Aceton-ciánhidrin
| Aceton-ciánhidrin | |
|---|---|
| IUPAC név | 2-hidroxi-2-metilpropánnitril |
| Azonosítók | |
| CAS-szám | [75-86-5] |
| PubChem | 6406 |
| ChemSpider | 6166 |
| KEGG | C02659 |
| SMILES | N#CC(O)(C)C |
| InChI | InChI=1/C4H7NO/c1-4(2,6)3-5/h6H,1-2H3 |
| Tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | C4H7NO |
| Moláris tömeg | 85,105 g/mol |
| Sűrűség | 0,932 g/cm3 |
| Olvadáspont |
−19 °C |
| Forráspont |
95 °C |
| Veszélyek | |
| MSDS | Fisher MSDS |
| EU Index | 608-004-00-X |
| NFPA 704 |
|
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standard állapotára vonatkoznak. (25 °C, 100 kPa) |
|
Az aceton-ciánhidrin színtelen, gyúlékony, ciánszagú folyadék (fp. 95°C). Jól oldódik vízben, alkoholban, éterben, kloroformban.
Metakrilát észterek (elsősorban metil-metakrilát) előállítására, valamint rovarirtóként használják.
Vízelvonással 2-metil-akril-nitril állítható elő belőle.
Előállítás [szerkesztés]
Laboratóriumban NaCN és aceton reakciójával állítják elő, majd savat adnak hozzá:
Víz vagy az előállításhoz használt alkálihidroxi-nyomok hatására a folyamat megfordul, és hidrogén-cianid keletkezik, ezért az anyagot nagy gonddal kell kezelni.
Természetes előfordulás [szerkesztés]
A manióka gumója linamarint, az aceton-ciánhidrin glikozidját és a linamarináz enzimet tartalmazza, mely képes hidrolizálni a linamarint. A gumót összeroncsolva az aceton-ciánhidrin felszabadul, és akár halálos mérgezést is okozhat.
Forrás [szerkesztés]
- Mary Eagleson: Concise encyclopedia chemistry. ISBN 3-11-011451-8
Fordítás [szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben az Acetone cyanohydrin című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

