Acanthostega
 |
||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Késő devon | ||||||||||||
 Az Acanthostega rekonstrukciója |
||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||
|
||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||
| Acanthostega gunnari Jarvik, 1952 |
Az Acanthostega kihalt négylábú nemzetség, egyike az első gerinceseknek, amelyeknek felismerhető végtagjai voltak.
A késő devon famenni korszakában jelent meg, mintegy 365 millió évvel ezelőtt. Anatómiailag átmenetet képezett a bojtosúszójú halak és az első szárazföldi életmódra képes négylábúak között.[1]
Tartalomjegyzék |
Leírása [szerkesztés]
Hossza mintegy 60 centiméter lehetett. Fosszíliái folyóüledékekből kerültek elő.
Mindkét első végtagján nyolc, a hátsókon legalább nyolc ujja volt, amelyeket hártya kötött össze. Nem volt csuklója és általában kevéssé alkalmazkodott a szárazföldre való kijáráshoz. Válla, első végtagja erősen halszerű volt. Hosszú, uszonnyal ellátott farka volt.[2]
Első végtagjai nem hajlottak könyökben, ezért nem tudta súlyt cipelő pozícióba állítani őket, sokkal alkalmasabbak voltak az evezésre vagy a vízinövények megragadására. Tüdeje volt, a bordái azonban túl rövidek voltak ahhoz, hogy a vízen kívül megtartsák a mellüreget. Ugyanakkor volt kopoltyújuk is, amelyek a halakéhoz hasonlóan fedettek voltak, nem úgy, mint a szinte teljesen vízi életmódhoz szokott mai kétéltűek némelyikének külső kopoltyúja.[1]
Mindezek miatt, a paleontológusok úgy vélik, sekély, vízinövények beszőtte mocsarakban élhetett és a lábai más okból fejlődtek ki, nem azért, hogy a szárazföldön járjon velük. Jennifer A. Clack interpretációja szerint az Acanthostega elsődlegesen vízi élőlény volt, halaktól származott, amelyek soha nem hagyták el a vizet, és a négylábúak a vízben fejlesztettek ki olyan tulajdonságokat, amelyek később a szárazföldi életben hasznosnak bizonyultak, nem pedig úgy, hogy kikúsztak a partra és így fejlődtek ki a lábaik, ahogyan azt korábban gondolták.
Ez volt az az időszak, amikor nagy tömegben megjelentek a lombhullatók és a sekély, oxigénszegény vizekbe hulló lomb olyan élőhelyeket hozott létre, amelyben a nagyobb halak már nem boldogultak.
Felfedezése [szerkesztés]
Fosszíliái jól megőrződtek. A fosszíliát, amelynek alapján felismerték a nem jelentőségét, Jennifer A. Clack találta Grönland keleti részében 1987-ben. (A koponya egyes darabjait már 1933-ban megtalálta Gunnar Säve-Söderbergh és Erik Jarvik.)
Rokon fajok [szerkesztés]
- A Panderichthys a sáros, sekély vizekhez.
- A Tiktaalikot végtagszerű uszonyai kivihették a szárazföldre.
- A korai négylábúak a növényzet benőtte mocsarakban, mint:
- az Acanthostega
- vagy a végtagokkal rendelkező Ichthyostega.
- A leszármazottak közé tartoznak az olyan bojtosúszós halak, mint a Cœlacanthus fajok.
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b Jennifer A. Clack, Scientific American, Getting a Leg Up on Land Nov. 21, 2005.
- ↑ "Acanthostega gunneri," Devonian Times.
