Abu Ali Miszkavajh

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Abu Ali Miszkavajh
Született 932 körül
Rajj
Elhunyt 1030. február 16.
Foglalkozása hivatalnok,
filozófus,
történetíró

Abu Ali Ahmad ibn Muhammad Miszkavajh vagy Ibn Miszkavajh (arab betűkkel أبو علي أحمد بن محمد مسكويه – Abū ʿAlī Aḥmad ibn Muḥammad Miskawayh; Rajj, 932 k. – 1030. február 16.) iráni származású, középkori muszlim hivatalnok, filozófus és történetíró volt.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dzsibáli Rajj városában született. Karrierje a Nyugat-Iránt és Dél-Mezopotámiát meghódító Buvajhidák oldalán ívelt fel: titkárként és könyvtárosként szolgált Muizz ad-Daula főfejedelem vezírje, a kultúrapártoló al-Muhallabi mellett, majd a dzsibáli Rukn ad-Daula vezírjeihez, az idősebb és ifjabb Ibn al-Amídhoz csatlakozott. Végül Rukn ad-Daula fia, a Fárszban uralkodó, később Mezopotámia nagy részét is meghódító Adud ad-Daula oldalán állapodott meg, majd annak 983-ban bekövetkezett halála után visszavonult a hivatali teendőktől. Titkárként és könyvtárosként korának legjobb gyűjteményeihez volt hozzáférése, emellett korának szellemi elitjével is kapcsolatban állt, köztük Ibn Abbáddal, a jeles rajji mecénással, at-Tauhídivel, a gondolkodóval, al-Ámirival, a teológussal vagy Abu l-Fadl al-Hamadánival, a makáma műfaját megalkotó irodalmárral. A hagyomány szerint rendkívül magas kort ért meg.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Történetíróként elsősorban Tabari munkássága hatott rá; a 923-ban elhunyt szerző egyik tanítványa, Ibn Kámil segítségével tanulmányozta annak hatalmas világtörténeti művét. Ennek hatására maga is írt egy hasonló, az eseményeket az özönvíztől 980-ig feldolgozó művet „A népek tapasztalatai” (Tadzsárib al-umam) címmel. Ennek elsősorban a Buvajhidákra és korukra vonatkozó része értékes, mivel a szerző nem egy esetben szemtanúja vagy résztvevője volt a leírt eseményeknek, és az állami dokumentumokhoz is hozzáférése volt. A korábbi részek Tabari krónikájának kivonatai, a 10. század történéseit pedig idősebb kortársa, Szábit ibn Szinán mára elveszett munkájának alapján, azt kiegészítve írta meg. Történeti művében is tükröződik filozofikus gondolkodása: a „jó kormányzat” eszményének megvalósulását vagy hiányát vizsgálja, jellegzetesen a korabeli hivatalnokréteg szempontjából megítélve.

Filozófiai művei az ókori szerzők (Arisztotelész, Platón, Galénosz), valamint a perzsa és arab bölcselet ismeretéről tanúskodnak: belőlük antológiát állított össze „Az örök bölcsesség” (al-Hikma al-hálida) címen. Episztoláiban metafizikai kérdésekkel (Isten léte, a lélek állapotai és a próféták), valamint az intellektus, a lélek, a felfoghatóság és az igazságosság fogalmaival foglalkozott. Legfőbb filozófiai alkotása az etika terén született: „Az erkölcsök kijavítása” (Tahdzíb al-ahlák) didaktikus munka, amely számos későbbi muszlim gondolkodóra hatott (pl. a 12. században meghalt al-Gazálira és a 19. századi Muhammad Abduhra). Miszkavajh etikájának alapját a Nikomakhoszi Etika képezi.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • M. Arkoun: Miskawayh. In Encyclopaedia of Islam, VII. kötet. Szerk. C. E. Bosworth, E. van Donzel, W. P. Heinrichs, Ch. Pellat. Leiden: E. J. Brill. 1993. 143–144. o.  
  • Hugh Kennedy: The Prophet and the Age of the Caliphates: 600–1050. London: Longman. 1986. 
  • Goldziher Ignác: Az arab irodalom rövid története. Budapest: Kőrösi Csoma Társaság. 2005. ISBN 9638378212