Abszolút

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Abszolút (latin absolutus – teljes, tökéletes; az absolvere – eloldozni igéből): bevégzett, föltétlen, semmitől sem függő, korlátlan, a relatív ellentéte. Az abszolútból származik az abszolútum metafizikai fogalma, amely a hegeli filozófiában mint Abszolút Szellem, mint a legfőbb világész nyer értelmet.

Az abszolútum további értelmezései: 1.) A végső valóság. 2.) A feltétlen létező, amely maga minden más feltételéül szolgál. 3.) A végtelen, amely minden végesnek feltétele. 4.) A legmagasabb rendű létező, a legfőbb lény, azaz Isten.

Keresztény teológiai értelmezés: Abszolút valami, amennyiben önmagában, önmaga által van, és mástól nem függ. A teljességgel abszolút az, amit önmagától létezőnek, önmagától igaznak és önmagától jónak gondolunk, és ami e tekintetben nem függ semmitől (ellentétele a relatív). A feltétlenről tapasztalatot szerezhetünk a gondolkodás segítségével a megismerésben, ahol a relatívot vagy feltételtől függőt mint ilyent ismerjük meg, valamint az erkölcsi kötelesség érzésében. A kereszténység igényt tart az abszolút vallás címére: a kereszténység nem fokozza abszolúttá a végességet, a feltételhez-kötöttséget, a relativitást, amely minden emberi dolognak, tehát minden vallásnak is sajátossága. De mivel Isten Jézus Krisztusban feltétlenül elfogadta a végest, és önmagát közölte a végessel, ezért a kereszténység azzal az igénnyel lép fel, hogy a vallások között egyedülálló, hogy minden más vallásnak a beteljesedése és hogy a történelmen belül minden tekintetben felülmúlhatatlan. Ez az abszolútság tehát nem a történeti feltételektől függő és bűnös Egyházra vonatkozik, hanem Isten kegyelmére. -- Nem-keresztény vallások, kereszténység.

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/Abszol%C3%BAt