Adósságplafon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az Amerikai Egyesült Államokban törvény szabályozza a szövetségi kormányzat eladósodottságának megengedett legnagyobb mértékét. Ennek a maximális adósságösszegnek a köznyelvi elnevezése az adósságplafon (angolul debt ceiling). He egy adott költségvetési évben a Kongresszus több kiadást szavaz meg, mint amennyit a bevételek fedezni tudnak, az Államkincstár a különbség áthidalására államkötvények kibocsátása révén kölcsönt vesz fel. Mivel a legtöbb évben a költségvetés deficites, az ebből származó eladósodottság évről évre halmozódik. Ha az államadósság mértéke megközelíti az adósságplafont, szükségessé válik annak megemelése, ami aztán lehetővé teszi azt, hogy az Államkincstár további hiteleket vegyen föl, és ezzel biztosítsa az Egyesült Államok folyamatos fizetőképességét. Az adósságplafon megemeléséhez kongresszusi határozatra van szükség. Ez a politikai helyzettől függően néha közel automatikus formalitás, máskor komoly csatározások forrása. Arra mindezidáig nem volt példa, hogy a Kongresszus ne emelte volna meg időben az adósságplafont.[1] Az adósságplafon szintje 2013. május 19. óta 16 394 milliárd dollár, azonban 2013. október 17-én, amikor a szövetségi költségvetés a határán volt annak, hogy további hitelek felvételére szóló felhatalmazás híján fizetésképtelenné váljon, a Kongresszus 2014. február 7-ig felfüggesztette az adósságplafon hatályát. Addig az Államkincstár az államháztartás működéséhez szükséges mértékben korlátozás nélkül halmozhat fel újabb adósságot, és az időszak lejártával az új adósságplafon az akkori adósság mértékével lesz egyenlő.[2][3]

Alkotmányos és törvényi háttér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alkotmány első cikkelyének nyolcadik szakasza felhatalmazza a Kongresszust, hogy adókat vessen ki, és az így befolyt pénzből fedezze a szövetségi kiadásokat, valamint hogy az Egyesült Államok nevében kölcsönt vegyen föl, illetve hogy az így felhalmozott adósságokat megfizesse.[4] A tizennegyedik alkotmánymódosítás azt is kimondja, hogy az Egyesült Államok törvényesen felhalmozott adósságának érvényességét nem lehet megkérdőjelezni.

A gyakorlatban ez úgy valósul meg, hogy a Kongresszus elfogadja a szövetségi költségvetést, és megbízza az Államkincstárt, illetve az az alá rendelt Adóhivatalt, hogy szedje be a szükséges adókat és fizesse ki a törvényben meghatározott kiadások fedezetére szükséges összegeket. Amennyiben a költségvetés deficites, a Kongresszus arra is felhatalmazza az Államkincstárt, hogy vegyen fel kölcsönöket a hiány áthidalására. 1917-ben a Second Liberty Bond Act (törvény a második szabadságkötvényről) fogalmazott meg először konkrét, összegszerű felső határt az Egyesült Államok adósságára. Azóta az adósságplafon mértékét többször módosította a törvényhozás. Jelenleg az Egyesült Államok Törvénykönyvények 31. fejezete III. alfejezete 31. szakaszának I. alfejezete szabályozza az Államkincstárnak a kölcsönök felvételére adott felhatalmazást és az adósságplafon mértékét.[5]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • US Code: Borrowing Authority (angol nyelven). 31 USC Chapter 31, Subchapter I. Cornell University Law School. (Hozzáférés: 2013. október 16.)
  • Committee for a Responsible Federal Budget: Debt Ceiling Watch 2013 (angol nyelven). The Committee for a Responsible Federal Budget, 2013. október 2. (Hozzáférés: 2013. október 16.)