garlandától hivatalosan 1913-ban vált el. Ezután Zürichbe költözött, és az első világháború végéig ott élt. Itt írta meg Esilio című, 1914-ben kiadott művét, és a Le solitarie című novelláskötetét (1917). 1918-ban jelent meg az Orazioni című kötet, mely hazafias ódákat tartalmazott: ezek a művek jól példázták, hogy az írónő a háború évei alatt egyre közelebb került Mussolini nézeteihez. [4]

Művészetében egyre inkább saját érzelmeit, majd később emlékeit rögzítette. 1919-ben, ugyanabban az évben, maikor édesanyját, Vittoriát elvesztette, egy új szerelem hatására megszületett az Il libro di Mara című verseskötete, melyben a szerelmen kívül a kor katolikus és konzervatív társadalmáról is szó esik. Két évvel később jelenik meg önéletrajzi regénye, a Hajnali csillag (Stella mattutina).

1931-ben Mussolini-díjat kapott munkásságért. A Duce rendszerével való szimpatizálását sosem tagadta, a La Madonna del Fascio című versében erre való utalás is található. [5]

Életének utolsó szakaszát pesszimizmus és egyre erősebb vallási elhivatottság jellemzi. 1945-ben bekövetezett halála után Milánóban temették el. 1976. április 3-án újratemették Lodiban, sírja a Szent Ferenc Templomban található.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szülővárosában, az olaszországi Lodiban évente odaítélik a róla elnevezett nemzetközi kitüntetést, az Ada Negri írói díjat. Eddig két magyar költő nyerte el az elismerést: Gömöri György 1995-ben és Baranyi Ferenc 2002-ben.

Ihletői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalmi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Személyes[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Műveinek első olasz kiadásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Versek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fatalità, Milano, F.lli Treves, 1892
  • Tempeste Milano, F.lli Treves, 1896
  • Maternità, Milano, F.lli Treves, 1904 (magyarul: Anyaság)
  • Dal Profondo, Milano, F.lli Treves, 1910
  • Esilio, Milano, F.lli Treves, 1914
  • Orazioni, Milano, F.lli Treves, 1918
  • Il libro di Mara, Milano, F.lli Treves, 1919
  • I canti dell'isola, Milano, Mondadori, 1924
  • Vespertina, Milano, Mondadori, 1930
  • Il dono, Milano-Verona, A. Mondadori, 1936
  • Fons amoris,1939–1943, Milano, A. Mondadori, 1946, posztumusz kiadás
  • Le cartoline della nonna, Firenze, Giunti-Nardini, 1973, posztumusz kiadás
  • Pasqua di risurrezione,Milano, Mondadori,

Elbeszélések, regények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Le solitarie, novellák, Milano, Castoldi, 1917
  • Stella mattutina, Roma-Milano, A. Mondadori, 1921 (magyarul: Hajnali csillag)
  • Finestre alte, novelle, Milano, A. Mondadori, 1926 (magyarul: Magas ablakok)
  • Le strade, Milano, A. Mondadori, 1926
  • Sorelle, Milano, A. Mondadori, 1929
  • Di giorno in giorno, prose, Milano, A. Mondadori, 1932
  • Erba sul sagrato, 1931-9, 1939–17, Milano, A. Mondadori, 1939
  • Oltre, prose e novelle, Milano, A. Mondadori, 1946, posztumusz kiadás


Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Pietro Zovatto, Il percorso spirituale di Ada Negri:con inediti a Silvio Benco, a Giulio Barsotti e a Giuseppe De Luca; Prefazione di Cristina Benussi,Centro Studi Storico-Religiosi del Friuli Venezia Giulia, Trieste, 2009.
  2. Passuth László: Ada Negri (HTML). epa.hu
  3. Sono ammalata d'anima. Ada Negri tra Fatalità e Tempeste' (PDF). Universitè Paris 3
  4. Ada Negri, una poetessa lodigiana (HTM). bassilo.it
  5. [1].

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Anna Folli, La grande parola. Lettura di Ada Negri, in Penne leggère, Guerini 2000, 111-173. o.
  • Elisa Gambaro, Il protagonismo femminile nell'opera di Ada Negri, LED Edizioni Universitarie, Milánó, 2010, ISBN 978-88-7916–457-3
  • Angela Gorini Santoli, Invito alla lettura di Ada Negri, Milano, Mursia ed, 1955
  • Dante Pastorelli, Ada Negri: Natale di guerra, www.toscanaoggi 22/01/2010.
  • Dante Pastorelli, Ada Negri: Natale di guerra, in Una Voce dicentes, luglio-dicembre 2002.
  • Silvio Raffo, introduzione ad Ada Negri, in: Ada Negri, Poesie, Mondadori, 2002
  • Pietro Zovatto, Il percorso spirituale di Ada Negri:con inediti a Silvio Benco, a Giulio Barsotti e a Giuseppe De Luca; Prefazione di Cristina Benussi,Centro Studi Storico-Religiosi del Friuli Venezia Giulia, Trieste, 2009.
  • Passuth László. „Ada Negri”. Nyugat (1936/9). Hozzáférés ideje: 2011. november 24.  
  • Sono ammalata d'anima. Ada Negri tra Fatalità e Tempeste

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]